Karjaid Között

36. rész

Ahogy sejtettem Molly-ék miután meg tudták, hogy át ment a biztonsági ellenőrzésen nem volt ellenükre, hogy vigyem magammal őket. Sőt ami azt illeti Lupin egész örült az ötletnek. Na igen ők ketten soha nem voltak rossz viszonyba.

Elizabethet meg egyenesen imádták főleg Ginny és úgy tűnt ez fordítva is így van.

Harry-nek is tetszett de ő inkább az én kisfiammal volt el foglalva.

- Jas néni ő kicsoda amúgy? Új hodoló? nézett rám mosolyogva.

- Öö nem dehogy! mondtam zavartan.

- Egy régi barátja vagyok még az iskolából! mondta rám kacsintva Will amitől kissé el pirultam. Majd Harry felé nyújtotta a kezét.

- Will vagyok örülök, hogy meg ismerhetlek!

- Örülök én is Will! fogott vele kezet.

- És mond Will merre felé laktok?

Na igen Harry még nem tudja a dolgokat de szerintem itt az ideje, hogy meg tudja és mint kiderült, Will sem gondolja másképp.

- Hát épp most Jas-nél én nem fogok hazudni neked Harry és ezt Jas-től sem várom el. Az a helyzet, hogy régen én is Halálfaló voltam de még időben észre vettem, hogy mi folyik ezért el menekültem. Ezért most Voldemort üldöz engem a feleségemet már megölte a kislányomat nem akarom már el veszíteni!

- Több közös van bennünk mint hittem! mondta Harry.

- Ha úgy nézzük igen! mosolygot a férfi.

Ezután még nagyon de nagyon sokat beszélgetünk. Lupin és Thonks már épp indultak így ki kísértem őket amikor is Lupin elég furcsán kezdett el viselkedni.

Nem sokkal később ki is derült, hogy miért. Egyik pillanatról a másikra egy fekete ruhás göndör hajú nő jelent meg el nevette magát de amikor rám nézett mintha értetlenség futott volna át az arcán.

Fel ismertem az illetőt. Nem más volt mint Bellatrix. Nekem nem is kellett több el kezdtem felé futni és a ház körüli tűz nem akadályozott meg ebbe de úgy látom nem csak én akartam bosszút állni rajta mert nem sokkal jött utánam Harry is.

- Megöltem Siriust! kiabálta nevetve Bella mire fogtam a pálcám és egy átkot küldtem felé.

Egy kis vizes résznél álltunk kört alakítva a többiekkel mikor támadni kezdtek. Sorban löttük az átkokat. Bár nem tudtuk pontosan, hogy hova és hogy egyáltalán célt talált-e.

Ez addig addig folytatódott amíg meg nem jelentek a többiek. Utána abba maradt a támadás és végül el mentek.

De utoljára még hagytak egy ajándékot. Ugyanis a házat amiben voltunk fel gyújtották. Nekünk Arthur-ral több sem kellett azonnal el kezdtünk vissza felé futni.

Oda érve szerencsére mindenki kint volt a házból és az égő házat nézte.

A szememmel egyből azt néztem, hogy mindenki épségbe ki jutott és szerencsére igen. Egyből oda mentem a kis fiamhoz és meg ölelgettem.

- Nincs semmi baj! suttogtam a fülébe és próbáltam el ringatni majd hirtelen valami vagyis valaki átölelte a lábam. Értetlenül le néztem és a kicsi Elizabethet láttam meg.

Le guggoltam és öt is meg öleltem, hogy éreztessem vele, hogy el múlt a veszély.

Miután sikerült el oltanunk a tüzet mindenki el ment nyugovóra térni. Én, Will és a gyerekek egy szobában voltunk. Na igen itt csak az volt a probléma, hogy egy francia ágy volt meg egy sokkal kisebb na meg persze a baba ágy is kicsit necces volt, hogy ki hol alszik.