A Vámpírsziget

19. Avenir jóslata

Az iskolában egy kisebb csapat lány sétált, és halkabb hangsujjal csevegtek.

- Hallottátok? Egy fáma szerint Amir Úrfi három napja elküldte a Kelyhét a tengerentúlra!

- Én is hallottam, valami komoly ügyről lehet szó, másképp lehetetlen hogy Furcifer-t elküldje vele.

- Úgy tudom Amir Úrfi azóta be van zárkózva a szobájába.

- Szerintetek mennyire lehet szomjas? A Kelyhe nagyon messze van és napok óta nem ivott vért.

- Nagyon nem volt jó időzítés arra hogy az a lány elmenjen... Nemsokára lesz Amir Úrfinak az a félelmetes időszaka. Tudjátok, amikor szörnyen álmos folyton és miután elaludt, sokszor kiabálva ébred fel.

- Tényleg... Kíváncsi vagyok hogy miért történik ez csak vele. Szerintetek ez valami mentális betegség lehet?

- Kisasszonyok. - Szólt közbe Avenir agresszív mosollyal az arcán. A lányok összerezzentek. - Ha mégegyszer meghallok hasonló beszélgetést, mind az elzáróba kerülnek.

A lányok fejet hajtottak.
= Bocsánat
= Bocsánat

- Rendben. Most vonuljanak a szobáikba. Hamarosan megyek vért venni.

A lányok bólintottak, majd csendben távoztak.

" Tudom hogy mindjárt itt az Orgonavirágzás, de ilyen korán még sosem kezdte el a bezárkózást. Vajon mi van Amir-ral..? " - Gondolkodott el Avenir. -

................................... ,, .................................

- Olyan pokoli álmos vagyok... - Takartam le a tenyereimmel a szemeim. -
" Több mint egy hónapja nem aludtam. Ha ember lennék már rég bele őrültem volna vagy rosszabb... Emiatt a kegyetlen átok miatt van az egész. Az a nő életet adott nekem, de cserébe miért kell elviselnem amit ő átélt? Az első gyermek átka. Osztozni a szülők sorsában, micsoda nyűg... "

" Hiába fekszek nem tudok elaludni. És amíg nem jön el az a nap, nem is fogok tudni. ...Vajon mi van vele? Nemrég még boldogságot, meghatódottságot éreztem. Vajon találkozott valaki számára kedvessel? Remélem nem egy férf-

Gondolatomat megszakította egy furcsán halvány érzés. Biztos voltam benne hogy a Tulajdonítást érzem de rendellenesen gyenge volt.

Egy pillanatra az ajkaim felé nyúltam, de félúton megállt a kezem.
Furcsállva néztem a kezemre.
- Mi a franc...?

Majd a mellkasomhoz nyúltam.
- Nocsak... - Lett ideges mosolyom.

" Nocsak nocsak... Valaki nem tudja eldönteni hogy mit érez. Biztos hogy dühösen reagál majd, csak én tudom az igazságot. De az hogy valaki megcsókolta megint... mostmár tűrhetetlen! Ha visszajön, adok neki egy kiadós leckéztetést. "

Pár óra eltelt. Némi dühöt, rosszindulatot éreztem. Aztán megalázottságot.
Behunytam a szemem, próbáltam kitalálni hogy éppen mi történhet.

" Mivel a Tulajdonítás a megjelölt védelméül és biztonságául szolgál, így minél inkább messze van tőlem, annál többmindent érzek általa. Hasznomra vált a könyv ami Avenir-nél volt. Viszont aggasztó ami áll benne. ,,Szenvedés más érzése, kín mejtől a gyengék akár életek árán is szabadulnának.'' Tulajdonképpen lelki kínzás. Ez volt az egyik ok amiért be lett tiltva. A másik az..... Hogy a Kelyhek inkább megölték a gazdáikat. "

Néztem fáradt arccal a plafont.
- ...Kezd hiányozni az a zölden csillogó dühös tekintet. - Mosolyodtam el kissé szomorúan.

Hirtelen éles fájdalom ütött mellkason. Oldalra fordultam és kicsit összébbgörnyedtem, miközben markoltam a mellkasomon a ruhám.