Karjaid Között

33. rész

Mindenki azt mondja, hogy egy idő után minden halált fel dolgozhat az ember vagy legalábbis bele törődik a helyzetbe, hogy nincsenek mellette az emberek akik annak idején a világot jelentették számunkra.

Hát ez nem teljesen igaz legalábbis részünkről nem. Se én se Lupin nem tudjuk el fogadni ezt a dolgot még ennyi idő után sem. Mindketten gyászolunk de persze ezt mindenki más és más módon teszi, míg Lupin nem beszél róla de ki mutatja, hogy valami nem okés én addig a világnak az érzelemmentes erős megtörhetetlen nőt mutattom viszont ha egyedül vagyok akkor vagyok csak igazán magam alatt. Sok éjszaka telt el úgy, hogy álomba sírtam magam és még több amikor a pánik roham jött rám.

Már rettenetesen sajnáltam Lupint, hogy miattam alig pihenni ki magát így amikor meg tudtam, hogy nem más személlyel randízik mint Thonks-szal (vagyis randízott volna de nem akart miattam el menni én meg addig addig erősködtem amíg bele nem ment) majd ki csattantam és közöltem vele, hogy ideje a saját életét élni meg is érdemli ennyi szarság után.

Elég nehezen vettem rá, hogy költözön össze a lánnyal amikor már kb a századik randin voltak túl de végülis sikerült és ez volt a lényeg.

Örülök a legjobb barátom boldogságának hisz mindenki meg érdemli egyszer, hogy meg találja a hozzá való társat. Ahogy én is meg találtam igaz el is veszítettem de még utoljára hagyott nekem egy kis ajándékot. Méghozzá a gyermekünket aki pár nap múlva meg fog születni. Igen nagyon hamar el repült az idő de nem bántam már nagyon vártam az én kis babámat.

A nemét egyenlőre nem tudom vagyis nem is akartam meg tudni amíg meg nem születik legyen mindenkinek még nekem is meglepetés.

Mint minden nap ez is úgy kezdődőtt mint a többi délben fel keltem mert éjjel nem igen tudtam aludni majd főztem ebédet és miután meg ebédeltem le dőltem a kanapéra filmet nézni már amikor ment normális.

Na és amikor el jött az idő fel mentem a szobába és magamra vettem egy piros szoknyát egy hozzá illő topánkával a hajamat meg konytba fel kötöttem és mentem is a Rend új főhadiszállására ahol most gyűlés lesz.

Senki nem tudja, hogy menni fogok mert úgy is csak le beszélnének ezért nem is szóltam.

Öt óra harminc perckor hopponáltam a lakásomból egyenesen a Weasley család otthonába.

Nem kis meglepetést okoztam ugyanis pont a gyűlés kellős közepére mentem.

- Jas te mit keresel itt? pattant fel a helyéről egyből Lupin.

- Tudtommal én is a Rend tagja vagyok! rántottam vállat majd helyett foglaltam Fred mellett aki mosolyogva üdvözölt engem.

- Otthon kéne lenned és pihenned! nézett rám szúrós szemekkel Molly néni. Na igen ők is tudják, hogy veszélyeztetett terhes vagyok hála Lupin-nak aki ott volt velem a doktornál.

- Nem fogok otthon henyélni amíg ti az életeteket kockáztatjátok nap mint nap és itt a témát le zártam nem érdekel! mondtam kifejezéstelen arccal. Tudták, hogy hiába veszekednének velem mind hiába való lenne ezért folytatták is a gyűlést.

- Szóval akkor nem mi megyünk Harry-ért? kérdezte Thonks Mordont.

- Nem Dumbledore azt mondta, hogy ő hozza majd el csak még nem tudni mikor! válaszolta a félszemű varázsló.

Amíg őket hallgattam észre vettem három számomra tök idegen személyt is az asztalnál kettő férfi akik hasonlítottak egymásra nem is kicsit gondoltam ők Molly-ék legidősebb fiai legalábbis a hajszínűk alapján csak remélem és az egyik férfi mellett ült egy szőke angyali arcú lány vagy nő akinek a vérében tuti véla vér van mert túl természet ellenes a szépsége. De nem panaszkodom nagyon csinos a csajszi.