A Vámpírsziget

34. Orgonavirágzás IX./ Megtörött bizalom (+16)

Ma, Ehrgeizig igazgató engedélyével három lány költözik a régi szobámba velem együtt.
Az a három lány pedig Amelia, Grace és...

Szembe találtam magam a szőke lánnyal, akit Amir a szemem láttára csókolt meg.

- Örvendek, a nevem Anne.

- Az...én nevem Lilith. Fáradj be. A többiek is bemutatkoznak neked, és utána elmesélem hogy miért is történik ez pontosan.

Anne barátságosan mosolygott, majd bólintott, és bement a szobába.

" Őt is meg kéne majd védenem...? "
Pegpillantottam a teljesen bekötött kezeit, és bűntudat tört rám.
" ...Meg fogom. Nem lehetek vele ellenséges azért...amit még én sem tudok miért. "

............................................................................

Amir irodájából dühös kiabálás hallatszott.

- MI!? - Kelt fel a székből az asztalra csapva tenyereit. - Ismételd meg!

Az asztaltól tisztes távolságra álló Auberon rezzenéstelen arccal megszólalt.
- Az igazgató engedélyezte, hogy ő vigyázzon a fiatal lány diákokra, miután kiderítette hogy sokan eltűntek közülük az utóbbi száz évben.

Amir erre kiment az ajtón, majd apja irodája előtt jelent meg.
Berontott az ajtón dühös léptekkel.
- Hogy voltál képes ebbe beleegyezni az én engedélyem vagy egyáltalán a megkérdezésem nélkül!? Nem diák már, így teljes mértékben én döntök felette!

Ehrgeizig fiára nézett.
- Azt elfelejtetted, hogy mint minden embernek, neki is vannak önálló gondolatai és tettei. Én csupán csak nem állítottam meg benne.

Amir közelebb ment és rácsapott kezeivel az apja asztalára.
- Vigyáz a fiatal lányokra? Baromság! Ő a legfiatalabb az egész iskolában!

- Hm. Legyen! - Mosolyodott el Ehrgeizig. - Ha ennyire nem tetszik az ötlet, menj és beszéld le róla. Bár ahogy észrevettem, nem nagyon hallgat rád és igen makacs.

............................................................................

Leültünk, ki az ágyra, ki a székre. Elmeséltem nekik hogy ezt az ő védelmükben teszem, mert valaki elrabolja a lányokat.
Anne látszólag nagyon furcsállta amit mondtam, de úgy tűnt érti a helyzet komolyságát.

Estefelé járt az idő, mindenki készült aludni, de még senki sem volt igazán álmos.
Grace végig szomorú és letört volt, valószínűleg Dorothy miatt.

Amelia is észrevette és próbálta elterelni a figyelmét.
- Van egy ötletem! Mi lenne, ha beszélgetnénk, hogy jobban megismerjük egymást?

- Részemről rendben. - Egyezett bele Grace. -

- Nekem is! - Mondta vidáman Anne. -

Én csak bólintottam.
Amelia és én az ágy rövidebbik szélén ültünk, Grace a széken, Anne pedig egy párnán a földön.
Csevegtünk, kivel mi történt, hogy kerültünk a hajóra, majd Anne-n volt a sor.

- Születésem óta fekete-fehérben látom a világot. Nem látok színeket, ezért küldtek el.

- Tényleg, mi történt a hajón? Borzalmas állapotban voltál... - Kérdezte aggódó tekintettel Amelia. -

Anne a kezeit egymásba tette.
- Nos........

" Mi ez az erős düh? "
Felálltam és az ajtóhoz sétáltam.

- Lilith? - Szólított meg Grace. -

- Azonnal visszajövök. - Nyugtattam, majd kimentem az ajtón, miközben kedvesen mosolyogtam rá. -