Karjaid Között

×21×

A szertartás gyönyörű volt. Nagyon sokan el jöttek. Barátok, munkatársak.

Sokan voltunk ott de még is csak azok akikkel a szüleim tényleg jó kapcsolatot ápoltak. Még Lily is el jött az anyukájával és Lupin meg Piton is.

Jól esett, hogy a barátaim ott voltak szükségem volt rájuk, főleg amikor a pap engem szólított, hogy mondjak pár szót a szüleimről.

Na igen itt teljesen le fagytam nem készültem semmi féle beszéddel. Megsemmisülve sétáltam fel ahol eddig a pap állt és meg köszörültem a torkom.

- Először is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek aki el jött erre a szomorú eseményre. Aki nem ismerne Jasmine Washington vagyok
Robert Washington és Theresa Washington egyetlen gyermeke! mondtam el kissé halkan miközben a szemem csak egyetlen egy illetőn tartottam aki biztatóan mosolygot rám.

- Őszintén szólva erre nem készültem fel, hogy itt kell állnom és beszélnem ugyanis a napokba nem sokat beszéltem senkivel! na jó szed össze magad mert így csak komédia lesz az egész.

- A szüleim nagyon értékes és szeretni való emberek voltak nem tudok, hogy lett volna ellenségük, ezért volt számomra teljes döbbenet amikor meg hallottam, hogy meggyilkolták őket. Kiskorom óta fel néztem rájuk és csodáltam azt a sok kitartást amit felém nyújtottak és a munkájuk felé! sóhajtottam egy nagyott majd folytattam.

- Ma meg tudtam, hogy nem volt valami felhőtlen a viszony kettőjük között a legelején folyton ölték egymást! itt az emberek halkan fel kuncogtak. - De aztán ez valami csoda folytán szerelem lett és ebből a szerelemből adtak nekem életet. Számomra nem csak szülők voltak és példaképek hanem a legjobb barátaim és bízom benne, hogy én fele annyira jó ember leszek mint amilyenek ők voltak! Köszönöm!

Már nem bírtam tovább muszáj voltam el tűni onnan a sírás egyből rám tört amint le léptem a lépcsőn..

Sirius egyből előttem termet és a karjaiba zárt.

Még el kísértük az utolsó utjukra őket majd szépen szállingozni kezdtek az emberek.

Csak én maradtam ott a sírnál. Le guggoltam és meg simogattam a sírkövet. A könnyeim záporként hullottak a friss földre ami alatt anyukámék feküdtek.

- Annyira sajnálom, hogy ez történt. Bárcsak itt lennétek még nem tudom mihez fogok kezdeni nélkületek. Már most nagyon hiányoztok! sírtam el magam.

- Itt vannak veled és lesznek is! guggolt le mellém Sirius.

- Miért kellett bele folyniuk ebbe az ügybe?

- Anyukád csak segíteni akart az embereken ezt te sem cáfolhatod meg!

- Tudom de most még is ő fekszik itt! sírtam.

- Szerintem anyukád sem így akarta szerintem ő is mindent meg tenne azért, hogy most itt legyen veled! ölelt meg.

- Igazad van! töröltem meg a szemem.

- Gyere menjünk Euphemia-ék már várnak! segített fel állni majd el mentünk haza.

A házba nem volt ott mindenki akik a szertartáson is ott voltak de azért még így is számomra több ember volt.

Ahogy azt illik meg hallgattam a részvét nyílvánításokat de egy idő után kezdett kicsit sok lenni nekem és levegőre volt szükségem ezért ki mentem az udvarra és helyet foglaltam egy hintába.

Lassan el kezdtem magam hajtani közben meg a kék egett kémleltem.

De mint minden ez sem tarthatott sokáig ugyanis egy másodpercre sem hagynak békén. Ezúttal Lily jött utánam.