A Vámpírsziget

2. Könnyű győzelem

– Egyszerű, aki győz, az győz.
" Meggyőztem, hogy küzdjünk meg, de nem tudom meddig bírom feltartani. Lehet hogy meg kell...ölnöm... "

– Rendben! - Vette elő kardját az oldaláról. -  Ígérem gyors leszek. - Gügyögött nekem. -  Fiúk, dobjon neki valaki egy kardot.

– Nem kell. - Rántottam ki az ezüsttőröm, majd támadóállásba helyezkedtem.

A kapitány felnevetett.
– Ezt most komolyan mondod? Azzal a pici tőrrel akarsz a kardom ellen küzdeni?

– Kééérem ne untasson a beszédével mert elalszok mielőtt elkezdenénk.

– Kis pimasz!   - Tűnt el a mosolya. Ezután egyből támadt. Magasabb volt nálam, ezért az első csapást felülről mérte rám.

" Igazságtalanul játszik, szóval én is így teszek. Az utcai harcot és a kardforgatást keverni fogom. "

Miután megállítottam a pengéjét, visszalöktem a kezét, aztán megpróbáltam kigáncsolni. Megleptem vele. Megingott, de nem esett el.

– Ez meg miféle technika? Ez nem sima kardforgatás. Azt hittem fer küzdelem lesz. - Mondta mosolyogva.

– Fer? Egy 30 éves, három fejjel magasabb hústorony esik nekem egy karddal. Ez hol fer?
" Kisebb vagyok és gyorsabb is. Kihasználom. Bár mivel az én fegyverem jóval rövidebb, jobban oda kell figyelnem. Igaz, irányítani könnyebb, de gyorsabban kell reagálnom, ha hárítani akarok. "

Most én támadtam.
Először azt akartam, hogy a tőrre figyeljen. Kétszer céloztam a nyakát, mindkettőt kivédte, aztán hirtelen oldalbarúgtam a bal lábammal, majd rögtön utána a térdhajlatát rúgtam meg oldalról. Ettől egy pillanatra féltérdre ereszkedett.
A kalóztisztek most már feszülten és kíváncsian figyeltek.

– Nőhöz képest erőset rúgsz. - Masszírozta meg az oldalát röviden. -  De most én jövök.

Lendületből, többször egymás után csapott le. Az egyik támadás túl gyors volt, nem tudtam időben reagálni, megvágta a kézfejem.
Hátraléptem és magam mellé eresztettem le a tőrt. A kézfejemről a vér egészen a penge hegyéig folyt.

– Elég is volt? Azt hittem tovább bírod, ha már te akartál küzdeni.

Lecsaptam a padlóra a vért a pengéről.
– Még bírom...2@

Visszaálltam alapállásba, amit ő elégedett vigyorral fogadott.
Támadott, a tőrrel eltérítettem a pengét, aztán megragadtam a csuklóját és úgy állítottam a karját, hogy a könyöke lefelé nézzen. Megtérdeltem a könyökét alulról, amitől valószínűleg eltört, mert felordított és nagyon kapkodva vette a levegőt. A kardot eldobta és fájdalmasan morgott.

" Nem akarok embert ölni. Csak így tudtam megoldani. "
– Úgy tűnik én nyertem.

Erre rámförmedt.
– Meg a francokat! A pokolba veled átkozott némber! Nem kapsz egy csepp kegyelmet sem!! Fiúk, végezni vele!

" Most lehet rosszabb lett a helyzet mint lett volna...? Istenem mit csináljak!? "

Az összes kalóz kardot rántott, de mikor megindultak volna, a semmiből a fedélzetre ugrott egy ismeretlen alak, fején csukja volt.

Kiroppantotta a nyakát, majd megszólalt.
– Legutóbb is eltűntettétek ami a miénk volt. De ezt a kiváló minőséget biztos nem hagyom kárba veszni.

" Ő meg miről beszél? "

A kalózok meghátráltak, de még a kapitány is, majd kiadta a parancsot.
– Vissza a hajóra!

– Milyen unalmas. Gyáva nyulak.

Az összes kalóz visszasietett a hajójukra, de olyan gyorsan hogy az általuk összegyűjtött holmikat is itthagyták.
A fiú rám sem nézve kérdezett.
–  Nem kéne lemosni a kezed?

Nem tudom miért, de úgy éreztem el kell rejtenem az ezüsttőrt.
" Honnan tudja, hogy vérzik a kezem, mikor még ide sem nézett? A hangjából és a test felépítéséből pedig arra következtetnék, hogy hasonló korú mint én. "
– Megmondanád, hogy mégis ki vagy? Hogy jutottál fel a hajóra? Honnan jöttél ide?

– Felétek nem szokás megköszönni, ha valaki megment?

Elfordítottam a fejem.
– Egyedül is megoldottam volna. Felétek nem szokás válaszolni egy kérdésre sem?

Erre megfordult, majd lehúzta fejéről a csuklyáját. Még mindig éjjel volt, ezért mégjobban látszott a két, vörösen világító szempár, ami a csuklya alól került elő.

– A nevem Ethan. A szigetről jöttem és nem vagyok ember. És most...tisztítsd meg a kezed, vagy én fogom.

Bevallom, ezidáig nem hittem el, hogy léteznek ezek a lények. De egy épp itt áll előttem és a véremre szomjazik.
Gyorsan elvettem az összegyűjtött kupacból egy üveget, amiben alkohol volt, majd a vízre kihajolva a kezemre öntöttem. Szörnyen csípett.

Hallottam hogy Ethan kettőt a levegőbe szimatolt, majd kérdezett.
– Mi ez, szaké?

Megszagoltam.
– Valóban az...

– Mondd csak, a többiek hol vannak? - Indult a kabin felé, miközben nézelődött.

Eléfutottam és az útjába álltam.
– Mit akarsz?

– Nyugalooom. Csak érdekel jól vannak-e. Tudod, a szigeten lakóknak mint én, nagyon fontos az épségetek. - Mondta nyájas hangon, mosollyal.

– Amikor azt mondtad, nem vagy ember, azt hogy értetted?

Sóhajtott egyet.
– Úgy, hogy az emberekétől eltérő az étkezésünk. Mondjuk nem csak ebben az egyben különbözünk.

" Oliver azt mondta hogy vérszívó lények élnek a szigeten, azaz... "
– Szóval te egy vámpír vagy?

– Igen, nagyjából. Bár most jut eszembe, hogy van olyan ország, ahol a vért sütve megeszik... - Gondolkodott el.

" Most hogy a hajókapitány meghalt, nincs ki kormányozza a hajót, és nem tudjuk merre van a sziget. Csak sodródunk a tengeren. Ő viszont tudja merre van a sziget. Bár...ha ő most nem lenne itt, hazamennék és leszúrnám az ezüsttőrrel az apámat. De muszáj lesz őt megkérdeznem. "
–  Tudsz hajót vezetni...?

– Persze. Hová szeretnél menni? - Kérdezte mosolyogva.

– Hogyhogy hová...?
" Ez meg miféle kérdés? Próbára tesz?"

– Igazából nem számít. Csak viccből kérdeztem. - Indult el a kormány felé.

Miután láttam elmenni a kabintól, rögtön besiettem a lányokhoz.