Karjaid Között

×10×

Nem tudom meddig lehettünk így de amikor tudatosult bennem, hogy nem csak mi vagyunk így zavartan ki másztam a biztonságot adó karjai közül.

A fejem most meg írigyelhette a paradicsom olyan vörös voltam.
Meg igazítottam a ruhám és egy torok köszörülést követően oda léptem James szüleihez.

- Üdvözlöm Önöket Mr. és Mrs. Potter, sajnálom az előbbi produkciómat! nevettem fel zavartan.

- Ugyan drágám előfordul az ilyen ne kérj elnézést! kacagott fel Mrs. Potter.

Kezdtem egy kicsit kínosan érezni magam és ezt anyám is észre vehette mert apuval karöltve be tessékelt minket a konyhába ahol helyett foglaltunk és neki láttunk a vacsorának.

Egy ideig csendben zajlott amíg Mrs. Potter úgy nem gondolta, hogy el kezd engem faggatni.

- Na és kedvesem van valaki aki tetszik neked? itt ez volt az a pont ahol félre nyeltem egy falatot és köhögni kezdtem.

Apu erre erőteljesen el kezdte ütögetni a hátam.

- Apu ne, jól vagyok! hessegettem el majd ittam egy korty vizet.

- Bocsánat! vette el nevetve a kezét.

- Mrs. Potter igazából ami azt illeti van aki tetszik nekem de vele soha nem leszek együtt! mondtam mosolyogva.

- Miért nem? Ne foglalkozz azzal, hogy mások mit mondanak csak az a lényeg, hogy boldog legyél! mosolygott rám kedvesen. Bevalóm el gondolkodtattak a szavai de túl sokat nem agyaltam rajta mert az életem egyik meg keserítője úgy gondolta, hogy közbe szól.

- Jas-nek nincs ideje szerelmi ügyekkel foglalkoznia ugyanis más jobban el foglalja! vigyorgott rám ördögien. - Meg nem is igazán akar össze jönni senki vele!

- Na és te ezt miből gondolod? néztem rá mérgesen.

- Csak nézz magadra drága Jas! kuncogott. Mire én teljesen le döbbentem.

Ezzel most azt akarja mondani, hogy csúnya vagyok és ezért nem kellek senkinek? Vagy mit akart ezzel el érni? Ha azt, hogy rosszul érezzem magam akkor sikerült neki elég szépen. Nagyon rosszul estek a szavai.

Éreztem a könnyeket összegyűlni a szemembe.

- Persze mindenkinek más a véleménye erről!

- Azt hiszem ki megyek levegőzni elnézésüket kérem! álltam fel az asztaltól ki mentem fel vettem a dzsekim és el hagytam a lakást.

Egyedül sétáltam az utcán a sötétben és amikor meg bizonyosodtam, hogy nem követ senki sem utjukra engedtem a könnyeimet. Hogy lehet valaki ennyire arcátlan? Ráadásul a saját szüleim előtt akik ki sem álltak mellettem.

Még hogy nem kellek én senkinek? Hagyjuk már. Holnaptól meg mutattom neked Sirius Black, hogy igen is ha akarok akkor lesz kapcsolatom és te fogsz a végén koppani nem én.

Egy ideig még sétáltam a kihalt utcán majd amikor már úgy véltem ez bőven elég lesz elindultam haza felé.

A lakásban csend honolt viszont mindenhol égett még a villany.

Halkan le vettem a cipőm és a kabátom majd be léptem a nappaliba.

Nagy bánatomra ott ült mindenki és beszélgettek? Na de akkor én miért nem hallottam belőlük semmit?

- Kislányom merre jártál ilyen sokáig? állt fel anyu mérgesen. Láttam félszemmel, hogy Sirius bűnbánóan néz engem de próbáltam figyelmen kívül hagyni.

- Sétáltam és most megyek aludni. Egyéb kérdés? kérdeztem hüvősen mire nagy szemekkel nézett majd egyszer csak a keze csattant az arcomon.

- Menj fel és holnapig meg ne lássalak! utasított én meg pukedlizve mentem fel a szobámba.

Le vetkőztem majd fel vettem a pizsamám ami egy ingből és egy rövid nadrágból állt.

Mikor a hajamat is sikeresen ki bontottam be feküdtem az ágyba és a fal felé fordulva feküdtem csak ott.

Anyu ezt vajon miért csinálta? Soha nem ütött meg de soha és most ráadásul vendégek előtt tette.

Kezdem csak egy nagy tehernek érezni magam. Nem elég, hogy semmit sem törődnek velem de még meg ütni is meg ütött.

Kezd elegem lenni már úgy nagyon az összes emberből. Jobb lesz ha inkább meg sem szólalok.

Hirtelen eszembe jutott valami és az ágyamból ki mászva írni kezdtem a levelet Lily-nek.

Miután el küldtem Amicus-szal valaki kopogott így gyorsan vissza feküdtem az ágyba.

- Tudom, hogy nem alszol! jött az a hang aki miatt most a padlón vagyok. Aki miatt úgy beszéltem anyámmal ahogy és az lett az ára, hogy meg ütött.

- Menj ki a szobámból és hagyj békén! ültem fel az ágyamba és őt néztem.

De ahelyet, hogy ki ment volna le ült és a takaró alá vezetve a kezét a combomat kezdte el simogatni.

- Mit művelsz? löktem el a kezét de vissza rakta.

- Csak szeretnék bocsánatott kérni! hajolt közelebb hozzám.

- Nem kell már elég régen tudom, hogy igazi paraszt vagy semmi több! mondtam végig a szemébe nézve.

De ahogy a keze a combomon volt a bőrőm fel forrósodni és a szívem hevesen kalapálni kezdett.

- Igen tudom, hogy az vagyok de ez még tőlem is nagyon durva volt amit mondtam. Nem is tudom mi ütött belém lehet csak fel húztam magamat azon, hogy valaki tetszik neked!

- Azon miért húztad volna fel magad? Talán csak nem be jövök? húztam most én ördögi vigyorra a számat.

- De lehetséges! simogatott egyre fentebb.

- Ezt nem tudod el hitettni velem! nevettem fel kínosan.

- Pedig igaz! hajolt még közelebb már már az ajkunk majdnem összeért nem sok kellett volna hozzá. De mint mindig most is a legrosszabb pillanatban jöttek be a szobámba.

- Tapmancs gyere megyünk! Hát itt meg mi folyik? lépett James a szobámba mire Sirius gyors le szállt az ágyamról és a barátjához ment.

- Mi lenne? Semmi csak bocsánatott kértem mert a szüleid megkértek rá! rántott vállat.

És bumm. Most szólta el magát mint mindig. Sértődve magamra húztam a takarom és nem sokára el is nyomot az álom.

Reggel korábban keltem fel mint ahogy az ébresztőm szólt volna így le mentem a konyhába és neki láttam reggelizni.

Anyuék még nem voltak fent bár nem csodálom ki tudja meddig maradtak fent éjszaka.

Miután el tűntettem a reggelim el mostam a tányéron és visszamentem a szobámba hol már Amicus várt.

El vettem tőle a levelet és olvasni kezdtem miszerint boldogan ki vinnének a vasút állomásra.

Boldogan szedtem össze a holmim majd indultam le.

- Hova készülsz ilyen korán? léptek ki anyuék a konyhából ahogy meg hallották a zörgést.

- Nem sokárra megyek a vonatra!

- De még nem indulunk! mondta apu.

- Ja igen nem kell fáradnotok Lily szülei visznek ki engem!

- De hát mindig mi viszünk ki! hülledezett apu.

- Most meg kértem Lily-éket, hogy vigyenek ki ők!

- Ha ez a tegnapi miatt van akkor sajnálom! mondta anyu szomorúan.

- Nem csak az miatt de hagyjuk ebbe nem akarok most bele menni sziasztok! köszöntem el tőlük mikor hallottam a dudálást.

Így történt az, hogy életembe először haraggal váltam el a szüleimtől...