– Egyszerű, aki győz, az győz.
" Meggyőztem, hogy küzdjünk meg, de nem tudom meddig bírom feltartani. Lehet hogy meg kell...ölnöm... "– Rendben! - Vette elő kardját az oldaláról. - Ígérem gyors leszek. - Gügyögött nekem. - Fiúk, dobjon neki valaki egy kardot.
– Nem kell. - Rántottam ki az ezüsttőröm, majd támadóállásba helyezkedtem.
A kapitány felnevetett.
– Ezt most komolyan mondod? Azzal a pici tőrrel akarsz a kardom ellen küzdeni?– Kééérem ne untasson a beszédével mert elalszok mielőtt elkezdenénk.
– Kis pimasz! - Tűnt el a mosolya. Ezután egyből támadt. Magasabb volt nálam, ezért az első csapást felülről mérte rám.
" Igazságtalanul játszik, szóval én is így teszek. Az utcai harcot és a kardforgatást keverni fogom. "
Miután megállítottam a pengéjét, visszalöktem a kezét, aztán megpróbáltam kigáncsolni. Megleptem vele. Megingott, de nem esett el.
– Ez meg miféle technika? Ez nem sima kardforgatás. Azt hittem fer küzdelem lesz. - Mondta mosolyogva.
– Fer? Egy 30 éves, három fejjel magasabb hústorony esik nekem egy karddal. Ez hol fer?
" Kisebb vagyok és gyorsabb is. Kihasználom. Bár mivel az én fegyverem jóval rövidebb, jobban oda kell figyelnem. Igaz, irányítani könnyebb, de gyorsabban kell reagálnom, ha hárítani akarok. "Most én támadtam.
Először azt akartam, hogy a tőrre figyeljen. Kétszer céloztam a nyakát, mindkettőt kivédte, aztán hirtelen oldalbarúgtam a bal lábammal, majd rögtön utána a térdhajlatát rúgtam meg oldalról. Ettől egy pillanatra féltérdre ereszkedett.
A kalóztisztek most már feszülten és kíváncsian figyeltek.– Nőhöz képest erőset rúgsz. - Masszírozta meg az oldalát röviden. - De most én jövök.
Lendületből, többször egymás után csapott le. Az egyik támadás túl gyors volt, nem tudtam időben reagálni, megvágta a kézfejem.
Hátraléptem és magam mellé eresztettem le a tőrt. A kézfejemről a vér egészen a penge hegyéig folyt.– Elég is volt? Azt hittem tovább bírod, ha már te akartál küzdeni.
Lecsaptam a padlóra a vért a pengéről.
– Még bírom...2@Visszaálltam alapállásba, amit ő elégedett vigyorral fogadott.
Támadott, a tőrrel eltérítettem a pengét, aztán megragadtam a csuklóját és úgy állítottam a karját, hogy a könyöke lefelé nézzen. Megtérdeltem a könyökét alulról, amitől valószínűleg eltört, mert felordított és nagyon kapkodva vette a levegőt. A kardot eldobta és fájdalmasan morgott." Nem akarok embert ölni. Csak így tudtam megoldani. "
– Úgy tűnik én nyertem.Erre rámförmedt.
– Meg a francokat! A pokolba veled átkozott némber! Nem kapsz egy csepp kegyelmet sem!! Fiúk, végezni vele!" Most lehet rosszabb lett a helyzet mint lett volna...? Istenem mit csináljak!? "
Az összes kalóz kardot rántott, de mikor megindultak volna, a semmiből a fedélzetre ugrott egy ismeretlen alak, fején csukja volt.
Kiroppantotta a nyakát, majd megszólalt.
– Legutóbb is eltűntettétek ami a miénk volt. De ezt a kiváló minőséget biztos nem hagyom kárba veszni." Ő meg miről beszél? "
A kalózok meghátráltak, de még a kapitány is, majd kiadta a parancsot.
– Vissza a hajóra!– Milyen unalmas. Gyáva nyulak.
Az összes kalóz visszasietett a hajójukra, de olyan gyorsan hogy az általuk összegyűjtött holmikat is itthagyták.
A fiú rám sem nézve kérdezett.
– Nem kéne lemosni a kezed?Nem tudom miért, de úgy éreztem el kell rejtenem az ezüsttőrt.
" Honnan tudja, hogy vérzik a kezem, mikor még ide sem nézett? A hangjából és a test felépítéséből pedig arra következtetnék, hogy hasonló korú mint én. "
– Megmondanád, hogy mégis ki vagy? Hogy jutottál fel a hajóra? Honnan jöttél ide?– Felétek nem szokás megköszönni, ha valaki megment?
Elfordítottam a fejem.
– Egyedül is megoldottam volna. Felétek nem szokás válaszolni egy kérdésre sem?Erre megfordult, majd lehúzta fejéről a csuklyáját. Még mindig éjjel volt, ezért mégjobban látszott a két, vörösen világító szempár, ami a csuklya alól került elő.
– A nevem Ethan. A szigetről jöttem és nem vagyok ember. És most...tisztítsd meg a kezed, vagy én fogom.
Bevallom, ezidáig nem hittem el, hogy léteznek ezek a lények. De egy épp itt áll előttem és a véremre szomjazik.
Gyorsan elvettem az összegyűjtött kupacból egy üveget, amiben alkohol volt, majd a vízre kihajolva a kezemre öntöttem. Szörnyen csípett.Hallottam hogy Ethan kettőt a levegőbe szimatolt, majd kérdezett.
– Mi ez, szaké?Megszagoltam.
– Valóban az...– Mondd csak, a többiek hol vannak? - Indult a kabin felé, miközben nézelődött.
Eléfutottam és az útjába álltam.
– Mit akarsz?– Nyugalooom. Csak érdekel jól vannak-e. Tudod, a szigeten lakóknak mint én, nagyon fontos az épségetek. - Mondta nyájas hangon, mosollyal.
– Amikor azt mondtad, nem vagy ember, azt hogy értetted?
Sóhajtott egyet.
– Úgy, hogy az emberekétől eltérő az étkezésünk. Mondjuk nem csak ebben az egyben különbözünk." Oliver azt mondta hogy vérszívó lények élnek a szigeten, azaz... "
– Szóval te egy vámpír vagy?– Igen, nagyjából. Bár most jut eszembe, hogy van olyan ország, ahol a vért sütve megeszik... - Gondolkodott el.
" Most hogy a hajókapitány meghalt, nincs ki kormányozza a hajót, és nem tudjuk merre van a sziget. Csak sodródunk a tengeren. Ő viszont tudja merre van a sziget. Bár...ha ő most nem lenne itt, hazamennék és leszúrnám az ezüsttőrrel az apámat. De muszáj lesz őt megkérdeznem. "
– Tudsz hajót vezetni...?– Persze. Hová szeretnél menni? - Kérdezte mosolyogva.
– Hogyhogy hová...?
" Ez meg miféle kérdés? Próbára tesz?"– Igazából nem számít. Csak viccből kérdeztem. - Indult el a kormány felé.
Miután láttam elmenni a kabintól, rögtön besiettem a lányokhoz.
YOU ARE READING
A Vámpírsziget
VampireA szüleim fiút akartak, lány lettem. Férjhez akartak adni, nemet mondtam. Ezután, mivel a gyilkossághoz gyávák voltak, csendes úton akartak megszabadulni tőlem. A tengeren túl van egy Pirateblood nevű sziget amire egy hatalmas iskola épült hogy a má...