Karjaid Között

37. rész

Amitől féltem nem valósult meg. Sőt ami azt illeti folytatódott tovább.

Nem mondanám, hogy együtt vagyunk még úgy sem, hogy együtt lakunk csak néha néha együtt töltünk pár alkalmat és ennyi.

Will-el úgy érzem tovább tudok lépni minden szomorú tragikus dolgon ami eddig történt velem.

Olyan tüzes és szenvedélyes, hogy azt szavakkal nem lehet le írni.

Olyan mintha tinik lennénk akik egymás nélkül nem kapnak levegőt és muszáj meg érintenünk a másikat különben félő, hogy el porladunk. 

Szóval igen a napjaink azok így teltek néha a ház különféle pontjaiba persze csak akkor amikor tudtuk, hogy a gyerekek már biztos alszanak vagy épp a barátaimnál voltak.

Persze nehogy azt hidjétek, hogy e körül forog csak a világunk mert nem közben azért mindent meg teszünk, annak érdekében, hogy életben maradjunk mi és a többiek is.

Sajnos sok minden nem úgy megy ahogy régen mióta Caramel le mondott a posztjáról és nem minden jó írányba. Egyre több és több a halál esetek száma is hiába próbáljuk meg védeni az embereket és nem csak a muglikat hanem a varázsló embereket is akik már nem annyira tudnak magukra vigyázni.

A mai nap is nagyon sok megbeszélni valónk volt a gyűlésen mikor is egy bagoly szál be az ablakon egyenesen az én ölembe. Furcsáltam ugyanis nem volt ismerős az állat. De mivel mindenki kérdőn nézett engem ezért el vettem az állat csőréből a levelet és magamba olvasni kezdtem.

Mikor a végére értem idegesen fel pattantam és a tűzbe dobtam a levelet. Többet látni sem akarom.

- Mi baj Jas? kérdezte Will és Molly egyszerre.

- Semmi nem történt semmi!

- Jasmine! nézett rám Mordon vészjóslóan.

- Csak Voldemorttól kaptam egy meghívott! sóhajtottam.

- Hogy tessék? Milyen meghívott? kérdezte elfehéredve Arthur.

- Egy általa rendezett bálra és mondta kísérőnek el vihetném magammal Willt is úgy is lenne vele mit megbeszélnie!

- De hát egyáltalán honnan tudd rólad? Will még oké de te hogy kerülsz a képbe? kérdezte Fred.

- Gondolom anyám miatt annak idején anyám vadászott rájuk amíg meg nem ölték őket! rántottam vállat majd vissza ültem a helyemre ami Will mellett volt.

Rögtön a combomra vezette a kezét nyugtatasképp.

- És mi lesz? Elmész?

- Fiam hogy gondolhatsz ilyet? förmedt rá a fiára Molly.

- Nem szeretnék el menni rá de azért furdalja az orromat, hogy mit akarhat pont tőlem, de az is lehet, hogy meg tudta, hogy én vagyok Harry keresztanyja és belőlem akar ki szedni valamit! gondolkodtam hangosan.

- Mikor lenne ez a bál? kérdezte Mordon.

- Ma este! Miért?

- Lehet el kéne menned rá már csak azért is hátha hasznos információkkal térnél vissza!

- Biztos nem Mordon nem fogom kockára tenni az életem már csak a fiam miatt sem! álltam fel idegesen.

- Így bele gondolva tényleg nem olyan rossz ötlet! mondta Arthur el húzott szájjal.

- Akkor menjetek ti én abba a házba nem fogom be rakni a lábam az is biztos! mondtam majd ki viharoztam az udvarra.

Sokáig nem voltam egyedül ugyanis Will jött utánam.