Karjaid Között

×6×

Mikor átértem a falon nagyot lélegezve néztem körbe.

Sokáig nem bámészkodhattam, mert anyuék is meg jöttek és már kísértek is a vonathoz.

Igazából olyan volt mint a rendes vonat állomás annyi külömbséggel, hogy amíg a normálison több sín és vonat van itt csak egyetlen egy. A vonat piros színben pompázott és hosszabb volt kicsivel mint a többi. Gondolom itt azért több utast visz.

Anyuék feljöttek velem amíg egy üres kabinba be raktuk a cuccaim majd le is szálltak.

Csak most tudatosult bennem, hogy hónapokig nem fogom őket látni és ez egy kicsit el szomorított. A szüleim ésszre vették ezt rajtam és szorosan magukhoz öleltek engem és meg fogadtatták velem, hogy mindig írjak nekik különösen majd most este vagy reggel amint tudom, hogy melyik házba is kerültem.

Na igen ez a másik dolog amitől félek, hogy hova is fogok kerülni. Ugyanis tudom, hogy anyu el fogadna akkor is ha a Mardekár házba kerülnék de mélyen legbelül biztos csalódna. És én ezt nem akarom.

Ilyeneken gondolkodva ültem az üres kabinba és az elsuhanno tájat bámultam amikor is nyílik a kabin ajtó és egy halk hangot hallottam meg. Érdeklődve fordultam arra felé.

Egy alacsony sötétvörös hajú, zöld mandulavágásu szemű lány állt ott szeplős arccal mögötte egy horgas orrú fekete vállig érő hajú kicsivel magasabb komorabb ábrázatú fiúval aki a kelletténél talán vékonyabb volt mint az normális lenne.

- Sziasztok! ejtettem meg egy halvány mosolyt.

- Beülhetünk ide? Sajnos mindegyik kupé tele van! kérdezte félénken. Ez a lány ha külsőre nem is de belsőre hasonlított rám így első benyomásra hisz egy részem nekem is félénk.

- Persze nyugodtan itt van hely!

Nekik több sem kellett azonnal be jöttek és helyet foglaltak az előttem lévő ülésen.

A lány mosolyogva felém nyújtotta a kezét.

- Lily Evans vagyok!

- Örvendek Lily én Jasmine Washington vagyok! fogadtam el a felém nyújtott kezét majd ezután csak néztük egymást egy ideig.

- Ő a barátom Piton! mutatott a mellette ülő fiúra aki még mindig csak hüsvősen nézett rám.

- Örvendek Piton! vettem fel vele a szemkontaktust.

Egy darabig csak szótlanul figyeltük egymást amikor is Lily megtörte a csendet.

- Ha kérhetném ne öljétek meg egymást a szemetekkel! nevettet majd újra felém fordult mosolyogva.

- És honnan származol?

- Londonba születtem és ott is lakom! néztem vissza rá.

- Tényleg? csillant fel a szeme. - Mi is!

- Lily! nézett rá szigorúan a fiú.

- Mi van Piton? Csak el szabad árulnom, hogy hol lakunk!

- Nem kéne lehet ő is olyan!

- Milyen is lennék? néztem rá felhúzott szemöldökkel.

- Olyan aki folyton bántja a másikat! nézett rám.

- Épp az ellenkezője Perselus! nyomtam meg a nevét. - Engem bántottak elég sokat! álltam fel majd elindultam ki felé.

- Azt hiszem levegőzöm kicsit! léptem ki magam után becsukva a kabin ajtót.

A hosszú folyóson kezdtem el sétálni egyedül csendben mikor egyszer csak Lily hangját hallom a hátam mögül amint a nevemet kiabálja.

Már épp fordultam vissza volna felé amikor is bele ütköztem valakibe. Szerencsémre most nem estem a fenekemre.