Karjaid Között

×7×

Nem sokat sétáltunk amíg el értük a csónakokat. Szép volt a táj már amennyit láttam a sötétből.

- Itt is vagyunk gyerekek három ember ülhet egy csónakba de igyekezzetek mert mindjárt el ázunk! még be sem fejezte a mondatát hirtelen egy mennydörgés után neki állt esni. De mintha dézsából öntötték volna úgy.

Annyira esett, hogy szinte nem láttunk semmit majd hirtelen a csónak elindult magától.

Nem kis szemekkel néztem ahogy magától mozog de ahogy láttam a társaim szemét ők meg sem lepődtek ezen.

Nem tudom meddig utazhattunk de már kezdtem nagyon fázni meg teljesen el áztam.

Nem sokára a távólba fényeket láttam de nagyon sokat egymás mellett gondolom az lehetett a kastély.

Mikor végre már a kastélyban voltunk egy apró lépcsőn várva a tanárt próbáltam fel melegíteni magam több kevesebb sikerrel.

Kis idő múlva inkább feladtam a próbálkozást és a tanár sem jött még el kezdtem körbe nézelődni az apró de még is pompás helyiségbe.

A falon körbe mozgó képek voltak mind más és mást ábrázolt. Volt ami csak egy személyt vagy kettőt de volt ami egy tájat ábrázolt állatokkal.

A termet nem lámpák világították meg hanem fáklyák. Az egésznek olyan hatása volt mintha a középkorban lennénk. A falak vastagak és hidegek.

Nagy bámészkodásom közepette hirtelen a semmiből Sirius áll elém.

Kérdőn néztem rá és vártam, hogy mit fog be szólni.

- Fázol? kérdezte kedvesen.

- Kicsit igen! dörzsöltem össze a tenyerem.

- Tessék vedd ezt fel ez még száraz maradt szerencsére! vette le a kabátját és oda nyújtotta nekem.

- Ohh nem így most te fogsz fázni! utasítottam vissza bár tényleg jól esett volna.

- Nyugi én nem fázom én hozzá vagyok szokva a hideghez viszont ahogy láttom te nem! terítette rám.

- Köszönöm Bongyor! kuncogtam.

- Bongyor? Nem is vagyok Bongyor!tetettet felháboródást.

- Akkor csak ázott! túrtam bele a hajába és kocoltam össze.

- A hajam tiltott terület! nézett a szemembe.

A szemem sarkából észre vettem a barátait amint minket néznek nagy szemekkel.

- Szerintem már várnak! biccentettem a fiúk felé akik gyors el kapták a tekintetüket.

- Igazad lehet remélem egy házba kerülünk Szépség! kacsintott majd ott hagyott engem kérdésekkel a fejembe.

Már utána mentem volna de a tanár hangja ebben meggátolt.

- Üdvözlök minden elsőst neves iskolánkba. Én McGalagony professzor vagyok én fogom tartani az Átváltoztástant. Most viszont mielőtt be mennénk a lakomára szeretném el mondani, hogy mi fog Önökre ott bent várni! nézett végig a társaságunkon.

A professzor nő nem lehetett több mint amennyi anyukám de mintha még is idősebb lenne legalábbis ahogy a szemét néztem. Magas nő volt és az arca szigort és komolyságot ábrázolt. Fekete haját el takarta az a zöld süveg a fején. Fekete szögletes szemüveget hordott.

- Nos amint be lépnek velem a Nagyterembe találkozhatnak a társaikkal de még mielőtt ez meg történne be osztjuk Önöket a házaikba. A házak a Griffendél  a Hollóhát, a Hugrabug és a Mardekár. Mindegyik háznak meg van a maga tulajdonsága de most ez nem lényeg. Amint a Süveg beosztotta Önöket az a ház lesz az otthonuk amíg nem végeznek itt az iskolába. Na de lássuk is, hogy hogyan is dönt kérem kövessenek! fordult meg majd elindult a nyított ajtó felé ami mögül hangos zsivaj szürődött ki.

Mivel leghátul voltam később láthattam meg a többiek csodálkozásának a tárgyát.

Azt hittem csak káprázik a szemem mikor megláttam a Nagytermet.

Négy hosszú asztal foglalt helyett a terembe velük átlósan egy ami gondolom a tanári asztal lehetett. A plafont mintha el varázsolták volna ugyanis az égboltot ábrázolta.

Gyergyák lógtak le az asztalok felett és szerintem azt is elvarázsolták mert nem csöpögött róluk a viasz.

Majdnem el botlottam egy mogorva fiú lábába így inkább előre néztem, hogy ne menjek neki még egyszer mert ahogy elnéztem képes lett volna megütni.

Mikor oda értünk a tanári asztalhoz körül nézni sem volt időm McGalagony már meg is jelent előttünk a kezébe egy kissé szakadt megviselt Süveggel míg a másik kezébe egy lista lapult.

- Nos, elsősök akinek a nevét mondom az jöjjön ki. A fejére rakom a Süveget és ő beosztja Önöket a házukba. Ott kell majd helyet foglalniuk! mikor nem szólalt meg egyikünk sem folytatta.

- Hát akkor kezdődjön. - emelte fel a listát a szeme elé és el kezdte olvasni a névsort. - Narcissa Malfoy! - hangzott a néma terembe hangosan a tanár nő hangja. Mellettem egy szőke hajú lány fel emelt fejjel haladt előre nem nézve senkire.

Fel sétált a lépcsőn, le ült a székre és még hozzá sem ért a Süveg a fejéhez már mondta is.

- Mardekár! harsogta fülszaggatóan. Narcissa egy önelégült mosollyal ült le a Mardekár ház asztalához akik tapsoltak neki. Én csak a szememet forgattam majd vissza vezettem a tekintettemet a tanár nőre és a Süvegre.

Még nagyon sok diákot beosztott a Süveg. Eddig volt egy Hugrabugos két Mardekáros, három Griffendéles és a többi amikre már nem igazán tudtam figyelni. Már kezdtek fájni a lábaim mikor is meghallok egy nevet ami fel keltette az érdeklődésem.

- Sirius Black! Sirius most nem tűnt boldognak mint eddig nem tudom ez miért lehetett. Talán ő is fél, hogy hova fog kerülni? Vagy mi baja lett hirtelen?

A Süveg rajta vagy öt percig volt majd már amikor kezdtek türelmetlenek lenni a többiek a Süveg megszólalt. - Griffendél!

Sirius egy nagy sóhajt követően mosollyal az arcán indult el a Griffendélesek asztalához ahonnan kitörő tapssal fogadták.

- Bellatrix Black! harsogta a tanár nő nekem meg akkor kezdett össze állni a kép. Hisz ő is Black ahogy Sirius is. Akkor ez azt jelenti, hogy ők ketten testvérek.

- Mardekár!

Bellatrix ugyan olyan önelégült mosollyal sétált a Mardekáros asztalhoz mint a többiek. Nem értem mire fel hordják az orrukat semmivel sem külömbek a többi háznál.

Még beosztották Lilyt ő Griffendéles lett. Ahogy Lupin is és James is na meg a kicsi Peter is. Piton meg oda került ahova szeretett volna a Mardekárba.

- Jasmine Washington! hangzott fel hirtelen a nevem. Először azt hittem, hogy inkább ki szaladok a teremből annyira el kezdtem félni majd amikor másodszor is fel hangzott a nevem remegő végtagokkal elindultam fel az emelvényre.

Le ültem a székre és vártam az ítéletemet. Amikor McGalagony rá rakta a tárgyat a fejemre az hirtelen megszólalt. De ahogy láttam csak én hallottam.

- Áhh Theresa Baker lánya micsoda meglepetés. Nos ahogy láttom az eszed azt nem anyádtól örökölted!- nevetett fel. - Viszont majdnem mindegyik házból van benned tulajdonság de van egy ami mindennél nagyobb mint a többi.- gondolkodott.- Nos hova is osszalak be? - magamba imádkoztam, hogy ne a Mardekárba bármit el tudok viselni csak azt a házat nem pedig még nem is tudom, hogy mindegyik diák olyan önelégült mint azok akiket beosztottak most.

- Ne a Mardekárba? - jesszus ő hallja a gondolataim. Kapkodni kezdtem a fejem, hogy más is hallja-e de amikor nem láttam senkin semmit megnyugodtam. - Nos tehát ha tényleg így gondolod, akkor legyen aaa! kezdte el halkan mondani majd kiabálni kezdett, amit már mindenki hallott. - Griffendél!

Boldog mosollyal az arcomon indultam el a házam asztalához.

Kicsit távolabb ültem a többiektől de mosolyogva fogadtam a gratulációkat.