A Vámpírsziget

46. Helyváltoztatás

Egy hét éves kislány volt láncokkal kikötve egy fél méter vastag betontömbre.
Felemás szemei vörösre voltak sírva, és nem volt bennük élet. Elsőre azt lehetett volna hinni hogy nem él. Ám lélegzett.
Lépteket hallott, majd megjelent két vámpír.

- Szerinted megint megtörténik?

- Valószínűleg. Hihetetlen gyorsasággal nől. Még sosem láttam ilyet. Szerintem én csak kétszer bírtam volna ezt ki.

- Igen... Félévente nő négy évet?

A kislánynak megint erős fájdalmai lettek. Sikított, és morgott.

- Lazíts a láncon! Ha túl szoros, levágja a kezét! - Szólt az egyik a másiknak. -

- Csinálom már na!

Ekkor megjelent Leon.
- Ilyen ütemben lassan nem is lesz szükségünk Krizantém úrnőre. Ez a kis vakarcs sokkal erősebb.

Az egyik vámpír felkapta a fejét.
- Akkor azthiszem lassan ideje elbúcsúzni tőle. Az öregeket felváltják a fiatalok.

Leon elmosolyodott.
- Ahogy mondod. Ha végeztetek a kölyökkel, úgy hallottam van innen két órára egy férfi aki vámpíröléssel foglalkozik. Vigyétek oda és hagyjátok ott Krizantém Úrnőt.

= Értettük. - Mondták egyszerre. -

- Anya.... - Sírta halkan a kislány. -

Hallani lehetett ahogy a kislány csontjai eltörnek, az izmai elszakadnak, aztán minden összeforrt hosszabb változatában.

Miután ennek vége lett, és mindenki elment, a mostmár nyolc éves külsővel rendelkező kislány rámarkolt a láncra, aztán kettétépte azt.

Eközben én megint nem tudtam aludni a szenvedő hangoktól.kinyitottam az ablakot, és kinézve rajta elgondolkodtam.

" Most, hogy már nem akar semmi megenni, akár ki is mehetnék egyet sétálni. Úgysem tudok aludni. "

Fogtam egy törött nyílt fémhegyét, és eltettem, azért a biztonság kedvéért. Megint kiugrottam a fára, onnan pedig le a földre, majd az erdőbe mentem.

" Hajnalban mennyire nagy itt a köd... "

Hirtelen halk dúdolást hallottam egy nagyon vékony hangon.

" Mi ez...? "

Elindultam az irányába, de minél közelebb értem, a hang annál távolabbinak tűnt.
Aztán a dúdolást gyorsan átváltotta a sírás.
Nem is értettem hogy lehet egyik pillanatról a másikra ennyire ellentétes érzelmeket mutatni.
Csak arra tudtam gondolni hogy lehet megsérült. Mostmár futottam és nemsokára meg is találtam a csöpp kislányt, rövid fényes, fekete hajjal ülni a földön.

" Hihetetlen. Mint egy porcelánbaba. "

A kislány bámult engem a fele arany, és fele vörös szemeivel, megtörölte szemeit, aztán felállt a földről, és hozzám futott, majd jelezte hogy vegyem fel.

- Istenem, de édes vagy... - Felvettem kicsit elpirulva. - Te vagy Iz- vagyis Iris ugye? Hogy kerültél ide ki?

Mikor körbenéztem akkor tudatosult bennem, hogy fogalmam sincs hol vagyok és merre kéne visszamennem.
Ekkor hirtelen egy reccsenést hallottam magunk mellől.
Odafordultam, és egy hosszabb, fekete haját cofba fogott vámpírt láttam. Biztos voltam benne hogy az, mert fénylett a haja alól alig kilátszó vörös szeme.
Hunyorítva megnézett engem, aztán mintha meglepődött volna.

Közben amelyik kezemmel nem a kislányt tartottam, azzal a nyílhegyre markoltam.
Mikor ez feltűnt a vámpírnak, fél kézzel jelezte hogy álljak meg, aztán a mutató és középső ujjával azt a jelet rajzolta a homlokára, ami a csuklómon volt.
Eldobtam a nyílhegyet mikor rájöttem.