Henry teste folyamatosan görcsbe rándult, és összeszorított fogakkal feküdt.
Mellette térdeltem és némán szurkoltam neki." Tarts ki Henry. Ha túl leszel rajta, újra olyan lesz minden mint régen. "
Ezt követően minden egyes rándulásnál lassan elmúlt egy sebe, és összeforrtak a csontjai.
Olyan volt akár egy csoda.
Az utolsó sebe begyógyulása után mozdulatlanul feküdt.Aggódva megfogtam a vállát.
- Henry...?Ekkor Henry szemei hirtelen kinyíltak, de a kék szeme helyén arany színű íriszek néztek vissza rám.
Henry hirtelen a földre nyomott. A könyökhajlatomon fogott és lábaival összefogta a térdeim.
Egy kicsivel fiatalabb nálam csak, mégis ezidáig sosem sikerült fölém kerekednie ha erőről volt szó, de most meg sem tudtam mozdulni alatta." Mégsem lesz minden olyan mint régen."
Henry erősen lihegett, és rászorítva jobban a karomra megszólalt.
- Olyan hidegnek- és száraznak...érzem a torkom...... - Arcán kétségbeesés látszott és szemei megteltek könnyel. -- Henry... - Néztem rá sajnálattal. -
Henry ekkor harapásra készült, de Auberon még épp időben lerántotta rólam, majd leütötte.
- Innentől te vállalod érte a felelősséget. És mivel vad, biztos lehetsz benne hogy az igazgató a Déli oldalra fogja küldeni.
- Ezt úgy érted...?
- Természetesen visszük a szigetre. Nem maradhat ilyen állapotban emberek közelében.
- Te... tudtad hogy ez lesz a vége?
- Miért mire számítottál? Az emberek csak egyszer halnak meg. Azt gondoltad, a halál küszöbén vámpírvérrel a szervezetében ember marad?
- Én...
- Na jó, itt álljunk meg! - Tolt Dante engem maga mögé. - Nem egészen értem hogy mi ez az egész, de Lilith megmentette Henry életét, ha Henry-nek nem tetszik így akkor az nem Lilith hibája! Innentől Henry-n is múlik hogy életben akar-e maradni.
- De... Felelősséggel tartozok érte. Az én ötletem volt.
- Úgy gondolod? - Tette fel a költői kérdést Auberon, majd nekem lökte az ájult Henry-t. -
Ekkor a doktor is megszólalt.
- Ha 24 órán belül nem jut emberi vérhez, akkor is meghal. Szóval vállald ügyesen a felelősséget és adj neki szépen vért. - Mondta mosolyogva. -Auberon még komolyabb lett.
- Azt nem fogom hagyni. Amir már így is kezdi elveszíteni a türelmét a folyamatos vérosztogatásod miatt. Mennyi ellenséget akarsz még számára gyűjteni?Dante felkapta a fejét és meglepődött arckifejezése lett az hallatán amit Auberon mondott.
- Kitalálok valamit! Csak először legyünk túl a történtek tisztázásán...
Egy-két órával később az emberek összegyűltek az aznapi utolsó előadásra, ilyenkorra nem sokan szoktak maradni, a legtöbben már hazamennek, ám mivel többek fülébe jutott ami a templom előtt történt, így mindenki maradt, hacsak puszta kíváncsiságból is.
Kiálltam az emberek elé Beatrice-l együtt.
" A lehető leggyorsabban elmondom, és elkerülve a pánikot,kihagyom a vámpírokat. " - Egy gyors pillantást vetettem Beatrice-re aki idegesen állt mellettem. -
A tömegre nézve láttam néhány megdöbbent arcot, azok közül akik egyből felismerek.
Vettem egy mélyebb levegőt.
- Üdvözlök mindenkit ezen a szokatlanul eseménydús napon. Azoknak akik még nem jöttek rá hogy ki vagyok, a nevem Lilith Palmer. Életben vagyok de nem azért mert atyám azt úgy akarta. Illetve... - Ekkor kigomboltam a magas nyakú ruhám nyakán lévő első három gombot, ami alatt jól láthatóvá vált a kötés. - A hely ahová küldött tele van veszélyes lényekkel, az iskola igazából csak egy menedék. Menedék azoknak a lányoknak akiket nem látnak szívesen a saját családjukban. Tett szörnyű dolgokat, de mindez eltörpül a harminc éve tartó félelem mellett. Akik szeretik a gyerekeiket, féltik is őket, és rettegnek az elvesztésüktől. - Beatrice-re néztem. -Bólintott majd előrébb lépett.
- A nevem Beatrice, a szigeten nőttem fel. Nem tudom önök közül hányan emlékeznek a harminc évvel ezelőtt eltűnt csecsemőre. Valójában az a csecsemő én voltam.Erre többen összesúgtak majd kis idő alatt egyre többen kezdtek el súgdolózni.
Közbeléptem.
- Nem csak Beatrice anyja volt az egyetlen akinek szeretett gyermeke eltűnt, de sajnos ő volt az egyetlen akinek gyermeke előkerült.
" Sajnos a papra kell terelnem a gyanút, mivel ez a fickó nincs harminc éves, a nála jóval idősebb paphoz képest... "
Ma, a templom előtt a szigetről érkező kísérőnk a mi, és a saját védelmünk érdekében megölte az elkövetőt, de egy cinkostársát elfogta, és elhozta nektek azt, aki szintén gyerekeket rabolt és ölt meg.Auberon felhozta hozzánk a doktort, majd lelökte a földre.
A tömegből többen meglepődöttségüknek adtak hangot, de volt aki felháborodott.- Ez aljas rágalom! Ben doktor már több mint hét éve teljes lelkével segít a betegeknek! Megmentette a kisfiam életét is!
Auberon az előbb felszólaló férfire nézett.
- És mondja, inkáb felnőtteknek segített vagy gyerekeknek?A férfi arcára kiült a felismerés.
- Doktor. Mondja hogy ez nem igaz! Ön nem tett semmit ugye?A Doktor elmosolyodott.
- Mindegy... Úgyis untam már a követelőző pofátokat. A fizettség alacsony, az elvárás magas. Remélem mindegyikőtöket idő előtt utolér a halál.A tömegből ekkor többen megdobálták a doktort, szidva és átkozva közben őt.
- Akasszák fel!! - Kiáltotta egy nő a nagyjából egy éves lányát a kezében fogva. -
- Szolgáltassanak igazságot! A gyermekeink lelke addig nem nyugodhat amíg ez a féreg is él!! - Kiabálta egy idősebb férfi a tömegből. -
- ELÉG!!! - Kiáltotta Beatrice édesanyja. - Megértem hogy érezték, de hallgassuk őket végig!
" Köszönjük Mrs Ethel. "
Auberonra néztem, mert láttam rajta hogy ő már eldöntötte hogy mi lesz a doktorral. "A gyümölcsöktől ázott és kődarabokkal borított doktort a ruhája hátsó nyakrészénél felemelte.
- Ha megengedik, elvisszük magunkkal a szigetre. Van egy személy, aki a lehető legkegyetlenebb módon fog dönteni felette." Amir ki fog akadni... "
Az emberek hosszas gondolkodás után beleegyezésüket adták, mi pedig fellélegeztünk Beatrice-el.
Végül visszamentünk a hajóhoz és a Dobren család elbúcsúzott, Beatrice-el az élén.
Ethan és Beatrice elvonultak hosszasan beszélgetni mielőtt elindultunk.
A végső búcsú pedig egy öleléssel zárult Ethan és Beatrice között.
Felszálltunk a hajóra és visszaindultunk." Mi lesz ezután Henry-vel? Igazság szerint, nem érdekel Amir. Ha nincs más esély, akkor én adok neki a véremből. Amúgy is miattam került ilyen helyzetbe. "
Aznap este kültem a vastag hajókorlátra és az alig csillagos égre felnézve gondolkodtam.
" Nem hagyom hogy Henry arra sorsra jusson mint amilyet Auberon mondott. Az a baj, hogy Auberon most őrzi őt, különben már rég adtam volna neki a véremből. "Sóhajtottam egy nagyot, mire Ethan mögöttem termett.
- Ha a ifjú miatt aggódsz, akkor tudok egy megoldást.Felé kaptam a fejem.
- Mi lenne az?- Annál akit ide hoztatok, emberi vér van egy üvegben. Egy fiatal nőé. Vedd el tőle, és add oda a fiúnak.
- Vegyem...el?
- Igen. Ez a te felelősséged, Lilith kisasszony. De ne aggódj, le van gyengülve, egy ideig ártalmatlan. - Mondta mosolyogva, mint aki jól szórakozik. -
" Most küldtek be az oroszlán barlangjába hogy vegyem el az alvó oroszlántól a húst...? "
ESTÁS LEYENDO
A Vámpírsziget
VampirosA szüleim fiút akartak, lány lettem. Férjhez akartak adni, nemet mondtam. Ezután, mivel a gyilkossághoz gyávák voltak, csendes úton akartak megszabadulni tőlem. A tengeren túl van egy Pirateblood nevű sziget amire egy hatalmas iskola épült hogy a má...