A Vámpírsziget

17. Házassági ígéret

Henry-t annyira lekötötte a műsor, hogy ebből az egészből semmit sem vett észre.
Nem úgy mint Dante.

- A kísérőid hova lettek? - Fordult felém.

- Pár perc és jönnek vissza. - Mondtam élethű mosollyal.

Dante arca ekkor egy gyanús vigyorra váltott.
- Annyi pont elég lesz.

Megragadott a bal karomnál és szinte futva kihúzott a tömegből, egészen egy félhomályos utcarészig. Két ház közé vitt amik között alig volt két méter távolság.
Gyengéden a falhoz állított háttal, ő pedig a jobb oldali alkarjával megtámaszkodott fölöttem.

- Mégis mit jelentsen ez, Dante? - Kérdeztem gyanakvó tekintettel.

- Azt hittem soha többé nem látlak. Mikor meghallottam, hogy a szigetre küldtek tanulni, el se akartam először hinni, hiszen tőlünk el sem búcsúztál. Ezért megvádoltam a vén szivart gyilkossággal.
De az lenne a legjobb ha nem jelennél meg előtte.

- Hogy mondod?

- Én...az eltűnésed utáni napon....meg akartam kérni a kezed, és eltűnni ebből a városból. És most is ezt szeretném.

" Ez teljesen szembe megy azzal amit én akarok! "
- Nem.
" Én itt akarok maradni. Megkesríteni atyám életét. Hogy szenvedjen, hogy a bocsánatomért könyörögjön. Hogy megbánja amiket tett! "
- Szerinted azért jöttem vissza, mert a pokolra akarom küldeni? ...Épp ellenkezőleg. Az életét akarom pokollá tenni!

- Lilith, hagyd ezt az ostobaságot. Én békés életet ajánlok neked. Olyat, amilyet megérdemelsz. - Megfogott a hajamból egy tincset és megcsókolta. - Kérlek, gyere hozzám feleségül.

- Én... Én csak azután szeretnék békés életet, miután elértem a célom. Ráadásul atyám fenyegetésnek tesz ki azzal, hogy nyilvánosságra hozza azt ami akkor azzal a kisfiúval történt...

- De hisz azt nem te tetted. Semmit sem tudtál volna érte tenni.

- Tudom, de valaki megölte. A karjaiban vérzett el. Csak azt látták hogy a vérében úszva fogom őt. - Takartam el a szemeim a traumatikus képek miatt amik még így is a szemem előtt lebegtek.

- És ha megtalálnánk? - Erre felkaptam a tekintetem. - Azóta is minden évben tűnnek el, vagy halnak meg gyerekek.

" De akkor... Az azt is bizonyítja hogy nem én tettem. Hisz ha akkor is megtörtént amikor én a szigeten voltam... De ha most megjelenek tömeg előtt és kitudódik azt is mondhatják hogy csak elrejtőztem. "
- Először beszélnem kell vele. És ha ennek vége, akkor átgondolom az ajánlatod...

- Megígéred? - Tette a homlokomra az övét. És sötetbarna szemeivel hosszan nézett.

" Ez nem igazságos. Mondjuk semmi biztosat nem ígerek neki ezzel. "
- Megígérem. De mindenképpen meg kell várnunk amíg Auberon és Beatrice visszajönnek.

Dante elhúzódott és bólintott.
- Rendben, akkor gyere, menjünk vissza Henry-hez.

.............................. ,, .................................

Beatrice ahogy követte az általa rokonainak vélt embereket egy parkig ahol leültek, és észrevette hogy az idősebb nő sír.

" Úgy sír mint egy gyászoló asszony... Lehet hogy ő az anyám és engem sirat? - Megrázta a fejét. -
" Ugyanmár ilyen badarságot, miért siratna ha egyszer ő dobott el? Ráadásul annak már majdnem harminc éve. Meg aztán, lehet hogy nem is ő az édesanyám... "

Az idősebb nő már legalább hét perce vígasztalhatatlanul sírt, a lánya mellett ülve, aki pedig kereste a kendőjét de nem találta.
Beatrice annyira sajnálta a hölgyet, hogy végül összeszedve a bátorságát odament, és a plusz kendőt amit mindig magánál tart, odanyújtotta a nőnek.
A nő és a lánya is lefagyott a meglepődöttségtől, hogy mennyire hasonlít egymásra a két lány.