Karjaid Között

×14×

Másnap tényleg úgy volt, ahogy Sirius mondta a Javasasszony el engedett persze szigorú utasításokal látott el amit kötelezően be kell tartanom, hogy minél előbb meg gyógyuljon a kezemen lévő seb.

Sirius mindig ellenőrizni fogja állítása szerint de szerintem lesz jobb dolga mint engem figyelgetni. És a gondolatom nem is volt alaptalan.

Pár napig minden szép és jó volt. Sirius állandóan figyelt rám aztán képbe jött egy évfolyamtárs és minden meg változott.

Nem igen kereste a társaságom se ő se a fiúk kivéve persze Lupint akivel nagyon sok időt töltöttünk együtt mióta az az esett történt.

Úgy vettem észre kezdi el fogadni, hogy ez nem az ő hibája volt és ez volt pontosan a célom. Nagyon jókat beszélgetünk mindig és hülyéskedünk.

Lilly is majdnem mindig velünk van ha épp nem Piton-nal aki a jelek szerint valamiért nagyon haragszik rám.

Meg kérdezném tőle, hogy mi a baja de akár hányszor próbálkozom mindig faképnél hagy.

Az idő kezdett már hidegebb lenni ami azt jelenti, hogy nem tudunk már olyan sok időt tölteni a szabadba mint eddig.

Ma is egy ilyen nap volt egy fél órát sem ülhettem kint amikor el kezdtem fázni így jóbnak láttam be menni.

Már majdnem bent voltam amikor Regulus és Bellatrix állta az utamat.

Az utóbbival nem igen mondanám, hogy túl jó kapcsolatott ápolok de Regulus-szal jóba vagyok viszont nem szoktunk sokat beszélni ezért is csodálkoztam, hogy most itt vannak.

- Sziasztok! köszöntem halkan.

- Hali! Szia! köszöntek vissza.

- Miújság? Hallottuk, hogy a gyengélkedőn voltál! mondta Bellatrix aki mint mindig most is kifogástalan külsővel rendelkezett. Irigyeltem a haját olyan szép fekete göndör hullámokban omlott a vállára, hogy az ember egyből irigykedett. Meghát be kell valljam gyönyörű nő is volt. Sokan szeretnének a kegyeibe járni de persze ő mindegyiket hozzá nem méltónak találja. Ő az egyik nagyon aranyvér mániás a sok közül ő nem éri be a kicsivel.

- Öhm igen ott voltam! helyeseltem.

- De jól vagy? Egyáltalán mi történt? nézett rám aggódóan Regulus ami nagyon kedves volt tőle.

- Pontosan én sem tudom, hogy mi történt valami rám támadt az éjszaka! hazudtam már oly sokadjára.

- Ez félelmetes biztos nagyon meg lehetsz rémülve! tetettet döbbenetett Bella.

Nem is értem, ő miért van itt amikor látszik rajta, hogy nagyon nem érdekli, hogy mi van velem.

- Ami azt illeti nem eléggé jól bírom! rántottam vállat.

- Mindenesetre örülök, hogy jól vagy és nem esett komoly bajod! ölelt meg hirtelen Regulus amit nagyon nem tudtam hova rakni így egy kis pillanatnyi habozás után öleltem csak vissza.

- Jas te mióta vagy ezekkel jóba? hallottam meg egy hangot a hátam mögül.

Egy hangot amit már egy ideje nem hallottam.

Unottan fordultam hátra miután el váltam a fiútól.

- Azzal vagyok jóba akivel csak akarok! néztem végig rajtuk de az össze kulcsolt kezükön meg akadt a szemem és egy ideig biztos azt néztem.

- De pont velük? Ők Mardekárosok! húzta el a száját.

- Igen azok és ha jól tudom Regulus a testvéred Bella meg az unokatestvéred, szóval nem hiszem, hogy az alapján kéne elítélni őket amilyen házban vannak! mondtam egyre feszültebben.

- Jasmine-nek teljes mértékben igaza van mi csak ide jöttünk érdeklődni a hogyléte felől te meg már egyből nekünk essel! karolt belém Bella amit először furcsálottam de aztán bele törödtem.

- Tényleg hogy vagy? Mikor kezelted le a kezed? nézett újra rám.

- Nem tudom pár napja azt hiszem! gondolkodtam el.

- De hát azt mindennap kell! döbbent meg én meg csak unottan vállat rántottam.

- Ez van el felejtem mindig vagy épp lusta vagyok na de én megyek vacsorázni sziasztok! intettem majd a Nagyterembe vettem az utam.

Nem is értem minek avatkozik bele a dolgaimba foglalkozom csak a legújabb barátnővel akivel látszólag oda vissza vannak egymásért.

Amúgy a csajt Emmeline Vance-nek hívják. Hollóhátas és meglehetősen ügyes boszorkány.

Tökéletes igazából minden szempontból nem is csodálom, hogy Sirius őt választotta. De hát ez miért is érdekel engem? Hisz nem zúgtam bele vagy ilyesmi. Nem nem, távol álljon tőlem köztem és közte soha nem lesz semmi. Nem is tudom hova rakni azt a csókot.

Egyszerre utálom és kedvelem de komolyan olyan ambivalens érzéseim vannak. Jobb lenne ha ennél is nagyobb távolságot tudnék tőle tartani, hogy rendezem magamba a dolgokat. Csak hát ez az egész úgy nagyon nehéz ha az osztálytársa az embernek. Plusz még egy házban is vagytok.

De hát mindent meg lehet oldani nem? El tudom kerülni ha akarom maximum korábban kellek fel és később fekszem le vagy előbb, hogy véletlen se találkozzak össze vele csak az órákon.

Ilyen gondolatok között ültem ott az asztalnál miközben egy tál tejbegrizt ettem. Vagyis inkább össze túrtam mivel annyira el merültem, hogy egy falat sem fogyott el belőle.

- Szia! pattant le hirtelen mellém Lupin és James.

- Öö helló! köszöntem furcsálva mivel James nem igen szokott velem ilyen mosolygós lenni.

- Miújság? Mi történt oda kint? kérdezte kedvesen az utóbb említett fiú.

- Semmi beszélgettem pár barátommal ami a ti haverotoknak nem tetszett szerintem! rántottam vállat.

- Megkért minket, hogy felügyeljünk arra, hogy rendesen kezeled mindennap a kezed! mosolygott még mindig rám de engem egyből el kapott a pulyka méreg.

Még is hogy jön ő ahhoz, hogy ilyeneket mondjon? Semmi köze nincs hozzám és ha rajtam múlik nem is lesz soha. Ő csak ne akarja meg mondani mikor mit csinálhatok.

- James ezt nem igen szabadott volna el mondanunk neki! nézett rá bosszúsan Lupin de a választ már nem hallottam meg, mert láttam, hogy Sirius és Emmeline be léptek a terembe én meg egyből eléjük siettem.

A lány barátságosan mosolygot rám amit én nem viszonoztam inkább szavakkal neki támadtam a fiúnak.

- Sirius Black egyszer és mindenkorra mondom el neked, hogy szállj le rólam és ne avatkozz bele az életembe. Ha én úgy döntök, hogy nem ápolom tovább a kezem akkor az úgy is lesz és ne állítsd rám a barátaid mert semmi haszna nem lesz! mondtam el egy szuszra idegesen de tőle csak meglepett pillantásokat kaptam..

- Itt van a nőd és foglalkozz vele ne velem az isten áldjon meg téged vagy hét gyerekkel! tártam szét a kezem majd amikor ugyan úgy nem mondott semmit inkább idegesen ki vonultam a teremből de kettőjük között így meg lökve őket.

Mikor fel értem a szobámba egyből el feküdtem az ágyon és már aludtam is. A gondolataim persze még most sem nagyon hagytak nyugodni. Miért kell mindig mindenbe bele szólnia? Nem értem teljesen ki készít ez a fiú.