Karjaid Között

34. rész

Arra keltem fel reggel, hogy valami meleg folyik a lábam között. Először azt hittem, hogy be pisiltem de nem nem az volt. Amikor meg akartam nézni hirtelen fájni kezdett a hasam.

- Molly! kiabáltam le fájdalommal a hangomba.

Sok időt nem kellett várnom, rögtön több ember is be rontott a szobámba.

- Mi történt Jas? sietett oda hozzám és akkor meg látta a foltot alattam.

- Azt hiszem jön a baba! nyögtem fel fájdalmasan.

- Még túl korai! sipítozott.

- Lupin azonnal vidd a Kórházba Arthur, Charlie hozzátok a cuccaikat, Bill te neked kell most figyelned a kicsikre rendben?

- Persze anyu nyugi meg oldjuk!

Amíg a család még meg beszélte a további instrukciót addig Lupin fel vett menyasszonyi pózba és azonnal hopponált velem a kórházba.

Egyre jobban éreztem a fájdalmat mintha ki akarna belőlem szakadni valami. Az én esetemben valaki.

Lupin sietett fel velem a szülészetre ahol már hordággyal és infúzióval vártak minket.

Be tolták azonnal a műtő szobába ahova a férfi és az idő közben megjelent nő is követett minket immár beöltözve.

- Sajnálom de császár metszést kell javasoljak!

- Mi-Miért?

-  A szíve nem bírná ki a szülést több mint valószínű ezért is volt veszélyeztetett terhes!

- Rendben a lényeg, hogy a kis babámnak ne legyen baja csináljuk! mondtam felnyögve a fájdalomtól.

- Most el fogom altatni rendben?

Nekem csak egy bolíntásra volt erőm annyira fájt mindenem. Láttam, hogy a nővér az infúziomba enged egy kis folyadékot majd nem sokra rá a szemeim kezdtek le csukodni és már nem érzékeltem semmit a külvilágból.

Egy parkban voltam ahol sok féle virág volt mindegyik nagyon szép meg kutyák a gazdájukkal.

Most vajon mi történt? Ugye nem haltam meg? Vagy csak az altatás hatása alatt vagyok? Nagyon remélem.

El kezdtem sétálni a fény áradatban úszó parkba amikor is ismerős személyt vélek fel fedezni a távolba.

Dobogó szívvel és remegő lábakkal sétáltam közelebb. És igen nem tévedtem tényleg ő állt ott.

Nem csinált semmit csak állt és nézte a távolban játszó állatokat.

Mikor már közvetlen mellette álltam akkor emelte fel a tekintetét rám.

Az arca nem árult el semmit nem láttam a mosollya mögé pedig nagyon szeretem volna tudni, hogy hogyan kerül ide ahol én vagyok és hogy miért vagyunk mindketten egy helyen.

Nem mondva semmit le ült az egyik legközelebbi padra ahova szó nélkül követtem.

Mikor tíz perc elteltével sem szólalt meg gondoltam én fogom megtörni a csendet..