Karjaid Között

×27×

Reggel hulla fáradtan mentem le a konyhába készíteni magamnak egy bögre kávét.

Mára nem terveztem semmit azon kívül, hogy az irodában fogok rohadni Thonks-szal és Kingsley-vel. Hogy miért? Mert ma meglátogat minket a Miniszter és addig fogom zaklatni amíg nem beszél velem.

Igen ha én el határozok valamit arról nagyon nehéz le állítani. És ez ezzel is így van hiába mondják sokan, hogy veszett ügy az egész engem nem érdekel akkor is ki állok az igazamért.

Magamra vettem egy piros inget aminek az ujját fel tűrtem meg egy kék farmer nadrágot a szokásos fekete magassarkummal és el indultam az irodába.

Egész nap semmilyen ügyünk nem volt csak rengeteg papír munka így azzal ütöttük el az időt.

Olyan kettő óra magasságába tért be hozzánk nagy robajjal a Miniszter.

Egyből fel álltunk és meghajoltunk. Illedelmesen köszönt nekünk de amikor meglátott engem az arca fel vette a piros szint és az arc izmai meg feszülni látszottak.

- Maga még is mit képzel mit csinál? vont kérdőre engem idegesen persze a többiek csak értetlenül álltak és a párosunkat figyelte igen nem tudják mit tettem. De mint mindig most is kellő nyugalommal kezeltem a helyzetet.

- Itt állok? kérdeztem értetlenül. A metaformmágus lánynál észre vettem, hogy majdnem el nevette magát de igyekezet tartani a komoly ábrázatát.

- Ne tegyen úgy, mintha nem tudná miről beszélek! Írt egy levelet Wizengamot-nak címezve miszerint én nem vagyok hajlandó meg hallgatni és igazságot szolgáltatni!

- Áhh, hogy az én csak az igazat írtam le! rántottam vállat.

- Ez rágalmazás és igazságtalanság!

Na ettől az utolsó szótól kezdtem kissé ideges lenni. Közelebb léptem hozzá már-már túl közel és fel vettem az ábrázatomat amivel sikeresen eddig mindenkit sikerült meg ijesztenem. Nála meg egyszerűbb dolgom volt mert tudom milyen kis beszari tudd lenni.

- Veszekednék, hogy mi igazságtalanság. Vagy az amit én tettem Önnel vagy az, hogy ártatlanul bizonyíték nélkül le csuknak egy önzetlen, becsületes embert aki az életét áldozta volna fel a barátaiért! szűkítettem össze a szemem..

- Mit akar? kérdezte halkan össze szorított foggal.

- Igazságot szolgáltatni bizonyítékom van, Sirius ártatlanságáról. Egy emlék amiben nekem Lily a halála előtti estéjén meg osztott valamit amit senki mással és ha kapok egy kis időt akkor a bűnöst is elő állítom de egyenlőre az emlékem van meg!

- Azt meg lehet másítani!

- Ne legyen már ennyire bolond nem fogom kockára tenni az állásom, azért hogy meg hamisítsak egy emléket és ha ezt Ön nem hajlandó be látni tényleg a Wizengamot előtt fogok pereskedni!

- Rendben van jöjjön velem meg nézzük azokat a bizonyos emlékeket! fordított nekem hátat én egy vigyor kíséretében rá kacsintottam a többiekre akik elismerően biccentettek nekem majd követtem a Minisztert.

Mikor be értünk egy üres irodába ahol két másik ember is jelen volt de róluk nem tudtam kicsodák Cornelius megkért, hogy a pálcám segítségével jelenítsem meg azt a bizonyos emléket.

Tettem ahogy kért és miután a Merengőbe raktam az emléket mindannyian fölé hajoltunk és figyelmesen meredtünk.

Nem mondanám, hogy kellemes volt újra átélni ezt az emléket egy olyan emléket amibe utoljára láttam a legjobb barátnőm.