Karjaid Között

×22×

Egész éjjel kint voltam és az eget néztem amíg már el nem kezdett világosódni az égbolt.

Úgy gondoltam ideje be mennem a házba mivel lassan már a többiek is fel fognak kelni.

Egyenesen a konyhába mentem csináltam egy kávét amit egy kekszel kísérve meg ittam majd el kezdtem reggelit csinálni.

Bacon-ös omletett csináltam aminek a szagára szépen el kezdtek le szállingozni a többiek.

- Átcsaptál konyha tündérbe? jött be kómásan Sirius és James.

Nem sokszor láttom így a fiút és most elég ideig legelthettem a kidolgozott hasán és a kúsza haján a tekintettem ahhoz, hogy kapjak még egy sunyi megjegyzést tőle.

- Tetszik? kérdezte és akkor tudatosult bennem, hogy szinte ott áll előttem pimasz mosollyal az arcán. Én meg vörös fejjel el fordultam.

- Nem tudom miről beszélsz! mondtam zavartan majd öntöttem ki mindenkinek kávét.

- Csodás illatokra keltem fel mi ez? kérdezte Lily mosolyogva le ülve az asztalhoz.

- Jasmine készített nekünk reggelit! mondta mosolyogva Mrs. Potter.

- Uhh biztos ehető? kérdezte grimaszolva mire én meg dobtam nevetve egy szalvétával.

- Mondtam már, hogy nagyon gonosz vagy?

- Szerintem nem! tetettet gondolkodást.

- Na jó inkább egyél! nevettem.

Csendben reggeliztünk meg majd Lily-ért jöttek is a szülei.

A testvére tényleg nem igen kedves személyiség. De van egy olyan érzésem, hogy ez nem a természetéből adódott hanem csupán csak féltékeny a húgára.

Lehet én is féltékeny lennék ha a testvérem tudna varázsolni és én nem, de akkor sem viselkednék ilyen gonoszul.

Na mindegy remélem Petunia idővel jobb belátásra fog térni és nem lesz ilyen mert Lily szavaiból ítélve nagyon is szereti a testvérét.

A hetek múlásával és a barátaim törődésével jobb kedvem lett.

Nem azt mondom, hogy túlléptem a szüleim halálán de már egy fokkal könnyebb volt.

Sirius segít nekem a legtöbbet főleg éjszaka amikor egyedül vagyok a gondolataimmal.

Mindig sikerül neki még akkor is amikor reménytelen esetnek látszom.

Na és most jön a fekete leves.

A Roxfort.

Igen el telt a nyári szünet és mehetünk vissza az iskolába amit most a legkevésbé vártam.

A sok diák a sok szánalom keltő tekintett. Na ez az amire nekem nincs szükségem de sajnos muszáj vissza mennem.

A megérzésem már a vonaton kezdetét vette.

Sokan akik el haladtak a kupénk előtt meg álltak és egyből sugdolózni kezdtek. Sok pletyka kelt szárnyra.

Például az is, hogy csatlakoztam Voldemort seregéhez ami számomra nagyon röhejes és érthetetlen volt.

Miért csatlakoztam volna ahhoz az emberhez aki okozta a szüleim halálát? Egyáltalán kik azok akik ilyeneket találnak ki? Mindenesetre tuti nem épp elmével rendelkeznek.

Szerencsére a beosztási ceremónia nagyon hamar le zajlott és mehettem fel a hálókörletembe. Igen nem igazán volt étvágyam úgy, hogy mindenki engem bámul köztük a tanárok is.