Karjaid Között

35. rész

Mikor ki nyílt az ajtó be léptek rajta Will-ék.

- Szia Jas jó újra látni! mosolygot rám Will.

Meg kell hagyni, hogy az idő múlásával egész jól ki kupálodott a férfi. A barna haja most sötétebb és hosszabb mint amilyen eddig volt és akár csak Charlie-nak neki is fel van kötve egy cofba. Az idő mulásával úgy néz ki egy kis arc szőrzete is lett ami most le van neki borotválva, az alkatta kissé izmos és mint mindig most is egy fejjel magasabb nálam pedig aztán egy kicsit én is nőttem az évek során. Igazi megnyerő külseje lett nem mintha eddig nem lett volna na de értitek..

Igazi rosszfiú hatást keltett a fekete bőrdzsekijével ha nem lett volna mellette ez a tündéri kislány akiről azt hittem idősebb lesz de nem ő lehetett négy vagy öt éves. Szőke világos barna haja most egy kontyba volt kötve és az a gyönyörű kék szeme most szomorúságtól csillogott.

Meg is értem, ha szomorú hisz én is az voltam amikor a szüleimet el vesztettem. Egy kék pulcsi és egy szürke nadrág volt rajta meg persze kesztyű meg sál. Az arca a hidegtől nagyon piros lett.

Félénken az apukája mögé bújt. Remélem nem vagyok annyira ijesztő.

Na de vissza a valóságba.

- Szia Will téged is! És ki ez az elbüvölő Hercegnő? guggoltam le és mosolyogva a kislányt figyeltem.

- Gyerünk kicsim mutatkozz be a néninek ő segít nekünk!

A kislány most félénken ki bújt az apukája mögül és most vettem észre, hogy a kezébe van egy plüss nyuszi.

- Az én nevem Elizabeth! lépett felém egy lépést.

- Szia Elizabeth gyönyörű neved van és a nyuszid nagyon szép az én nevem Jasmine és apukád egy régi barátja vagyok! nyújtottam felé a kezem.

- Te fogsz segíteni, hogy ne bántsanak azok akik bántották a mamit? nézett rám könnyes szemmel amitől nekem is megszakadt a szívem.

- Az életem árán is meg védelek titeket! mondtam halkan mire sírva a karjaimba vetette magát. A kis vállára hajtottam a fejem és szomorúan a többiekre néztem.

Miután el engedett a kislány el búcsúztunk a nőtől majd hopponálva el vittem a házunkba.

- Itt is volnánk! vettem le a dzsekim és fel akasztottam a fogasra. A cipőmet meg a cipő tartóra raktam. A kicsi Elizabeth ugyan azt csinálta amit én. Aranyos és tisztelet tudó kislány meg kell hagyni.

- Jasmine néni hol fogok aludni? Nagyon fáradt vagyok! nézett rám nagy szemekkel.

- Hát arra gondoltam, hogy te aludhatnál az én régi szobámba mit szólsz? guggoltam le hozzá.

- Nekem tetszik az ötlet!

- Na gyere akkor meg mutatom viszont mielőtt fel mennénk el kell mondanom valamit rendben?

- Egy titkot? csillant fel a szeme.

- Igen valami olyasmit!

- Igen? döntötte oldalra a fejét olyan aranyos volt.

- Tudod nekem is van egy gyerekem de ő még csak kis baba így éjszaka ha esetleg fel kelsz egy kis sírásra akkor az ő lesz rendben de bármi van nyugodtan át jöhetsz!

- A néninek van gyereke? döbbent meg.

- Igen van csak jelenleg nem itt van a házba hanem egy jó barátom vigyáz rá!

- És ma haza hozod? Olyan jó lenne látni! Ugye meg foghatom majd? kezdett el ugrándozni.

- Kicsim nem biztos, hogy jó ötlet lenne ha meg fognád a kis babát nehogy véletlen el ejtsd! guggolt le hozzánk Will.