A Vámpírsziget

6. A déli oldalon

- Köszönöm! - Futottam el a lány mellett.

Utánam fordult.
- Nem mehetsz ki, nem hallottad?! Komoly bajba fogsz kerülni! - Kiáltotta utánam, de én már balra fordultam. - Szólnom kell Avenir fiatalúrnak. - Nézett utánam aggodalmasan, majd elrohant.

A kertből egyből az erdőbe futottam, a sikítás és könyörgés hangjának irányába mentem.

" Ha a sziget Déli felén annyira veszélyes, mint azt az igazgató mondta, akkor Amelia ott nem marad életben egy napnál tovább. Pedig neki az élete a legfontosabb... Bár nem jó eszközökkel próbálta megvédeni, de mégis...ki tudna tisztán gondolkodni mikor azt hiszi életveszélyben van?! Ha annyira fontos neki az élete, akkor képes változni! Meg kell próbálnom meggyőzni őket, hogy adjanak neki még egy esélyt."

Végül utolértem Ameliát.
Két narancssárga szemű vámpír fogta őt. Amelia kezei hátra voltak kötve és a szemeit is eltakarták.
Előttük ment Amir.
Az erdőben annyira sűrű volt a lombkorona, hogy alig lehetett valamit látni. Főleg csak a sötétben néha felcsillanó, szinte világító szemeket láttam.

- Ha felértünk a domb tetejére, lökjétek le. A többit a Wurdewild-kastélybeliek elintézik. - Adta ki Amir a parancsot.

" Van egy kastély a déli oldalon?! "

- Ne, könyörgöm! Ezt nem tehetik! Szörnyetegek! - Kiabált Amelia.

Amir hangja mérgesebb lett.
- Melyik ostoba kötötte be a szemét a szája helyett?

Az egyik narancs szemszínű vámpír ekkor levette a szeméről a kötést, és a szájára rakta.
A domb teteje még messze volt, úgy gondoltam van időm, kivárom a megfelelő pillanatot a közbelépésre.

De hirtelen Amir felém, de nem pont rám nézett.
- Ilyen nincs. - Morgott egyet. - Owen, add ide. - Nézett a fiatalabbik vámpírra, aki Ameliát fogta.

" Mit csinálnak? "

Amir átvette Ameliát aztán hirtelen eltűnt.

" Micsoda!? "

Ekkor a domb tetejéről hallottam Amelia sikítását. Odakaptam a fejem, aztán a rossz látásviszony ellenére futni kezdtem felfelé.
" Nem számítottam ilyen sebességre! Túl sok időt vártam...! "

Mire majdnem a legtetején voltam, hallottam Amelia egyre jobban elhalkuló és egyre visszhangosabb sikolyát, aztán egy puffanást. Megdermedtem egy pillanatra, aztán tovább futottam, míg végre beértem Amir-t.
A lehető leggyorsabban elfutottam olyan két méter távolságra tőle.
Ahogy elhaladtam mellette, szemei lassan kikerekedtek.
A domb túloldalán meredek, homokos rész volt nagyon kevés fával.
Lábon lecsúsztam, miközben kezemmel a homokba markolva lassítottam magam.

Ezen az oldalon jóval több fény volt.
Egy kis patakot láttam, amibe a mozdulatlanul fekvő Amelia fényes, vörös haja beleért.

- Kérlek legyél életben...!

Letérdeltem hozzá, mellkasán látszott, hogy még lélegzik.
" Csak elájult... " - Lélegeztem fel, majd ráébredtem.
" Miért teszek meg miatta ilyen kockázatot? " - Ekkor beugrott Henry arca.
- Hát persze... Muszáj ennyire hasonlítanod rá ugye?

Amelia ebben a pillanatban ébredezni kezdett.
- Lilith...hol vagyok...?

- Veszélyben, ha nem jutunk vissza. Gyere kelj fel! - Nyújtottam neki a kezem.

- Nem. Nem megyek oda vissza... Az a férfi...

- Amir? Mi van vele...?

- Arcon csaptam. Nem fog visszaengedni.