Karjaid Között

×11×

A vonat út egész hamar el telt. Lily-éknek el meséltem mindent ami történt és még az is kiderült, hogy ők ott voltak a játszótéren aznap de látták, hogy nem vagyok egyedül így inkább nem akartak zavarni. Mondhatom aranyosak.

Amint a Roxfortba értünk a hasunk megkordult így alíg bírtuk ki várni a beosztási ceremoniát. Egész idő alatt éreztem valakinek a tekintetét magamon de próbáltam nem foglalkozni vele. De sajnos mint mindig most sem bírtam ki, hogy ne nézek oda. A fejemet lassan oldalra fordítottam és Sirius szürke szemeivel néztem szembe.

Csak egy ideig bámultam majd inkább jobbnak láttam el fordítani a fejem amíg valaki meg nem szólított a bal oldalamról. Érdeklődve néztem oda és egy kicsit teltebb vörös hajú lánnyal néztem szembe. Aranyosan mosolygott rám amit viszonoztam is neki.

- Jasmine ezt neked küldik! adott egy papír fecnit majd vissza tért a vacsorája felé. Eddig bámultam volna a fiút, hogy fel sem tűnt, hogy már lehet enni? Lehetséges.

- Köszönöm Molly! mosolyogtam majd szét hajtottam a fecnit és el olvastam ami rajta állt.

"Éjfélkor találkozunk a klubhelységbe kérlek!
S

Mit akarhat vajon még tőlem? Hisz eddig sem volt valami kedves velem nem hiszem, hogy most akarja el kezdeni. Bár való igaz egész jókat el lehet vele beszélgetni amikor nincsenek körülötte de azért mindennek van határa. Nagyon morfondíroztam, hogy el-e menjek vagy sem. Végül úgy döntöttem, hogy nem megyek el főjjön csak a saját levébe.

Vacsora után Lily-vel el köszöntünk Piton-tól majd fel mentünk a szobánkba.

- Én a helyedben el mennék! ült mellém az ágyra a lány miközben még mindig a papírt szorongattam mintha az életem múlna rajta.

- És mi van ha megint csak szivatni akar? Vagy be szólni? Nincs szükségem erre!

- Te mondtad, hogy ha ketten vagytok akkor nem szemét csak nézd meg ha nincs egyedül akkor hagyd ott ha meg egyedül van, akkor beszélj vele! rántott vállat. - Ha kicseszik veled úgy is tudja, hogy kétszeresen kapja vissza! mosolygott.

- Való igaz! Akkor el megyek szerintem!

- Helyes döntés na de most fogd a cuccod menjünk el tusolni!

- Igenis főnök asszony! tisztelegtem majd meg fogtam a cuccom és ki mentünk a fürdőkhöz.

El érkezett az éjfél és én már itt állok a lépcsőn és Siriust lessem amint ott ül a kanapén egyes egyedül.

Vajon a többieket, hol hagyta?

Vagy tudják, hogy egyáltalán velem találkozik? És ha igen vajon mit szóltak hozzá? Nem hiszem, hogy örültek.

Egy ideig csak álltam és néztem majd úgy döntöttem ideje lépnem.

Némán oda mentem hozzá és le ültem mellé.

- Hát el jöttél! mosolygott rám amit én nem viszonoztam.

- Nem akartam! jelentettem ki lazán..

- Elhiszem de örülök, hogy mégis meg tetted, beszélni akarok veled! fordult felém egész tesstel.

- Na és miről?

- Bocsánatot szeretnék kérni!

- Meg tetted de nem kell csak azért mert más azt mondta neked! rántottam vállat.

-Igen az sem volt szép húzás tőlem! hajtotta le a fejét majd meg fogta a kezem és össze kulcsolta az övével.

A testem meg remegett. Nem tudom mi üthetett bele de most annyira más volt.