A Vámpírsziget

42. Lelepleződve? (+18)

A két méter széles és négy méter hosszú szoba hirtelen nagyon kicsi lett.
Auberon a hátamon és a derekamnál fogva hátra léptetett, egészen a falig, aminek nekiiérve levertem a rajta lévő térképet.

- Állj-! - Ragadtam, majd markoltam bele a vállába. - ...Deus!

Végre békénhagyta a nyakam, majd a fülem alá adott egy csókot, amitől megint megborzongtam.

" Honnan tud ilyen érzékeny pontokról!? "
- Miért csinálod ezt...ilyen hirtelen?

Beletúrt a hajamba és finoman, végigvezette benne az ujjait.
- Már akkor tudtam az összes gyengepontodat amikor először néztelek meg az inkubuszok szemével. - Ezután a fülembe súgott. - Most ki akarom próbálni őket... - Ekkor gyengéden megharapta a fülem. -

- Neh!
Összeszorítottam a térdeim.
" Ez nem történhet meg! Meddig fog elmenni? Megpróbálhatnám megállítani, de mégiscsak félig démon! "

- Nocsak milyen aranyos hangot adtál ki. Ennyire érzékenyek vagyunk? - Mosolyodott el sejtelmesen. -

" Félek, de mégis... "

Nadrágban és bézs színű selyemingben voltam. Az ingem alját a nadrágomba tettem, amit ő kihúzott és a nadrágom derekán benyúlva ujjbegyeit végighúzta a hasam alján.
Újfent kirázott a hideg, de ezúttal kellemes borzongással és libabőrrel társult.
A hirtelen érzés után nehezebben vettem a levegőt és megragadtam a csuklóját miközben a másik kezemmel befogtam a számat. Annak hogy megpróbáltam lefogni a kezét semmi hatása nem volt, tovább folytatta. Becsukva összeszorítottam a szemeim miközben próbáltam csendben maradni. Nézte néhány másodpercig ahogy szenvedek, aztán a csuklómnál fogva elvette a kezemet a számról.

Hunyorítva rám mosolygott, miközben kinyitva a szemem láttam hogy amaránt színű szemekkel nézi a reakcióim.
Váratlanul lentébb akarta csúsztatni a kezét, amit ijedtséggel reagáltam le. Megszorítottam a kezét, ezúttal a bőrébe nyomva a körmöm, miközben lábaim szörnyen remegni kezdtek.

" Ha ennél tovább megy, még a végén elveszítem a józan eszem! "

Auberon szinte kuncogott. Majd hangja kissé meglepődött lett.
- Te ezt élvezed...

- Ne lépd át a határt... - Utasítottam őt. -

Mosolya nem tűnt el.
- Még mindig Amir miatt aggódsz? - Vette el a kezét a hasamról. - Felesleges...

Ezt követően megcsókolta a homlokom.
Szemeim nagyra nyíltak. Ez az érzés teljesen más szinten volt mint a többi. Sokkal mélyebbről éreztem valamit.
A csuklómon a jel észrevehetően, de nem fájdalmasan lüktetni kezdett.
Auberon a kezét gyengéden a nyakamra csúsztatta és arra készült hogy megcsókol.
Ebben a pillanatban az ajtó becsapódott.

Amir-t sokkolta a látvány. Meglátva a az arckifejezésem és a rendezetlen ruhám, nagyon bedühödött.
Hihetetlen sebességgel elkapva Auberon-t a ruhája nyakát, Amir olyan erővel verte őt a falhoz, hogy az berepedt.
- Mi az Istent művelsz? Auberon!

- Azt gondoltad, hogy rajtad kívül senkire sem reagálna így, de megmutattam hogy mindegy ki ér hozzá--

- Mégegy szó és kitépem a rohadt nyelved... - Lett Amir szeme jégkék. -

- Megértettem.

Amir egy nagy lökéssel kiegészítve elengedte Auberon-t.

" Ne.....nem tudok ránézni. Annyira szégyenlem magam. Ez rettentő megalázó... "

Egy szó nélkül, lehajtott fejjel elfutottam. Amir látva ezt, még mindig kék szemekkel nézett régi ismerősére, akire egészen eddig jobbkezeként tekintett.
- És most magyarázd el nekem, hogy mi ütött beléd mióta visszajöttetek Geiziges-ról! Kivele!