A Vámpírsziget

39. Ki vagy te?

Miután sikerült rendesen lefürödnöm, Amir-ral megegyeztünk hogy az irodája előtti szobában aludhatok.
De nem aludtam, hanem kiszöktem.

Immár bekötött lábbal, cipőben rohantam át az északi határon.
Nagyjából fél óra bojongás után leültem a fűbe.

" A katakombákon keresztül kellett volna mennem... Eltévedtem! "

Pár perc múlva hangokat hallottam magam elől, majd Felix lépett ki a fák mögül. Ki

Furcsálló tekintettel nézett rám.
- Te mit csinálsz itt ilyenkor? Elfelejtetted hogy itt vannak farkasok is?

" Te jó ég, tényleg! "

Felpattantam és megöleltem Felix-et aki elpirult.
- V-Várj már... Mi ütött beléd?

- Felix. Kérlek vigyél Deus-hoz.....

- Oh igen... Neked köszönhetően védelem alatt állok.

- Ezt hogy érted? - Léptem távolabb. -

- Raul 'elmondta" Deus-nak hogy megvédtél mikor rám akarta mérni az utolsó csapást, ezért azt mondta hogy aki hozzám ér, azt megöli. Demetrius urunk pedig úgy nyilatkozott hogy ez rád is vonatkozik mától. Szóval Elkísérlek. Nagyjából fél óra sétára van innen a kastély.

" Demetrius? Pusztán a nevétől is felfordul a gyomrom. Remélem vele nem fogok találkozni soha. "
- Rendben. Kérlek mutasd az utat.

............................................................................

A szökéem után pár perccel Amir feltiadt, érezve hogy már nem vagyok a közelben felkelt, majd dühösen meglátogatta öccsét.

Avenir szintén alváshoz készült, mikor Amir mögötte termett, és megfordította őt a vállánál fogva.
- Pontosan milyen távoli jövőben láttad te azt, hogy együtt leszek vele? - Kérdezte neheztelő, haragos hanggal. -

- N...Nos......még mindig látom ezt. De...ott derékig ér a haja, ezért valószínűleg ez távolabbi jövő.

" Szóval még évek. De ezek után hogy? Nem értem. Ez csak akkor lenne lehetséges ha mindent- Oh ne.... Remélem tévedek. Avenir amúgy sem mondja teljesen biztosra amiket lát..."

...........................................................................

Megérkeztünk a kastélyba. Nagyon furcsa volt a hídon és a főbejáraton át besétálni.
Bent éhes pillantásokkal találkoztam. Rengeteggel.

" Ez igen nyugtalanító. Éjszaka is mindenki ébren van és aktív? Van egyáltalán bármilyen naprendjük? "

- Erre. - Szólt nekem Felix, aki hirtelen jobbra fordult, majd felment egy hosszú lépcsősoron. -

Egy vendégek fogadására alkalmas szobába kísért, ahol volt egy nagy és függőlegesen hosszú ablak. Az előtt állt Deus.
Hozzáfutottam, Felix pedig becsukta az ajtót, de nem ment messzire.

Deus csodalkozó arccal nézett rám, mint aki nem érti miért vagyok itt.

" Miért néz így rám? Hisz az ő ötlete volt. "
- Valami baj van esetleg...?

Ekkor előjöttek a hatalmas szárnyai, aztán megfogva a kezem magához húzott és megölelt az ablak előtt.

- Ezt én is kérdezhetném. Történt valami, hogy máris idejöttél?  - Emelte meg egyik kezével az állam hogy egyenesen rá nézzek. -

Hátrébb húzódtam.
- Valójában... Amikor azt mondtad, hogy ha nem bírom tovább segítesz, azt hogy értetted?

Deus hátratúrta a haját és kicsit oldalra döntve a fejét, mindössze egy szót mondott.
- Elmekontroll.

- Parancsolsz? - Néztem értetlenül. -

- Az a képességem. De mint fél vámpír, a kepességem nem teljes.

- Ezt nem értem.

- Ülj le, elmagyarázom. - Miután helyet foglaltam ő velem szemben leült, majd folytatta. -  Az elmekontroll még egy naracs szemű számára is erős képesség, amivel befolyásolni tudja valaki gondolatait, tetteit, vagy épp az emlékeit. De mivel nem vagyok teljesen vámpír, így a képességnek csak a felének vagyok birtokában. De ha akarod, elzárom az emlékeidet Amir-ról, vagy akikről csak akarod.

- Teljesen eltüntetni akkor nem tudod.

Rázta a fejét.
- És lehetséges, hogy te magad majd vissza akarsz emlékezni, ami viszont fájdalmas lenne

" Nem tudom mit veszítek ezzel, de azt tudom hogy azt akivé Amir által válok, nem akarom. Újra olyan akarok lenni mint amilyen voltam, és ha ehez az kell hogy ne emlékezzek valakire, akkor vállalom. "
- Rendben. Mit kell tennem...?

- Mond meg, hogy pontosan kit akarsz elfelejtetteni.

" Olyanokat is el akarok felejteni, akiktől félni kezdtem. Mindent az elejéről... "

Megmondtam Deus-nak, ő pedig bólintott.
- Akkor. Most csukd be a szemed. - Megtettem, ő pedig egyik tenyerével letakarta a szemeim. -  Ez után valószínűleg egy ideig elalszol majd, mivel ki kell pihenned. Elvégre, mégiscsak az agyadban van az, amit megbolygatok. Felkészültél? Mély lélegzet.

Nagy levegőt vettem, de arra már nem emlékszem hogy kifújom.
Minden elsötétült.

Éreztem hogy egy ágyban fekszem, és hogy sajog a fejem. Enyhe zúgást hallottam, ami még a szemem kinyitása után is tartott pár másodpercig.
Egy meglepődött arccal találkozott a tekintetem, mégpedig Dorothy-éval, aki úgy tűnt teát hozott be.
Dorothy elejtette a tálcát mindenestől, és kifutott a szobából.

...........................................................................

Dorothy nyitott be sietve.
- Amir Úrfi! Lilith felébredt!

Miután meghallottam, hogy két nap után végre magához tért, azonnal odafutottam. Gyanúsan nyugodt arckifejezése volt, és nem éreztem különösebb érzelmet tőle, ami furcsa volt azok után amik történtek.
Közelebb mentem, amire kifejezéstelen arccal reagált.

Az ágy mellé léptem és kérdeztem tőle.
- Hogy érzed magad?

Még mindig kifejezéstelen volt az arca, és szinte üveges szemekkel bámult rám. Pár másodpercig nem adott reakciót, majd kissé össze húzta a szemöldökét.
- Te ki is vagy?