A Vámpírsziget

21. Vissza a szigetre

Henry teste folyamatosan görcsbe rándult, és összeszorított fogakkal feküdt.
Mellette térdeltem és némán szurkoltam neki.

" Tarts ki Henry. Ha túl leszel rajta, újra olyan lesz minden mint régen. "

Ezt követően minden egyes rándulásnál lassan elmúlt egy sebe, és összeforrtak a csontjai.
Olyan volt akár egy csoda.
Az utolsó sebe begyógyulása után mozdulatlanul feküdt.

Aggódva megfogtam a vállát.
- Henry...?

Ekkor Henry szemei hirtelen kinyíltak, de a kék szeme helyén arany színű íriszek néztek vissza rám.
Henry hirtelen a földre nyomott. A könyökhajlatomon fogott és lábaival összefogta a térdeim.
Egy kicsivel fiatalabb nálam csak, mégis ezidáig sosem sikerült fölém kerekednie ha erőről volt szó, de most meg sem tudtam mozdulni alatta.

" Mégsem lesz minden olyan mint régen."

Henry erősen lihegett, és rászorítva jobban a karomra megszólalt.
- Olyan hidegnek- és száraznak...érzem a torkom...... - Arcán kétségbeesés látszott és szemei megteltek könnyel. -

- Henry... - Néztem rá sajnálattal. -

Henry ekkor harapásra készült, de Auberon még épp időben lerántotta rólam, majd leütötte.

- Innentől te vállalod érte a felelősséget. És mivel vad, biztos lehetsz benne hogy az igazgató a Déli oldalra fogja küldeni.

- Ezt úgy érted...?

- Természetesen visszük a szigetre. Nem maradhat ilyen állapotban emberek közelében.

- Te... tudtad hogy ez lesz a vége?

- Miért mire számítottál? Az emberek csak egyszer halnak meg. Azt gondoltad, a halál küszöbén vámpírvérrel a szervezetében ember marad?

- Én...

- Na jó, itt álljunk meg! - Tolt Dante engem maga mögé. - Nem egészen értem hogy mi ez az egész, de Lilith megmentette Henry életét, ha Henry-nek nem tetszik így akkor az nem Lilith hibája! Innentől Henry-n is múlik hogy életben akar-e maradni.

- De... Felelősséggel tartozok érte. Az én ötletem volt.

- Úgy gondolod? - Tette fel a költői kérdést Auberon, majd nekem lökte az ájult Henry-t. -

Ekkor a doktor is megszólalt.
- Ha 24 órán belül nem jut emberi vérhez, akkor is meghal. Szóval vállald ügyesen a felelősséget és adj neki szépen vért. - Mondta mosolyogva. -

Auberon még komolyabb lett.
- Azt nem fogom hagyni. Amir már így is kezdi elveszíteni a türelmét a folyamatos vérosztogatásod miatt. Mennyi ellenséget akarsz még számára gyűjteni?

Dante felkapta a fejét és meglepődött arckifejezése lett az hallatán amit Auberon mondott.

- Kitalálok valamit! Csak először legyünk túl a történtek tisztázásán...

Egy-két órával később az emberek összegyűltek az aznapi utolsó előadásra, ilyenkorra nem sokan szoktak maradni, a legtöbben már hazamennek, ám mivel többek fülébe jutott ami a templom előtt történt, így mindenki maradt, hacsak puszta kíváncsiságból is.

Kiálltam az emberek elé Beatrice-l együtt.

" A lehető leggyorsabban elmondom, és elkerülve a pánikot,kihagyom a vámpírokat. " - Egy gyors pillantást vetettem Beatrice-re aki idegesen állt mellettem. -

A tömegre nézve láttam néhány megdöbbent arcot, azok közül akik egyből felismerek.

Vettem egy mélyebb levegőt.
- Üdvözlök mindenkit ezen a szokatlanul eseménydús napon. Azoknak akik még nem jöttek rá hogy ki vagyok, a nevem Lilith Palmer. Életben vagyok de nem azért mert atyám azt úgy akarta. Illetve... - Ekkor kigomboltam a magas nyakú ruhám nyakán lévő első három gombot, ami alatt jól láthatóvá vált a kötés. - A hely ahová küldött tele van veszélyes lényekkel, az iskola igazából csak egy menedék. Menedék azoknak a lányoknak akiket nem látnak szívesen a saját családjukban. Tett szörnyű dolgokat, de mindez eltörpül a harminc éve tartó félelem mellett. Akik szeretik a gyerekeiket, féltik is őket, és rettegnek az elvesztésüktől. - Beatrice-re néztem. -

Bólintott majd előrébb lépett.
- A nevem Beatrice, a szigeten nőttem fel. Nem tudom önök közül hányan emlékeznek a harminc évvel ezelőtt eltűnt csecsemőre. Valójában az a csecsemő én voltam.

Erre többen összesúgtak majd kis idő alatt egyre többen kezdtek el súgdolózni.

Közbeléptem.
- Nem csak Beatrice anyja volt az egyetlen akinek szeretett gyermeke eltűnt, de sajnos ő volt az egyetlen akinek gyermeke előkerült.
" Sajnos a papra kell terelnem a gyanút, mivel ez a fickó nincs harminc éves, a nála jóval idősebb paphoz képest... "
Ma, a templom előtt a szigetről érkező kísérőnk a mi, és a saját védelmünk érdekében megölte az elkövetőt, de egy cinkostársát elfogta, és elhozta nektek azt, aki szintén gyerekeket rabolt és ölt meg.

Auberon felhozta hozzánk a doktort, majd lelökte a földre.
A tömegből többen meglepődöttségüknek adtak hangot, de volt aki felháborodott.

- Ez aljas rágalom! Ben doktor már több mint hét éve teljes lelkével segít a betegeknek! Megmentette a kisfiam életét is!

Auberon az előbb felszólaló férfire nézett.
- És mondja, inkáb felnőtteknek segített vagy gyerekeknek?

A férfi arcára kiült a felismerés.
- Doktor. Mondja hogy ez nem igaz! Ön nem tett semmit ugye?

A Doktor elmosolyodott.
- Mindegy... Úgyis untam már a követelőző pofátokat. A fizettség alacsony, az elvárás magas. Remélem mindegyikőtöket idő előtt utolér a halál.

A tömegből ekkor többen megdobálták a doktort, szidva és átkozva közben őt.

- Akasszák fel!! - Kiáltotta egy nő a nagyjából egy éves lányát a kezében fogva. -

- Szolgáltassanak igazságot! A gyermekeink lelke addig nem nyugodhat amíg ez a féreg is él!! - Kiabálta egy idősebb férfi a tömegből. -

- ELÉG!!! - Kiáltotta Beatrice édesanyja. - Megértem hogy érezték, de hallgassuk őket végig!

" Köszönjük Mrs Ethel. "
Auberonra néztem, mert láttam rajta hogy ő már eldöntötte hogy mi lesz a doktorral. "

A gyümölcsöktől ázott és kődarabokkal borított doktort a ruhája hátsó nyakrészénél felemelte.
- Ha megengedik, elvisszük magunkkal a szigetre. Van egy személy, aki a lehető legkegyetlenebb módon fog dönteni felette.

" Amir ki fog akadni... "

Az emberek hosszas gondolkodás után beleegyezésüket adták, mi pedig fellélegeztünk Beatrice-el.

Végül visszamentünk a hajóhoz és a Dobren család elbúcsúzott, Beatrice-el az élén.
Ethan és Beatrice elvonultak hosszasan beszélgetni mielőtt elindultunk.
A végső búcsú pedig egy öleléssel zárult Ethan és Beatrice között.
Felszálltunk a hajóra és visszaindultunk.

" Mi lesz ezután Henry-vel? Igazság szerint, nem érdekel Amir. Ha nincs más esély, akkor én adok neki a véremből. Amúgy is miattam került ilyen helyzetbe. "

Aznap este kültem a vastag hajókorlátra és az alig csillagos égre felnézve gondolkodtam.
" Nem hagyom hogy Henry arra sorsra jusson mint amilyet Auberon mondott. Az a baj, hogy Auberon most őrzi őt, különben már rég adtam volna neki a véremből. "

Sóhajtottam egy nagyot, mire Ethan mögöttem termett.
- Ha a ifjú miatt aggódsz, akkor tudok egy megoldást.

Felé kaptam a fejem.
- Mi lenne az?

- Annál akit ide hoztatok, emberi vér van egy üvegben. Egy fiatal nőé. Vedd el tőle, és add oda a fiúnak.

- Vegyem...el?

- Igen. Ez a te felelősséged, Lilith kisasszony. De ne aggódj, le van gyengülve, egy ideig ártalmatlan. - Mondta mosolyogva, mint aki jól szórakozik. -

" Most küldtek be az oroszlán barlangjába hogy vegyem el az alvó oroszlántól a húst...? "