Karjaid Között

32. rész

Hangos kiabálásra keltem fel. Dühösen le mentem a konyhába ahol a drága párom és a barátom nevén nevezve Piton veszekedtek egymással.

Az ajtó félfának dőltem majd lehunytam a szemem és egy sóhajtást követően megszólaltam.

- Jó reggelt! Min megy a veszekedés újfent?

- Basszus sajnálom drágám te aludtál! csapta homlokon magát Sirius.

- Jó meg látás! Szóval miről is folyik a vita?

- Potternek oklumencia órát kellene tartanom, hogy a Nagyúr ne tudjon a fejébe férkőzni de ez valamiért Blacknak nagyon nem tetszik! magyarázta érzelemmentes hangon Piton.

- Nem akarok senki pártjára állni de Sirius lehetséges, hogy tényleg jobb lenne ha Voldemort nem szállná meg Harryt! kezdtem el magamnak csinálni egy kávét majd helyet foglaltam az asztalnál.

- Köszönöm Jasmine! sóhajtott fel a tanár.

- Jó legyen de ha lehet ne kinozd meg! morgott Sirius majd le ült mellém.

- Na ha ezt sikerült meg beszélnünk én megyek is sziasztok! mondta majd már el is tűnt.

- Hidd el ez Harry-nek is csak jobb lesz! simogattam meg a hátát.

- Igen be látom, igazad van mint mindig! mosolygott rám de nem volt valami őszínte a mosolya. De rá hagytam.

Teltek, múltak a hónapok és mi minden erőnkkel azon voltunk, hogy híveket szerezzünk magunknak Voldemort ellen de ez nem ment olyan könnyen ugyanis Caramel sem tétovázot.

Közben meg ugyan úgy védtük a jóslatot bár én egyre kevesebb műszakot tudok el vállalni.

És most kérdezhetitek magatokba, hogy miért. Hát az úgy történt, hogy a napokba egyre többször vagyok rosszul. Hányingerem van egyre fáradékonyabb vagyok mint eddig és rettentő sokat eszek ami néha néha ki is jön belőlem.

Mivel sejtettem, hogy ezeknek az előjeleknek mi az oka el mentem és vettem egy tesztet amit haza érkezve egyből meg is csináltam.

Amíg vártam az eredményt addig a tükör előtt állva idegesen doboltam a csapon.

Mi lesz ha jó lesz az előérzettem? Készen állok erre? Na és Sirius készen áll? Egyáltalán mit szólna hozzá? Lehet utána végleg el veszíteném. Viszont egy dolgot tudok ha tényleg igazam lesz akkor lesz ami lesz alapon nem fogok tőle meg szabadulni a kis babámtól.

Mikor le járt a kellő idő remegő kezekkel a kezembe vettem a tesztet és meg néztem az eredményt.

Amikor meg láttam a két csíkot sírva rogytam össze a padlon a tesztet el ejtve. Nem tudom, most mihez fogok kezdeni, meg, hogy egyáltalán hogy fogom el mondani ezt a férfinak de el kell mondanom hisz meg érdemli meg hát sokáig úgy sem tudnám titkolni mert egy idő után meg fog látszani rajtam.

Miután ki sírtam magam meg mostam az arcom és a tesztet el rakva a zsebembe vissza mentem a szobába, hogy le pihenjek kicsit de a férfi most ott várt engem.

Amint be léptem a szobába egyből előttem termet az arcomat meg fogva.

- Jas mi történt? Miért sírtál? Mi van veled mostanában? rohamozott meg a kérdésekkel de én nem bírtam tovább a szemébe nézni így lassan le vettem az arcomról a kezét és az ágy felé mentem.

Nem tudom, hogy képes lennék el mondani neki. Nagyon félek. De viszont meg érdemli az igazságot nem tudok neki hazudni. Jobb lenne ha még most el mondanám, mint később. Így hát bele kezdtem.