A Vámpírsziget

12. Két éj/ III.

Tenyeremet gyengéden a fejére tettem.
- Mit szólnál egy alkuhoz? ...Szolgálatodat a véremért.

Három arckifejezése jelent meg az ajánlatomra. Meglepődöttség, elgondolkodás és felháborodottság. Ez utóbbi érzelem dominánsabb volt.
Ellökte a kezem.
- M-méghogy én szolgáljak egy vérszolgát!? Kinek képzeled magad!?

Lesimítottam a ruhám ujját az alkaromon.
- Ha tovább ráncolod az egyenruhám, az arcoddal fogom kivasalni.

- Mi?

- Jelen állapotodban még én is meg tudnálak verni.
" Aki azokat a sérüléseket okozta, az nála erősebb kell legyen. Hogy akarja túlélni?"
...Felajánlom a véremet, és nem hagyom, hogy Amir bántson téged, cserébe te felajánlod a segítséged. Beleegyezel? - Felix erre csöndben maradt.
" Úgy tűnik a vámpírok büszkesége igen becses számukra. Drasztikusabb eszközhöz kell nyúlnom. "
- Ha nem mondasz semmit, akkor én távozok. De ne aggódj, nem mondok Amir-nak semmit rólad, hisz valószínűleg halott leszel, mire legközelebb találkoznánk.

Elfordultam és tettem két lépést, mikor Felix megragadta maradék erejével a csuklóm.
- V...Várj... Ha...

Felix nyomasztóan hirtelen hagyta abba a mondatot, és rettegés lett úrrá az arcán, ezután fejével lassan hátrafordult.
- Itt van... - Mondta halkan.

- Ki...?

Felix elengedte a kezem, majd rám mordult.
- Tűnj innen! - Ezután a part széléhez futott, gyorsan letérdelt és sietve megmosta a kezeit a tengervízben.
Miután végzett, felém kapta a tekintetét. -
- Hordd már el innen magad!! - Üvöltötte idegesen.

Ekkor megértettem, hogy valami olyan tart ide ami rám is nagy veszélyt jelent.
Már majdnem felértem a domb tetejére, amikor egy ismeretlen férfihang szólalt meg nem messze Felixtől.

- Megvagy. Ilyen helyre merészkedtél csak miattam? Meg vagyok hatódva.

A fák közül kisétált egy teljesen hófehér hajú, jégkék szemű, kinézetre olyan 25 körüli különleges szépségű vámpír. Szemei őrültséget sugároztak, és a szemfogai olyan alakúak voltak, mint egy kígyóé.

" E-E-Egy halott ősvámpír?? Itt?? Hogy?? Miért pont most nincs nálam a tőr!? "

Az idegen szemei hirtelen rám ragadtak.
- És még vacsorát is szereztél nekem.

Érthető okból feszült lettem és felfutottam a domb tetejére. Épphogy csak felértem, az idegen megszólított.

- Te is egy Palmer ivadék vagy ugye? Ez a mennyei illat összetéveszthetetlen, olyan akárcsak Anna vére volt egykoron. - Hunyta le a szemét kéjenc mosollyal.

- Ismerted Amir előző Kelyhét? - Fordultam felé.

- Hogy ismertem-e? Előtte az én Kelyhem volt, megérdemeltem minden csepp vérét- Várj csak, ki is vagy te, hogy csak így, a néven hívod?

- Az egyetlen személy a Blutsammlerben, aki semmibe veszi a "rangját". És te ki is vagy, hogy nem mered a nevét kimondani?

Ideges vigyor lett az arcán.
- Honnan ez a fene nagy bátorság és önbizalom, hisz csak egy nő vagy. Bár, ha jobban belegondolunk, ettől leszel különleges, ami tetszik.

- Hagyd...Hagyd őt békén! Ha bármit teszel vele, a gazdája tudni fogja! Meg van jelölve! - Lépett közelebb Felix az ismeretlenhez.

Az erre elmosolyodott, hirtelen Felix mögött termett, majd leütötte, Felix összeesett, aztán egy pillanat alatt a dombon, velem szemben jelent meg.
Megragadott a jobb csuklómon és a bal vállamon, mielőtt még észbe kaptam volna.
"Nagyon gyors! "

- Alázatnak nyomát se mutatod, miféle nő vagy te? - Kérdezte lenézően, majd arcára őrült vigyor rajzolódott. - Ne aggódj majd én helyrehozlak...

- Mi...?

A vállamnál fogva lenyomott a fűbe. Mocorogtam, próbáltam mozdítani a lábaim, de a sajátjai közé szorította őket.
Ezután oldalra döntve a fejét, megvizsgálta a csuklóm.
- Ez pont olyan jó, mint képzeltem! Az az önkéntes kiskirály megérdemli, hogy újra átélje a szenvedést. Egy újabb szerelme tragikus halála.

Kuncogtam.
- Mégcsak néhány napja vagyok itt, és eddig csak kétféle vámpírt láttam. Arrogánsat és szánalmasat. Hogy értsd, te vagy az utóbbiból az első.

Egyik kezével összefogva csuklóimat a fejem fölé nyomta a földre.
- Úgy tűnik a némaság nem az erősséged. Segítsek befogni?

Megfogta az arcom. Négy ujja a fülem mögött volt, hüvelykujjával pedig megemelte az állam.
A vörös hold és a jégkék szemei gyönyörű összhangban voltak. Enyhén hunyorítva elmosolyodott.

" Mire készül...?! "

Várt egy kicsit, majd közelebb hajolt, már annyira, hogy az orrunk hegye majdnem összeért.
Elvörösödtem, mire ő a fejét kicsit balra döntötte...

...

Amir épp az irodájában ült és írt, amikor hirtelen kiesett a toll a kezéből. Megdermedt tekintettel mutatóujját a szájához érintette.
Majd dühbe gurult, és akkorát ütött az ónémet stílusú sötétbarna íróasztalára, hogy az berepedt.

Felkelt a székéből és szemei gyilkos tekintettel néztek az ajtajára. Majd ő maga eltűnt.

...

Szemeim lassan tágra nyíltak, ahogy egyre erősebbé vált a puha érzés az ajkaimon.
Az ismeretlen vámpír szemei is nyitva voltak. Viszont az ő tekintetéből provokáció tükröződött.

" Ezért... NAGYON MEGFIZETSZ! "

Amint hátrébb húzta a fejét, megemeltem egy a lábam, hogy kicsit előrébb jöjjön.
Viszonoztam az ajakösszeérintést egy apró változtatással.
Kiharaptam az alsó ajkamat.

Egy vércsepp került az idegen vámpír szájára, amit akaratlanul is lenyalt.
Miután megtette, egy pillanatra meglepődöttség jelent meg az arcán.
- Ez-? Te utolsó kis...!

Elengedett, majd a szájához szorította a kézfejét. Még mindig rajtam volt, de legalább már a kezeim szabadok voltak.

" Szóval így reagál a halálos ítéletére. Amir akkor hamarosan itt lesz. "

Ebben a pillanatban megjelent Amir, majd meglátva vérző ajkam, éles, gyilkos tekintettel meredt az idegenre.
- Leon. Szállj le a Kelyhemről hogy ne fröccsenjen rá a mocskos véred.

Leon aggodalma eltűnt, és elmosolyodott. Majd visszahajolt, de ezúttal a torkomhoz.
- Csak óvatosan az ilyen kijelentésekkel. Megölhetsz, de akkor sem hagylak nyerni. Ne felejtsd el, hogy én vagyok közelebb a Kelyhedhez.

Balra néztem a földre.
" A lámpásom...! "

Nyújtózkodni kezdtem a lámpásért, majd ahogy megfogtam, azzal a lendülettel fejbe vágtam vele a fehérhajú vámpírt.
A lámpás legalább tíz darabra tört, a maradékot, amit még fogtam, ledobtam a földre.

Leon kifejezéstelen arccal nézett rám, majd egy két-három centis vércsík futott végig a homlokától az álláig. Vére beszínezte hófehér haját, miközben álláról csöpögött a vér.
Pár másodperc után elállt a vérzés ő pedig nevetésben tört ki.

Feszülten Amir-ra néztem ő pedig értetlenül rám.
Miután Leon befejezte, a nem véres oldalon beletúrt a hajába.
- Te jó ég, még soha senki nem sebesített meg úgy, hogy vérezzek, nemhogy egy sima Vérszolga egy lámpással...

" Eddig nem Kehelynek hívott...? "

Ekkor rám vetette gonosz mosollyal teli tekintetét.
- Kíváncsi vagyok...milyen lennél vámpírként.