A Vámpírsziget

45. A Vámpírvadász (+16)

Minden esetre a tegnap esti nem alvás jócskán keresztbe tett nekem. Az éberségem nagyon alacsony.

" Remélem nem ma jönnek a kalózok. "

Reggel már csönd volt, megpróbáltam visszaaludni. Nagyjából egy órával később pedig megszólalt a kürt.

Mérgesen a fülemre szorítottam a párnát.
- Ez most komoly??

Gyorsan felöltöztem, fogtam az íjat és a nyilakat az ágyam alól, aztán kinyitottam az ablakot.
Alattam nagyjából egy méterre volt egy fa.

" Remélem Raul nem hallja meg. Bár lehet azt hiszi hogy még alszok. "

Kiültem az ablakba ugráshoz készen, mikor egy nagy árnyék suhant el. Felnézve láttam, hogy Deus az.

" Szóval abba az irányba kell mennem. "

Elszántam magam és ugrottam.
Sikeres landolásom volt, épségben leérkeztem, aztán a Deus által látott irányba haladtam.

Levettem egy nyilat, majd magam mellett tartva megszorítottam.
" Elszánt vagyok, de félek is. Sosem öltem embert és nem biztos hogy ezúttal így is marad. Mikor legutóbb találkoztam kalózokkal kishíján otthagytam a fogam. Ha Ethan nincs ott... "

Mióta sokat vagyok egyedül, sokat gondolkodtam. Olyan dolgok is eszembe jutottak amikre eddig nem is gondoltam.

" Például hogy ha Amelia-nál volt fegyver, miért nem segített nekem akkoriban a kalózokkal? Hogy volt régebben a Kehely-rendszer? Miért ennyivel másabb az én vérem? "

Kérdések amikre talán sosem kapok választ.
Végül elértem egy nem túl mély sziklaperemig. Megláttam a kalózokat és leguggolva felköszöntöttem egy kendőt a szám elé hogy az arcom ne árulja el a nemem, hamár a melleimet leszorítom kötéssel.
Levettem a hátamról az íjat és beletéve a nyilat készenlétbe álltam. Feltérdre ereszkedtem és felhúzva vártam a megfelelő pillanatot.

Három vámpír érkezett, és Deus. Pár perc alatt megölték az összes kalózt.
Leeresztettem az íjat.

" Nem is volt rám semmi szükség. Feleslegesen jöttem el idáig... "

Ekkor a szemem sarkából megláttam valamit megcsillanni.

" Kihagytak valakit? "

Csak egy másodpercre láttam, de biztos voltam benne hogy van még valaki.
Utánalopakodtam.

" Hogy nem vették észre? "

Igazam volt. Tényleg láttam valakit. De ő nem tűnt se kalóznak, se vámpírnak. Egészen egy házig követtem majdnem két órán át.
Egy sima emeletes faház volt, azt leszámítva hogy a falán és körülötte is valamilyen furcsa kinézetű kék virág nyílt.
A férfi odaérve letépett kettőt. Az egyikkel bedörzsölte a ruháját, a másikat megette.

Szemöldököm a homlokom közepéig szaladt ezt látva. A ruhája pedig szürkésen fénylett akár az ezüst, valószínűleg azt láttam csillogni. Ruhája nyaka nagyon magas volt, és maszkot viselt. Tevékenységében megállt egy pillanatra amíg én egy fa mögül figyeltem.

" Háttal volt végig, kizárt hogy észrevett volna. " - Bújtam jobban a fa mögé. -

Nem fordult meg. Sőt, fellélegeztem mikor láttam hogy bemegy a házba.
Pár perccel később semmilyen hangot nem hallottam a madarakon kívül.
Már azon voltam hogy visszamegyek a kastélyba, amikor valaki meglepett hátulról, átkarolva a mellkasomon, elől lefogva a karjaimat egyik kezével, a szabad kezével pedig fegyvertelenített.

- Ki vagy? Azért jöttél hogy megölj igaz? Tudtam hogy ezek a szörnyek gyávák, dehogy utánam küldenek egy fiatal emberfiút... - Mondta miközben átnézte van-e nálam még fegyver. -