Karjaid Között

×18×

Mikor már stabilan álltam a két lábamon unottan néztem fel és hát tényleg az volt előttem akire számítottam.

- Úgy néz ki mi mindig így találkozunk! mosolygott rám.

- Mi van talán követsz Black? húztam fel a szemöldököm.

- Nem követlek csak anyukád meg kért, hogy igyekezz mert mindjárt kezdődik a vacsora! váltott át érzelemmentes hangnemre.

- Már megyek is! mondtam szem forgatva és már léptem volna el mellettem amikor még meg állított.

Nem mondott semmit csak a kezébe vette a nyakláncom és olvasni kezdte a fel íratott ami bele volt gravírozva.

- A legsötétebb, legviharosabb éjszakában is te vagy nekem a fény!

- Tessék? néztem rá.

- Ezt jelenti ami a medálodon van nem tudtad? nézett a szemeimbe.

- Nem sajnos nem tudtam le fordítani de köszönöm, hogy te meg tetted!

- Igazán nincsmit csinos darab amúgy egy titkos hódoló? vigyorgott.

- Miért jön mindenki ezzel? sóhajtottam fel. - Nincs és nem is lesz!

- Értettem! tisztelgett majd el állt az útból én meg azonnal le mentem az étkezőbe ahol már majdnem mindenki el foglalta a helyét.

- Elnézést kérek mindenkitől! szabadkoztam majd le ültem James mellé.

- Ugyan drágám nincs gond! mosolygott rám Mrs. Longbottom.

Sirius mellettem foglalt helyett sajnos mellette pedig Em ült.

Én csendben töltöttem el a vacsorát amíg körülöttem mindenki beszélgetett valamiről.

- Valami baj van? súgta oda nekem James.

- Nem nincs! mosolyogtam.

- Mostanában olyan csendes vagy!

- Fogalmam sincs miért lehetek az egyszerűen csak nem érzem, hogy szükséges bármit mondanom! mosolyogtam és ezután újra az ételnek szenteltük a figyelmünket.

Vacsora után a férfiak át mentek a dohányzó szobába ami egybe van a könyvtárral és a nők a társalgóba mentek.

Követtem őket ugyanis nem sok kedvem volt a srácokkal lenni.

Le guggoltam anyu mellé és a fülébe kezdtem el suttogni.

- Anyu baj lenne ha én el mennék haza?

- Gond van életem? nézett rám aggódalmasan.

- Nincs csak holnap vissza megyek a suliba tudod és még néhány dolgot össze kéne pakolnom! hazudtam remélhetőleg jól.

- Szólok Euphemia-nak és a Hophálozaton keresztül haza mész rendben? állt fel.

- De csak ha ezzel nem okozok kellemetlenséget!

- Ugyan kicsim dehogy menj csak nyugodtan ha nem bánod, ha mi maradunk!

- Dehogy bánom csak nyugodtan!

- Köszönjük menj addig a nappaliba!

További szó nélkül át sétáltam a helyiségbe ahol nem voltam egyedül. Komolyan ezek mindenhol ott vannak?

- Na lám lám meg tisztelsz minket is a társaságoddal? vigyorgott James.

- El kell keserítselek, hogy jelenleg édesanyukádat várom, hogy haza jussak! mosolyogtam angyalian.