- Nem úgy egyeztünk meg, hogy ami áttéved ide, az a miénk? - Kérdezte Jürgen.
- Így igaz, viszont az a helyzet, hogy az én Kelyhem magától jött át ide, és nem áll szándékomban megválni tőle. - Mosolyodott el Amir.
" Az ő Kelyhe? Várjunk, ő most rólam beszél?? "
Avenir közbeszólt.
- Vagy harcoltok, vagy távoztok.Karl dühös lett.
- Ha csak a kiskirály küzd benne vagyok. Te nem vagy fer ha harcról van szó!" Tényleg... Avenir tudná előre a mozdulataikat. "
Amir elmosolyodott.
- Igen? De akkor csak te állsz ki ellenem ugye? Vagy esetleg félsz, hogy megismétlődik a harminc évvel ezelőtti? - Karl a bal karjába markolt, amit Amir kuncogva fogadott. - Hm. Egyből gondoltam, hogy emlékszel. Avenir, hozd a vöröst! Távozunk.Karl előrelépett.
- Van bőr a képeden! Megtartjuk!Amir felé fordult, és szemei vörösen izzottak.
- Kár, hogy csak egyszer lehet meghalni, nemigaz? Te Meier família szégyene...Karl megtorpant, aztán hátat fordított és elsétált, a másik kettő pedig követte.
" Egyedül nem mernek kiállni ellenük? Vagy ők gyengék vagy Avenir-ék erősek... "
Amir hirtelen felém kapta a tekintetét.
- Te...! - Megragadta a csuklóm és megrántotta a karom maga felé. - Ez már a második húzásod. Mégis mit képzelsz, ki vagy?- Robin Hood. - Erre megszorította a csuklóm. - Au au! csak azt szeretném kérni, hogy lehessen mégegy esélye Ameliának.
- Megtámadta az öcsémet. Ez megbocsáthatatlan! - Lökött el a karomnál fogva.
- Valójában inkább az zavar, hogy megütött nemigaz, kedves bátyám? De az sem történik meg, ha nem a hajánál fogva emeled meg.
- Elhallgass Avenir! - Utasította csöndre Amir az öccsét.
" Milyen arrogáns. Nem képes beismerni, hogy hibázott és ingerülten reagál, ha felhozzák neki, mert azt hiszi ő mindenkinél jobb. "
- Megígérem, hogy megdolgozik a megbocsátásodért, de ne nézz le minket, csak mert nők és emberek is vagyunk. - Léptem elé.Egy másodpercre mintha elgondolkodott volna, aztán kizökkenve, közelebb lépett, és az arcomba hajolt.
- Ne. Tegezz. Engem! Most pedig tűnj az útból! - Sétált el mellettem, miközben nekem lökte a vállát.Avenir mellém állt.
- Végül is...nem mondta, hogy nem... Gyere...! - Nyújtotta ki a kezét. -Elfogadtam.
Visszatérve az iskolában nagy port kavart a "szökésem".
Amir a saját irodájába hivatott, és egy karfás székre ültetett engem miután Avenir kezelte Amelia sebeit és a kezemet.Gőgösen a nagy bőrszékében ülve Amir beszélni kezdett.
- Tudod, nehéz volt eldönteni, hogy kinek a Kelyhe legyél. Gondot okoz a különös véred, a viselkedésed, az önkényeskedésed... Úgy tűnik veled lesz a legtöbb gondom ebben az intézményben. Azért választottalak az én Kelyhemnek, hogy szemmel tudjalak tartani, és fegyelmezni." Téged is fegyelmezhetne néha valaki. Leszakad a padló az arroganciád súlya alatt. "
- Ha jó leszek, megmondod, hogy kik voltak azok a déli félen?Összehúzta a szemöldökét.
- Ne. Tegezz! - Ezután felállt a székéből. -
Ha hűséget esküszöl nekem, akkor elmondom, amit tudni akarsz.Kicsit elpirultam.
- Tessék?- Ez ősidők óta így megy vámpír és kehely között. Mint egy láthatatlan szerződés titkokról és vérről.
YOU ARE READING
A Vámpírsziget
VampireA szüleim fiút akartak, lány lettem. Férjhez akartak adni, nemet mondtam. Ezután, mivel a gyilkossághoz gyávák voltak, csendes úton akartak megszabadulni tőlem. A tengeren túl van egy Pirateblood nevű sziget amire egy hatalmas iskola épült hogy a má...