A Vámpírsziget

25. Orgonavirágzás II./ Gyilkos, forró éjszaka (+18)

" Van egy ötletem... "
- És ha megszöktetnénk?

- Elment az eszed? A kastélyban kétszer annyian vannak mint itt, csak az menne oda aki megunta az életét. Lehet hogy néhányan gyengébbek mint mi, de sokkal többen vannak és csapatjátékosok. Ráadásul azt sem tudjuk, hogy pontosan hol van.

" Akkor semmi esély erre a megoldásra? "
- Megértettem... Akkor... én most távozok.

" Nem hagyom annyiban! Azt hiszed végig fogom nézni!? Kitalálok valami megoldást erre! "

Pár órával később hirtelen elöntött a forróság, ezért kimentem a friss levegőre sétálni.
Kint a domb tetején egy ismerős alakot láttam.

" Felix...? Mit keres itt? "

Odasétáltam hozzá, ő pedig észrevéve engem megkönnyebbültnek látszott.

- Felix, miért vagy itt? Nem szabad Amir közelébe jönnöd.

- Tudom, de fontos hírt kell veled közölnöm. Mivel te nem vagy vámpír, nem érezted, de egy új vámpír jött világra a kastélyban. Egy lány.

- Mi? De a női egyedek nem ritkák?

- Nem csak ritka, ez a lány különösen durva körülmények között fejlődött, és szerintem még Leon ellen is lenne esélye.

" Még csak baba és már ilyen erőt tulajdonítanak neki? "
- Ő is ugyanarra a sorsra jut majd, mint az édesanyja?

Felix bólintott.

" Valahogy segítenem kell nekik. "

- Egyébként... Jól érzed magad? Mármint vörös vagy, és mintha kissé tántorognál...

- I-Igen... csak az eskü...

- Nem értem miért hagyod neki hogy azt csináljon veled amit akar. A helyedben én már rég megöltem volna. Bízik benned, kihasználhatnád. Vele együtt a Tulajdonítás is végleg eltűnne.

- Ha megölöm-?
" Tényleg ez hogy nem jutott eddig eszembe? És ezzel azt is bebizonyíthatnám, hogy tényleg nincsenek iránta érzéseim. Nem kéne végignéznem azt a sok szörnyűséget sem, és ez kevésbé tűnik veszélyesnek mint a Wurdewild-kastélyba menni. "
Igazad van.

- És sz-szeretném a hálámat kifejezni a múltkoriért. Szóval...ha bármi kérdésed van, én minden napnyugtág itt várok.

Bólintottam egy mosollyal, majd visszamentem az iskolába.
Besötétedett már, én pedig miután elvettem egy kést az ebédlőből, hálóruhát húztam, és úgy tettem, mintha alváshoz készülnék.
Levettem végre a kötést a nyakamról, a harapás szinte teljesen elmúlt.
Avenir ismét jött vért venni, ami után igencsak szédülni kezdtem, de hiába forgott velem a világ, csak arra tudtam gondolni, hogy ezt ma kell megtennem.

Csend szállt az egész iskolára, én pedig a szobámban ülve rendezgettem a gondolataim.

" Igaz hogy nem ezüst, de régebben azt mondta hogy ők is belehalnak az olyan sérülésekbe, amibe egy ember is belehalna. Szóval... csak le kell szúrnom őt, és vége a rémálomnak. "

Az éjszaka leple alatt átosontam Amir szobájába. Az ágyában feküdt és egyenletesen lélegzett.

" Alszik. Ha jól rémlik engem semmilyen külső behatás nem tud a rémálomból felébreszteni, csak akkor ébredek fel ha vége, vagy ha felriadok, szóval akkor neki is így kell lennie igaz? "

Az ágya mellé álltam, majd jobb térdem finoman feltettem az ágyra, hogy jobban fölé tudjak hajolni.

" Még mindig olyan melegem van. Szinte fáj. "