A Vámpírsziget

22. Lilith választása

Igaz hogy csak egy kabin van, de van egy iroda féleség is a hajón. Csak arra tudtam gondolni hogy Amir-nak lett csinálva, de valahogy lehetetlennek tartom hogy ő valaha is elhagyja a szigetet.
Minden esetre oda csukták be a doktort.

" Mindegy milyen halkan megyek be, úgyis nagy az esélye, hogy észre vesz a vérem szaga miatt."
Benyitottam az ajtón és halkan becsuktam magam után.
" A vért sem adja majd oda ha szépen kérem... Akkor hát--
- ....!?

" Ilyen nincs...!! Ott hagytam az ezüsttőröm!? Te jó ég, annyira lefoglalt ami Henry-vel történt hogy teljesen megfeledkeztem róla! "

- Nolám. Csak nem felkeltettem a figyelmét? Lilith Palmer kisasszony. Az éjszaka közepén beosonni egy férfihez... nem szégyenli magát?

A doktor az íróasztal mellett, a földön ült, a falnak dőlve.

Lenézően elmosolyodtam.
- Férfi? Ugyan hol? Én csak egy gyerek gyilkos szörnyet látok.

- Hívj aminek akarsz, de akkor is idejöttél. - Kelt fel a földről. -

" Mennyire lehet legyengülve? Simán felállt. "
- Ne legyenek téveszméi Ben doktor.

Miután közelebb lépett, olyan gyorsan történtek a dolgok hogy alig tudtam követni.
Az egyik pillanatban még az ajtó előtt álltam, a másikban pedig az asztalra voltam nyomva. A lábaim egyoldalt voltak, a kezeimet szabadon hagyta, az övéivel pedig a vállaim felett tenyerelt.

- Tudom ám hogy valójában miért vagy itt. A nálam lévő vért akarod ugye? Hogy megmentsd azt a fiút. De cserébe... én is akarok valamit.

- N...Nem ihatsz a véremből, meg vagyok jelölve. - Mutattam fel neki gyors mozdulattal a csuklóm. -

Anélkül hogy vetett volna rá egy pillantást, eltolta a kezem.
- Ugyanmár, ki beszélt itt vérről...? - Ekkor kigombolta a ruhám legfelső gombját. -
Bár való igaz, isteni illatot áraszt a véred is. - Megragadtam a csuklóját a kezeimmel, és haragosan mégis zavarba jötten nézve rá, elpirultam.-

- Azt hittem ennél bátrabb vagy. Úgy nézel ki így, mint egy szűz.

- Mit gondolsz, ha most sikítok ki ér ide hamarabb, Ethan vagy Auberon?

- Sikítani...? - Gondolkodott el. - Neeem, te inkább olyannak tűnsz aki megdermed félelmében.

" Ezt... nem tudom cáfolni, és hiába nézek rá, nem tudom eldönteni hogy mit tervez pontosan. "

- Mellesleg, a Ben név csak azért kellett hogy elrejtsem a valós kilétem. Az igazi nevem Dane. Használd nyugodtan. - Gombolt ki mégegy gombot.

- Vá-!!

Ekkor valaki ránk rontotta az ajtót.
- Odáig és nem tovább barátom! - Kiáltotta Ethan.

Dane sóhajtott.
- Ez de unalmas... - Szállt le rólam, majd kisétált az ajtón.

Mélyebb levegőket vettem egy pár pillanatig.
- Nem azt mondtad... hogy le van gyengülve...? - Ültem fel dühösen Ethan-re nézve.

- Bocsánat, bocsánat. De kíváncsi voltam valamire. - Mondta kedvesen mosolyogva.

- Mire?? Hogy megront-e? - Kérdeztem haraggal miközben gomboltam vissza a ruhám nyakát.

- Azt hiszem Amir azért meg is ölne engem... - Vakarta meg tarkóját. - De nem. És szerintem ő nem ölt meg egy gyereket sem.

- Ezt honnan veszed-? Várj, te végig hallgattad, hogy mi történik itt?? - Pirultam el ismét és mentem hozzá dühös léptekkel.

- Naaa, naa kisasszony, kérlek nyugodj le egy pillanatra-

- Dehogy nyugszok! Mostmár miattad nem tudok majd magabiztosan arra a fickóra nézni! Sőt! Ha nem vagy a közelben van róla fogalmad mi történt volna!?

- Egy kis trauma azthiszem..... De más nem lett volna.

Ekkor elmentem mellette úgy hogy direkt nekimentem közben a karjának, majd rácsaptam az ajtót.
Visszasétálva láttam, hogy a doktor a kabinunk közelében sétál.
Nem tudom miért, de ingerülten megragadtam őt a ruhája nyakánál és közelebb húztam.

- Mit művelsz itt!?

- Ha tovább húzol magadhoz, lenyomlak a padlóra. - Mondta kéjenc mosollyal.

Erre arckifejezésem egy másodpercre ijedt lett majd elengedtem.
- Sz-Szégyentelen!

Ekkor kinyílt a kabinajtó, ami mögött Auberon állt, mellette pedig...

- Henry... - Néztem rá.

- Ha szabad megkérdeznem, mégis mi okod kiabálni az éjszaka kellős közepén? - Morogta Auberon.

- Én csak- Vagyis ő-! - Néztem neheztelően a doktorra.

- Lilith...mi történt....? - Dörgölte meg álmosan a szemét Henry.

Gondterhelten néztem rá.
- Henry... Gyere velem. Beszéljünk négy szem közt...

A hajó orrába kisétálva, az éjszaka leple alatt elmeséltem neki mindent.
Ami velem történt, a helyzetem, és ami vele történt.

- Vámpírok? Kelyhek? Mégis mi a fene ez az abszurd történet? És akkor én most... Egy vagyok azok közül...?

Belenéztem a szemeibe.
" Arany színben világít. Semmi kétség. Henry vámpír lett. " - Bólintottam. -
- Nézz bele a vízbe, és győződj meg róla magad...

Henry hezitálva a tengervíz fölé hajolt, majd megrémült világító szemeitől és aggódva nézett rám.
- Lilith... én nem tudom- ...nem tudom fogok-e tudni így élni...

Ekkor Ethan közbeszólt.
- Miért nem próbálod meg? Kissé nehéz az elején, de van néhány különleges képességed és meg tudod védeni azt aki fontos neked. Ráadásul gyorsabban gyógyulnak a sebeid mint egy embernek.

Meglepődtem, látva hogy Henry elgondolkodik.
- Rendben... Megpróbálom. De nem ígérem hogy sikerrel zárul ez az egész.

Ethan arcán halvány mosoly jelent meg.
- Ezt senki sem tudná biztosra. Na jó, talán Avenir...

- Most jut eszembe... Amelia is a szigeten van, mint Kehely.

Henry meglepődött.
- Ő is ott van? A szüleink azt mondták-

- Az én szüleim is megszabadultak tőlem mert csak teher voltam számukra.

- Nos... nem számít. Amúgy sem voltunk jóban a nővéremmel... - Mondta Henry szomorúan mosolyogva.

Ethan tapsolt kettőt.
- Rendben! Ideje nyugovóra térni. Ha tovább zajongtok, meghallják a kalózok. - Mondta vidáman.

Mindenki a helyére ment, végül csak én, Ethan és Auberon maradtunk a fedélzeten.

Feléjük fordultam.
- Mondjátok, hogyhogy Henry nem... vérszomjas?

Auberon az iroda felé mutatott.
- Az az alak. Odaadta neki a vért, ami nála volt.

" Ezt nem hiszem el... Akkor ezért volt a kabin előtt? De mi oka volt rá...? "
- Értem...
" Később ahogy az erkölcsöm engedi, meghálálom neki. "

Reggel én ébredtem fel először. Nem sokat aludtam. A jövőmön járt az eszem.
" Nem akarok a szigeten maradni. Nincs okom Amir-ral maradni. Henry pedig emberből lett vámpír, és csak én, és Dante vagyunk neki... "

A fedélzeten a hajókorlátnak dőlve néztem a csuklómon Amir jelét.
Elég erős volt a szél, sokszor az arcomba fújta mellig erő sötétbarna hajam.

" Döntöttem. Dante-val megyek. Megtöröm valahogy ezt az ostoba Tulajdonítást, és Henry-t a saját véremmel tartom életben. Nem akarok tovább atyám hasznára válni. Nem akarok egy vérszívó szörny étele lenni, aki nem is lát többnek annál. Persze még mindig nem vittem végbe atyám elleni bosszúmat sem. Nem vagyok elégedett azzal ami odahaza történt. Ennyi nem elég. "
- Nem leszek többé gyenge senki előtt, senki szemében.