Karjaid Között

×29×

Mint mindig most is nagyon finom étellel várt minket az asszony.

Jó hangulatban telt az este egészen a gyűlésig ott ugyanis nem várt személy bukkant fel.

Emmeline Vance. Nem hittem volna, hogy újra látni fogom és ahogy régen most sem keltett bennem túl jó érzéseket és ezen az sem segített, hogy miután meg érkezett nagy öleléssel köszöntötte Siriust.

- Áhh Jasmine ezer éve nem láttalak! mosolygott rám hamiskásan.

- És milyen jól telt! forgattam a szemem amin az ikrek és Harry jót nevettek persze addig amíg ki nem lettek küldve.

Lassacskán meg érkezett mindenki még Piton is akit meg én köszöntöttem egy nagy öleléssel majd kezdetét vette a gyűlés.

Nagyon sok minden hangzott el egyszerre alig bírtam követni az eseményeket. De azért meg próbáltam.

- Hallom Jasmine milyen sikeres vagy külföldön! nézett rám Emmeline.

- Én az ilyenekkel soha nem foglalkoztam! rántottam vállat unottan.

- Épp azon gondolkodtam, hogy ha ilyen sikeres vagy hogyan tudott egy ilyen ember megszökni előled mint Pettigrew?

- Te most direkt provokálsz engem? álltam fel idegesen.

- Jas gyere menjünk fel kicsit! jött oda mellém Sirius és ki kísért engem a konyhából egyenesen fel a szobámig.

- Meg tudnám folytani! mondtam idegesen a kezemmel folytást imitálva. Persze Sirius csak ki nevetett mit is vártam tőle?

- Ne nevess! fordultam felé mosolyogva.

- Láttom az iránta érzett gyűlöleted nem igen változott! dőlt el az ágyamon a kezét a feje alatt pihentetve.

- Nem és soha nem is fog egy kicsit sem! sóhajtottam fel majd mellé dőltem.

- Szeretem amikor ilyen vagy! fordult felém.

- Milyen? néztem rá mosolyogva.

- Ilyen kis forró vérű, és féltékeny!

- Ki mondta, hogy féltékeny vagyok? kérdeztem tőle miközben a kezemmel végig simítottam az arcán.

- Miért talán nem így van? Nem érzel irántam semmit? Egy apró kis érzésed sincs felém? hajolt közelebb.

- Sirius, kérlek! hunytam le a szemem.

- Beszélni akartál velem, hát akkor beszéljünk! ült fel.

- Figyelj Sirius az én életembe egyedül te voltál nekem senki más nem úgy mint fordított esetben!

- Ezzel mire akarsz célozni?

- Hogy most jelenleg nem tudom, hogy hogyan is érzek!

- Én pontosan tudom mit érzek irántad!

- Na és mit érzel? néztem rá oldalra biccentett fejjel.

- Hogy még mindig szeretlek! mondta a szemembe nézve.

- Sirius! mondtam ki suttogva a nevét.

Nem tudtam, hogy most erre mit is mondhatnék. Annyira össze vagyok most zavarodva. Legszívesebben megcsókolnám és örökre a karjaiba maradnék de ki tudja meddig tartana ez az egész hisz legutóbb is össze vesztünk mert nem mondtam el neki a sulit.

Nem akarom az életem részét azzal tölteni, hogy veszekszek egy olyan személlyel aki fontos nekem.

De nem tudom mit kezdetnék ezzel talán Lupinak igaza van és adnom kéne második esélyt neki? Nem tudom nagyon szeretnék de a félelmem nagyobb ennél.