A Vámpírsziget

14. Visszahívólevél Lilith-nek

" Majdnem három nap telt el azóta a szörnyű este óta. A nyakam azóta is be van kötve, Amir harapása még mindig gyógyul. ...Nem tudom elfelejteni amit akkor mondott... "

" ~Ha nem viselkedsz meggondoltabban, és továbbra is semmibe veszed az esküt, akkor lemondok rólad, mint Kehely. "

" Semmi gúnyos megjegyzés, semmi arrogáns hozzászólás. Teljesen komoly volt. "

Egy újabb tanítási nap ért véget. Könyveimmel a kezemben ballagtam a folyosón.
" Avenir pedig azóta nem szólt hozzám. Este bejön, leveszi az Amir-nak kellő vérmennyiséget, és távozik. Grace és Dorothy a tanulással vannak elfoglalva, Amelia pedig az igazgatónak segít. "

Össze-vissza cikáztak agondolatok a fejemben
" De ha lemond rólam, az jó kell hogy legyen, nem? Örülnöm kéne... De akkor mégis miért szorul a mellkasom, amikor arra gondolok hogy ez megtörténik...? És ha nem én leszek a Kelyhe, akkor ki? Most jut eszembe...ha harminc éve meghalt az előző Kelyhe, akkor eddig mit- illetve...kiből ivott? "

Ekkor valaki futva elment mellettem, nekemjött kiverve a könyveket a kezeimből.
Egy gyönyörű, hosszú szőke hajú, kék szemű lány volt, nem nézett ki többnek 25 évesnél.
Megállt, és segített gyorsan felszedni a könyveimet.
- Ne haragudj nagyon sietek, Ethan Fiatalúr most ért vissza, szeretném üdvözölni, aztán meg kell keresnem valakit.

- Nem- Vagyis semmi baj.

Átadta amit felvett, majd kifutott az iskola elé a többi diákhoz.

" Valahogy már nem érzem magam a régi önmagamnak. Tele vagyok kétségekkel és valamiért félelmet érzek. Olyan mintha minden egyes nappal erősebb lenne ez a nyomasztó érzés. Nagyjából két napja kezdődött ...Csak azt nem tudom miért... "

Pár perccel később az iskola üres volt, kint az iskola előtti parton pedig nagy lett a nyüzsgés.
Vettem egy mély lélegzetet, majd én is kimentem a tömegbe.

Először csak alapzaj volt, aztán valaki felkiáltott és az égre mutatott.
- Nézzétek, ott van!

Nem hittem a szememnek. Ethan az égből leereszkedett, mintha súlytalan lenne. Oldalán egy barna válltáska.
Épphogy csak leért a talpa, egy csapat lány rohant oda hozzá, és valamit nagyon kérleltek hogy adja oda nekik.
Láttam hogy Ethan a táskában keresgél, de mielőtt láttam volna, hogy mit vesz ki, egy gyengéd kéz érintette meg a vállamat. Megfordulva a nemrég nekem jött szőke lányt láttam.

Gyengéden mosolyogva megszólított.
- Ne haragudj, csak most vettem észre a csuklódat. Te vagy Amir- Úrfi Kelyhe igaz?

" Képzelődöm, vagy tényleg csak simán Amir-nak akarta hívni...? "
- Azthiszem. - Mondtam viccelődve miközben a bekötött nyakamat simogattam.

Sajnálkozva nézett a nyakamra, majd megszólalt.
- Nemrég a folyosón mondtam hogy meg kell keresnem valakit... Nos, te vagy az. Avenir Úrfi kéret Amir- Amir Úrfi irodájába.

" Már megint! És... hogyhogy Avenir keres engem? "
- Rendben.

Némán sétáltunk végig az üres folyosókon, míg ő meg nem állt Amir irodája előtt.
Illedelmesen bekopogott, majd kinyitotta az ajtót és jelezte hogy menjek először be én.
Így tettem. Amir szokásosan a nagy bőrszékében ült, Avenir pedig nem messze mellette.
Feszült volt a légkör, fogalmam sem volt hogy miről lehetett szó.

- Hová lett az asztal? - Kérdeztem meglepődve.

Amir egy unott sohajtás kíséretében válaszolt.
- Eltört ezért kapok egy újat.

" Amir kimerültnek tűnik. Mellesleg... Hogy tört el az a masszív faasztal?? "

Avenir a mellettem álló lányra nézett.
- Nem akarsz neki bemutatkozni?