A Vámpírsziget

15. Modern hajóút

Paradicsomvörös arccal tartottam rohanva a szobám felé.
Egy pillanatra hosszabb ideig volt csukva a szemem, mire nekimentem valakinek. A lendülettől majdnem hátra estem de ekkor egy kéz ragadta meg a csuklóm megakadályozva az esést.

- Hé, nyugi tigris. Versenyre készülsz? - Felnézve Ethan-t láttam amint barátságos mosollyal tart engem.
Miután a lábaimra húzott, szemei a kötésemre ragadtak. - Mi történt a nyakaddal? - Lett komoly az arca.

- ...
" Nem tudom mit mondjak. " - Gondoltam szemeimmel oldalra nézve, miközben a nyakamra tettem a megjelölt kezem.

Ethan szemei kikerekedtek a jelet kiszúrva.
- Úgy látom...sokminden történt.... - Bólintottam a csuklómat letakarva.
Egy kis idő múlva Ethan megszólalt. -
Sokat változtál kisasszony mióta utoljára láttalak.

" Változtam...? Igen, meglehet. Gyávábbnak és gyengébbnek érzem magam mint mielőtt ide jöttem. Csak a tudat tesz boldogabbá, hogy hamarosan igen kellemetlen helyzetbe hozhatom apámat és újra láthatom a két legkedvesebb barátom, illetve a számomra kedves bátyáim. "
- Úgy gondolod? - Mosolyodtam el visszafogottan.

- Egyébként szólni szerettem volna hogy ma este útnak indulunk az iskola saját hajójával.

" Van saját hajó? Akkor minek az amit visszavitt? Mondjuk más nem is tudta volna visszajuttatni mivel a kalózok megölték azt a kapitányt. "
- És te hova indultál? Erre a hálószobák vannak.

- Engedelmeddel már majdnem egy hete szomjazok... - Lettek jégkékek a szemei. - Csupán meglátogatom a Kelyhem... - Mondta mosolyogva.

" Szegény Dorothy. "

Ethan intett felém, majd folytatta útját.
Visszatértem a szobámba, ahol az ágyamon elkenődött vérfoltok fogadtak. Átkaroltam magam.
" Lehet hogy ettől félek? Amir harapásától? Vagy a tudattól hogy újra megteszi? Nem tudom mi van velem, nem jellemző rám ez a félelemérzet. De mégis...napról napra erőteljesebb. "

Végül elérkezett az este. Még utoljára Amir találkozni akart a napokig tartó út előtt. A kiürült iskola folyosó végén állt, mellette pedig egy magas, vörös szemű, fizikailag korabeli vámpír.

Amint Amir intett, odasétáltam hozzájuk. Amir megint fáradtnak tűnt, amit mosolygással próbált elrejteni.
- Drága Kelyhem, bemutatom neked Auberon-t. Hogy ne legyen túl meglepő a későbbiek folyamán, leszögezném hogy az ő beceneve itt "Furcifer" vagy "Kaméleon" ha úgy könnyebb. Az ő különleges képessége a beolvadás. Akár emberekről akár targyakról van szó, ő mindig jobb szó híján láthatatlan.

Auberon ekkor lecsukta vörös szemét, és mikor újra kinyitotta azt, fekete volt.

" Vörös szemszín nélkül meg se tudnám mondani hogy vámpír. "

- Ethan nem megy veled az emberek közé, de Auberon és Beatrice minden lépésednél ott lesznek. És ha jól viselkedsz, megjutalmazlak amikor visszajössz. - Mondta nagy mosollyal. -

" Nem mintha akarnék bármilyen jutalmat tőle, de megöl a kíváncsiság. "
- Miféle...jutalom?

Amir hunyorítva elmosolyodott és a homlokára mutatott.
Elpirultam.
- Megyek a hajóra! - Mondtam mérgesen majd elrohantam.

Ethan elöl ment, akár egy idegenvezető. Az iskola előtti parttól jóval távolabb kerültünk egészen egy kisebb alagút szerű nyílásig, ami lefelé vezetett.
Ethan a bejárat mellé állt majd kezével jelzett.
- Csak a kisasszonyok után. - Mondta mosolyogva.

Beatrice-el furcsállva összenéztünk egy pillanatra, majd megindultam. Lent érdekes módon lépcsősor volt, a legvégén pedig fehér fény.
Ahogy kiértünk az alagútból, egy nagy barlangba értünk ahol volt egy íves párt, a szélén pedig egy közepes méretű hajó.
Nem olyan nagy mint amivel hoztak de négyünk kényelmesen elfért rajta.