A Vámpírsziget

1. Kötelességhez kötve, majd eloldozva

Mindig azt mondták, csak akkor van igazi életed, ha senkivel sem versengsz egyáltalán semmiben.
Öt fiútestvérem van, akik mellett egyedüli lányként nőttem fel.
Esélyem sem volt a szüleim kedvencei közé tartozni. Sokszor, de hiába próbáltam versenybe szállni a szeretetükért vagy legalább egy kis elismerésért, soha nem lettem volna nekik jó, és ezt mindig a tudtomra is adták.

" Ha nem tudunk a körülményeinken javítani, akkor a túlélés érdekében kénytelenek vagyunk a gondolkodásunkon változtatni. "

Tizennyolcadik életévem határán, már mindegyik bátyám házas, és mivel más hasznomat nem látták, érdekházasságba akarnak kényszeríteni.
Csakhogy nekem nem ilyen sors kell, ezért lázadni kezdtem.
Jobb megtalálni azokat, akik elfogadnak, mint állandóan győzködni azokat, akik sosem.
Megismertem két nagyszerű személyt, akiket barátaimnak nevezhettem. Mindketten rosszhírűek, és sokszor engem is belerángattak a bajba, de ennek ellenére mégis kedvelem őket. Nem volt hiány utcai verekedésből, és megesett egy-két lopás is, de az én bűneim listája szerencsére itt véget ér.

" Miért is kéne mások elvárásai szerint élnem? "

Mint 19. századi gazdag pár utódja, szégyent hozok a családom nevére az előbb említett cselekedeteimmel.
Én, azaz Lilith, a Palmerek egyetlen lánygyermeke, visszafordíthatatlanul megaláztam a famíliám hírnevét.

" A legértékesebb dolgom amim van, az életem, miért hagyjam, hogy más irányítsa, mikor egyedül nekem van jogom felette dönteni? "

Az utolsó napon, amikor apám kezet emelt rám, igazán megalázva érezhette magát. Valóigaz, simán kivédhettem volna, de annyira hirtelen ért, hogy nem volt rá lehetőségem.

- Te nők szégyene! - Üvöltött indulatosan, mielőtt arcomra csapott bal, domináns kezével. - Hálátlanságod mérhetetlen! Hogy van merszed nemet mondani miután nevetség tárgyává tetted a családom!?

Csak azzal lenne még nevetségesebb ez a család, ha kiállna az utcára anyaszült mesztelenül mézzel megkenve, és táncra perdülne. El lehet képzelni ugye? Tehát lehetséges.
Szám széle felrepedt a pofontól. Hüvelykujjammal letöröltem a vért.
- Nocsak. Atyám elfelejtette, hogy én is ugyanazt a nevet viselem? És ha kényszeríteni akar a házasságra, azt megígérem, hogy nem ússza meg. Nem hagyom, hogy haszna legyen belőlem. Házasság után hónapokig, minden egyes nap maga lesz a pokol atyámnak, mielőtt elveszem a saját életem, hogy ne legyek számára több egy "haszonállat"-nál, de előtte búcsúlevelemben írom meg, hogy miket tett!

A feje teljesen bíborvörös lett, és botjáért nyúlt, hogy azzal üssön, de anyám megállította.
- Várj, van egy jobb ötletem! - Vette el a botot. - Küldjük el a Blutsammler iskolába Pirateblood-ra.

Atyám ennek hallatára egyből megnyugodott, és látványos mosolyra görbült a szája.
- Ez egy remek ötlet! A szigeten majd megkapja, amit megérdemel!

A Pirateblood sziget egy olyan hely, ahonnan a fiatalok többé nem jönnek vissza soha. Sokan azt hiszik azért megy csak néhány gyerek oda, mert nagyon drága az iskola, ami oda épült és csak a nagyon tehetős, kiváltságos fiatalok kerülhetnek be. De valójában ez csak a legújabb, legcsendesebb módja annak, hogy a halálba küldjék az embereket.

Mikor felfogtam mit mondtak, még a kényszerházasság is jobban hangzott.

Anyám folytatta.
- Holnap indul a hajó a szigetre korán reggel. Most összepakol, hajnalban elküldjük.

Atyám bólogatott.
- Legyen így! Kettő legyet egy csapásra! - Nevetett fel.

Ellenkeztem volna, de ismerem a módszereiket. Ha ájultan is de holnap felkerülök arra a hajóra.