A Vámpírsziget

36. Egy hónap vágy (+16)

Három hét telt el azóta, hogy Amir lemondott rólam mint Kehely.

" Azóta a nap óta nem riadok fel alvás közben, de olyan üresnek érzem magam. "

Mivel a nap nagy részében nem is tudok mit csinálni, inkább alszok.
Alig eszek mostanában, ez is meglátszik.

" Nem értem mi van velem. Úgy érzem lassan kihuny belőlem a tűz... "

Bár nappal alszok, ez megkönnyíti hogy egész éjjel fent tudjak maradni. Az utóbbi pár napban jobban vigyáztam a lányokra.
Dorothy még mindig nem került elő, ami fogalmam sincs hogy jó, vagy rossz jel.
Minden esetre eltér attól amit hallottam, szóval jó jelnek veszem.

Most az elzáróba tartok. Úgy tudom Dane valami programot tartott Henry-nek. Korábban is meg akartam látogatni, de nem engedték.

Ásitottam, majd megdörzsöltem a szemem.
" Kíváncsi vagyok mit terveznek. "

Lesétáltam a lépcsőn.
Meglepetésemre nem csak Dane és Henry voltak ott, de Anne is.

Henry a földön ült török ülésben csukott szemmel a többiek meg csak álltak előtte.

- Mi folyik itt?

Anne válaszolt.
- Önuralomteszt. Már egy órája itt állok.

Dane elégedetten mosolygott.
- És meg se mozdul. Te leszel a végső megmérettetés. Ha melletted is kibírja, nem kell száműzni. ...Hé Kölyök! Mutasd meg neki.

Henry magabiztos tekintettel kinyitotta a szemeit.

" De hisz... "
- Narancssárga... - Lepődtem meg, majd Dane felé fordultam. - Hogyan?...

- Azt a módszert használtam, amit Geiziges-en, csak ezalkalommal vámpírvérrel. Mondjuk ez a Déli oldali vampirokon nem segítene. Henry akarta ezt.

- És... - Néztem Anne-ra. -
" Ő miért van itt? "

Dane rájőve mit akarok kérdezni, folytatta.
- Oh, Anne kisasszony sokat segített. Nem csak a toleranciában, de azt is biztosította, hogy a szomjúság ne uralkodjon el rajta.

" Mennyi vér van ebben a lányban...? "
- Nem fog kifárasztani ha ennyi vért adsz? - Kérdeztem semleges hangon. -

Anne kissé feszült lett és egy szót sem szólt.

" Miért reagál ilyen furcsán...? Miért nem szól? "

Henry ekkor szinte rám ugorva megölelt.
- Lilith sikerült! - Ekkor kiesett a zsebéből a síp, majd felvette és szomorúan mosolyogva nézte. - Ezt még Dante-tól kaptam...

" Úgy tűnik a házassággal is jól megváratom... Bár amilyen szoknyavadász biztos eljegyez valakit addigra. ...Még mindig nem hiszem el hogy ő is vámpír...... Dane pedig... fogalmam sincs miért segít ennyit, de hálás vagyok neki. Lehet félreismertem? Hisz ha el is rabolta Beatrice-t, tény, hogy nem ölte meg. "

Dane összecsapta a kezeit.
- Rendben, akkor most meglátogatjuk az igazgató fiát, és megmutatjuk neki az eredményt, hamár ő adta rá a parancsot.

" Hogy?? Ez- Ez Amir ötlete volt? "

Anne közbeszólt.
- Ő egy ideig nem fogad senkit, jobb ha inkább az igazgatóhoz mentek.

" Mi ez az egész? Amir ennyire bezárkózik? De miért...? "

Anne ekkor gyengéden megfogta a kezem, és kivezetett.
Mivel még mindenki aludt, egy lélek sem volt a folyosókon, így odavitt.

Anne túl komoly volt ahhoz képest amennyit mosolyog.
Mikor megálltunk, felém fordult.

- Mi a baj? - Kérdeztem aggódva. -