" Mi ez a hely? Valami alagútrendszernek tűnik. Téglafalak...fáklyák világítják az utamat. Sietnem kell. "
Gyorsabbak lettek a lépteim, miközben lekaptam a falról egy fáklyát.
Egyenesen mentem, egészen a folyosó végéig, ahol csak egy nagy fal volt.
A sötét sarokban egy kötél lógott, amit meg akartam húzni, de hirtelen valaki elkapott a tarkómnál.Hátrahúzta a fejemet a hajamba kapaszkodva, aztán egy ismerős hang a fülembe súgott.
- Nem fogsz tudni elmenekülni Vénasszony. - Ezután teljes erőből szétzúzta a fejemet a falon. -Felriadtam, teljesen sötét volt a szobában.
Megnyugodtam, hogy csak álom volt. Egyáltalán nem is remegtem az ijedtségtől, de súlyt éreztem a vállamon és a hasamon.
Kis idő után világosabb lett a szobában, hajnalodni kezdett.Amir szobájában, az ágyában feküdtem, ő meg a hasamon átkarolva, felém fordulva feküdt, én pedig a hátamon.
- MI A-!!
- Ne zajongj... - Vágott közbe, majd álmosan kinyitotta a szemét. - ...Ha azért akarsz velem kiabálni mert egy ágyban aludtunk, az a te hibád mert elaludtál.
- Mégis miről beszélsz? - Hózódtam át gyorsan az ágy túloldalára. -
" Mondjuk rémlik hogy miután bezárult az ajtó, rettentő álmos lettem. "- Tényleg, ezt még nem is mondtam... Mivel egyszerre látjuk az emlékeit, mindegy hol vagyunk, ha egyikőnk elalszik, akkor a másik is.
" Ez így elég veszélyesnek tűnik. "
Kikeltem az ágyból.
- Azt mondtad hogy ha kibírom ezt a hetet, hazamehetek. De mindegy milyen távol kerülök tőled, ennek nem lesz vége. Pedig fogalmad sincs, mennyire vágyom a szabadságomat.Amir arca komoly lett.
- Legkésőbb egy éven belül kitalálom hogy törjem meg a Tulajdonítást. Emiatt ne aggódj. Addig pedig csak annyit kell tenned hogy vársz." Remélem tisztában van vele hogy ez mennyit jelent nekem. Nem tudom meddig tudnám elviselni hogy rémálmok közt éljek. Azt pedig végképp nem tudom elképzelni hogy ő hogy bírja ezt elviselni több száz éve. "
Amir erre elmosolyodott.
- Nagyra értékelem az aggódásod, de semmi szükségem rá. Csak megnehezíted vele hogy könnyen elengedjelek.Kissé elpirultam.
- N-Nem aggódok. Csupán sajnállak.- Empátiát, együttérzést mutatsz felém. Akárcsak a vörös holdkor. Megöleltél, annyira sajnáltál. - Ekkor ő is felkelt, majd az ágy másik oldalára, hozzám jött, és hirtelen megölelt. - Mikor látod be végre hogy kedvelsz engem?
Elvörösödtem, majd ellöktem.
- Ne keverd össze a sajnálatot a szeretettel! El tudom dönteni magam is, hogy ki iránt mit érzek anélkül hogy belebeszélnéd a fejembe!Ezután az ajtóhoz siettem de zárva volt és nem tudtam kinyitni.
Amir elmosolyodott, majd lehunyta a szemét, ezután kattant a zár, én pedig kis hezitálás után kimentem enyhén rácsapva Amir-ra az ajtót.- Hogy te mekkora egy perverz vagy, Auberon. - Auberon ekkor kilépett a szoba legsötétebb sarkából. - Elárulnád nekem, hogy az a vörös hajú kölyök hogy jutott az elzáróból a szobámig?
- Minden jel arra utal hogy megszökött, majd Lilith kisasszony vérének szagát követve idejutott. Azóta már visszahelyeztem és figyelmeztettem hogy a következő alkalommal nem tudom és nem is fogom biztosítani a testi épségét.
- Értem. És most mit is keresel itt?
- Csak emlékeztetni akartalak, hogy ha a kisasszony elmegy akkor nem leszel képes betartani, amit annó megígértél. Meg fogsz gyengülni lelkileg.
YOU ARE READING
A Vámpírsziget
VampireA szüleim fiút akartak, lány lettem. Férjhez akartak adni, nemet mondtam. Ezután, mivel a gyilkossághoz gyávák voltak, csendes úton akartak megszabadulni tőlem. A tengeren túl van egy Pirateblood nevű sziget amire egy hatalmas iskola épült hogy a má...