A Vámpírsziget

26. Orgonavirágzás III./ Katakombák

" Mi ez a hely? Valami alagútrendszernek tűnik. Téglafalak...fáklyák világítják az utamat. Sietnem kell. "

Gyorsabbak lettek a lépteim, miközben lekaptam a falról egy fáklyát.
Egyenesen mentem, egészen a folyosó végéig, ahol csak egy nagy fal volt.
A sötét sarokban egy kötél lógott, amit meg akartam húzni, de hirtelen valaki elkapott a tarkómnál.

Hátrahúzta a fejemet a hajamba kapaszkodva, aztán egy ismerős hang a fülembe súgott.
- Nem fogsz tudni elmenekülni Vénasszony. - Ezután teljes erőből szétzúzta a fejemet a falon. -

Felriadtam, teljesen sötét volt a szobában.
Megnyugodtam, hogy csak álom volt. Egyáltalán nem is remegtem az ijedtségtől, de súlyt éreztem a vállamon és a hasamon.
Kis idő után világosabb lett a szobában, hajnalodni kezdett.

Amir szobájában, az ágyában feküdtem, ő meg a hasamon átkarolva, felém fordulva feküdt, én pedig a hátamon.

- MI A-!!

- Ne zajongj... - Vágott közbe, majd álmosan kinyitotta a szemét. - ...Ha azért akarsz velem kiabálni mert egy ágyban aludtunk, az a te hibád mert elaludtál.

- Mégis miről beszélsz? - Hózódtam át gyorsan az ágy túloldalára. -
" Mondjuk rémlik hogy miután bezárult az ajtó, rettentő álmos lettem. "

- Tényleg, ezt még nem is mondtam... Mivel egyszerre látjuk az emlékeit, mindegy hol vagyunk, ha egyikőnk elalszik, akkor a másik is.

" Ez így elég veszélyesnek tűnik. "
Kikeltem az ágyból.
- Azt mondtad hogy ha kibírom ezt a hetet, hazamehetek. De mindegy milyen távol kerülök tőled, ennek nem lesz vége. Pedig fogalmad sincs, mennyire vágyom a szabadságomat.

Amir arca komoly lett.
- Legkésőbb egy éven belül kitalálom hogy törjem meg a Tulajdonítást. Emiatt ne aggódj. Addig pedig csak annyit kell tenned hogy vársz.

" Remélem tisztában van vele hogy ez mennyit jelent nekem. Nem tudom meddig tudnám elviselni hogy rémálmok közt éljek. Azt pedig végképp nem tudom elképzelni hogy ő hogy bírja ezt elviselni több száz éve. "

Amir erre elmosolyodott.
- Nagyra értékelem az aggódásod, de semmi szükségem rá. Csak megnehezíted vele hogy könnyen elengedjelek.

Kissé elpirultam.
- N-Nem aggódok. Csupán sajnállak.

- Empátiát, együttérzést mutatsz felém. Akárcsak a vörös holdkor. Megöleltél, annyira sajnáltál. - Ekkor ő is felkelt, majd az ágy másik oldalára, hozzám jött, és hirtelen megölelt. - Mikor látod be végre hogy kedvelsz engem?

Elvörösödtem, majd ellöktem.
- Ne keverd össze a sajnálatot a szeretettel! El tudom dönteni magam is, hogy ki iránt mit érzek anélkül hogy belebeszélnéd a fejembe!

Ezután az ajtóhoz siettem de zárva volt és nem tudtam kinyitni.
Amir elmosolyodott, majd lehunyta a szemét, ezután kattant a zár, én pedig kis hezitálás után kimentem enyhén rácsapva Amir-ra az ajtót.

- Hogy te mekkora egy perverz vagy, Auberon. - Auberon ekkor kilépett a szoba legsötétebb sarkából. - Elárulnád nekem, hogy az a vörös hajú kölyök hogy jutott az elzáróból a szobámig?

- Minden jel arra utal hogy megszökött, majd Lilith kisasszony vérének szagát követve idejutott. Azóta már visszahelyeztem és figyelmeztettem hogy a következő alkalommal nem tudom és nem is fogom biztosítani a testi épségét.

- Értem. És most mit is keresel itt?

- Csak emlékeztetni akartalak, hogy ha a kisasszony elmegy akkor nem leszel képes betartani, amit annó megígértél. Meg fogsz gyengülni lelkileg.