Karjaid Között

×30×

A hetek rohamosan teltek el már szinte alig bírtam követni az eseményeket voltak halál esetek és voltak majdnem halál esetek.

És ezt miért mondom? Karácsony táján járt az idő amikor is egyik napról a másikra a Weasley gyerekek haza érkeztek egyik éjjel, azzal, hogy Harry azt álmodta, hogy Nagini Voldemort kígyója meg támadta Arthurt és hát ez pontosan így volt.

Arthur aznap éjjel volt őrségbe, hogy meg védje azt a dolgot amit Voldemort nagyon magának akart.

És hogy mi az a dolog? Egy jóslat ami róla és a kis túlélőről szólt. Nem szabad meg kaparintania mert akkor lehet rosszul sülne el a dolog.

De persze már voltak alkalmak amikor meg akarták szerezni de ő maga sose. Remélem nem Harryt akarja fel használni arra, hogy meg szerezze.

Na de nagyon el kanyarodtam szerencsére még pont időben szabadították ki Arthurt és most a Szent Mungoba ápolják szerencsére fel fog épülni és karácsony napján már haza is jöhet.

Harryn láttam, hogy valami nyomassza és mindennél jobban segíteni akartam neki de nem nagyon beszél senkivel.

Egyik nap aznap amikor vissza kellett nekik menniük a Roxfortba az egyik szobába találtam rá és Sirius-ra miközben beszélgettek. Szólni akartam neki, hogy indulni kell de hagytam hadd beszéljenek még egy kicsit.

A lépcső aljából figyeltem őket nem akartam idő előtt semmit sem meg zavarni.

- Ezt anyám tette velem miután megszöktem! Kedves nem? Tizenhat voltam! mutatott a tapétára amin a családfája volt néhány helyen ki égetve. Tudtam, hogy a saját nevére mutatt hisz el mesélte nekem a történetet még annak idején.

- És hova mentél? kérdezte Harry érdeklődve de még is szomorúságot véltem fel fedezni a szemeibe.

- Apádékhoz! mondta rá nézve. - Náluk mindig szívesen láttak, apád van előttem ahogy rád nézek. James lénye újra éled benned! egy halvány mosolyt meg ejtett Harry felé.

És igaza volt tényleg nagyon hasonlított az apjára mind külsőre és belsőre is bár annyi eltér, hogy Harry nem szekálja a többieket persze nem bántom Jamest mert ő sem mindig volt ilyen na meg persze nagyon szeretem.

- Nem egészen! szólalt meg halkan Harry. - Sirius amikor láttam, álmomban mikor láttam Mr. Weasleyt, akkor nem csak néztem őt én voltam a kígyó! mondta kissé dadogva.

- És később Dumbledore irodájában volt egy pillanat amikor meg akartam... meg akartam...! valamit nagyon mondani akart de még sem mondta ki szerintem mindannyian tudjuk mit nem mondott ki.

Annyira sajnáltam szegény gyereket, hogy ilyeneken megy keresztül soha nem kívánék ilyet senkinek.

- Ez a kapcsolat köztem és Voldemort között nem lehet, hogy azt jelenti, hogy kezdek mind jobban hasonlítani hozzá? Még.. még azt is érzem, hogy szörnyű harag van bennem folyamatosan.. és lehet mind attól amin keresztül mentem valami el romlott a lelkembe. Lehet, hogy rossz ember lettem! mondta egyre idegesebben.

Sirius oda sétált elé és a kezeit a vállára helyezte. - Jól figyelj arra amit most mondani fogok neked! nézett mélyen a szemeibe. - Rossz ember belőled sose lesz. Jó ember vagy Harry akivel rossz dolgok történtek. Jegyezd meg ezt!

- Egyébként is a világ nem osztható fel egyszerűen jókra és Halálfalókra mindenkiben van fény és némi sötétség is a kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk az jellemez minket! mondta ki a bölcs szavakat.

Szerintem még folytatták volna de akkor hirtelen a semmiből Hermione és Ron jelent meg, és szóltak neki, hogy indulnak hát igen szólnom kellett volna neki de hagyni akartam őket még egy picit beszélni.