A Vámpírsziget

59. Mennyei ítélet

Feszült volt a légkör. El sem tudtam képzelni, hogy mi lesz a következő lépés, akár nekünk, akár nekik.

A vadvámpírok élén Leon volt. Ő is állt meg a legközelebb hozzánk, majd megszólalt.
- Valaki...elárulná miért néz ki Amir ilyen pocsékul?

Iris csípőre tette a kezét, már amennyire a karmai engedték.
- Az nem is zavar hogy ott egy halott,  - Biccentett Lilith irányába.-  én pedig úgy nézek ki mint egy démon?

Leon elmosolyodott.
- Hm. Közel sem vagy olyan ijesztő mint hiszed. Ő viszont már inkább, azzal a tekintettel. - Nézett Ethan-re, akire ezután mi is. -

Nagyon ritkán, inkább szinte sosem láttam az öcsém ilyennek. Jégkék szemekkel meredt Leon-ra, komoly arccal. Olyankor még félelmetesebb amikor düh helyett nyugodtság ül ki rá. Bár ez a legtöbb személyre is igaz.

Ethan közelebb ment. Én pedig megragadtam a karját amit elrántott. Sosem tett ilyet ezelőtt.
- Mit művelsz? Nincs elég fenyegetés itt? - Tettem fel a költői kérdést. -

Ethan a zsebébe nyúlt, majd ami a markában volt, Leon-hoz dobta, pont a lábai elé.
- Visszahoztam a cimboráidat. A következő te leszel.

Leon a földre nézve négy vámpír szemfogat látott.
- Oh~ furcsa is volt hogy nem láttam őket egy ideje. De az én vétkem. Nem gondoltam hogy bármire is rátennéd a jeled.

Henry odasúgott a nővérének, aki erre csak vállat vont. -
- Tényleg ez a legjobb alkalom ezt megbeszélni...?

- Te tulajdonítást csináltál egy halon?? - Kértem számon. -

- Mimi nem csak egy hal volt! Ők pedig megölték! - Szorította ökölbe a kezét. -  Méghozzá az ő parancsára...

Iris furcsa mód leült.
- Azthiszem inkább megvárom míg befejezik. Végülis a halál nem megy sehova, nemigaz? - Beszélte meg magával. -

Leon újra megszólalt.
- Tudod, sajnos el kell szomoritsalak. Nekem rohadtul nincs ahoz közöm. - Ekkor elmosolyodott. -  Én mindössze anyátok haláláért feleltem.

Iris szeme tágra nyílt, majd felállt lehajtott fejjel.
- Nem is kell eldöntenetek kinek az oldalára álljatok. - Felemelte a fejét, a szeme tele volt gyűlölettel. - Ugyanis mától ti is mind az ellenségeim vagytok.

Leon sóhajtott, mint akit nem érdekel.
- Nagyszerű. Úgysem szeretném hogy egy ostoba tyúk legyen az új vezetőnk így, hogy az előző eltűnt.

Auberon a testvérek felé nézett.
- Jobb lesz, ha ti ketten eltűntök minél messzebbre innen.

Leon ekkor elővett egy dárdát ami teljesen gyémántból volt, majd megforgatta és harci állásba helyezkedett.
- Legalább kipróbálhatom ezt a kicsikét.

" Ha egy vámpír egy elég erős fegyverrel használja a képességeit, akkor szinte kétszer olyan erős lesz. De ez ellen akkor sem nyerhet. "
- Ethan. Beszállunk. - Jeleztem neki. Ő bólintott. - A déli vámpirokhoz viszont nem nyúlhatsz.

Ethan karmot növesztett.
- Majd meglátjuk.

Iris körül megint lila fényű spirál keletkezett, mi pedig szinte egyszerre támadtunk rá.
Természetesen semmi hatása nem volt, pedig szinte minden Wurdewild-i vámpírnál fegyver volt. A közelébe sem értek, a másolt kepességemmel mindet brutális módon kivégezte.
Alig maradtunk, amikor eltűnt a lila spirál, Iris pedig Lilith felé nézett.
Ezután sorban mindenki, és én is eképp tettem.
Rémisztő látvány volt. Lilith állt, de nem volt benne semmi élet. Nem éreztem tőle érzéseket. Szemei szürkék voltak, mintha vak lenne.

Iris  haragos volt.
- Már csak ez hiányzott. Ez még képes és idevonzza őket!

Kihasználtam a lehetőséget és támadtam, de Iris időben észrevett, és egy újabb, kisebb vérszigonnyal átszúrt ahol ért hogy megvédje magát. Méghozzá a vállam és a mellkasom kötötti részen.

- Amir! - Kiáltott utánam aggódva Ethan. -

Iris dühösebb lett.
- Azt hiszem először mindentől megfosztalak. Azt akarom hogy teljesen egyedül érezd magad amikor meghalsz!

Ekkor egy nagy szigonyt formált a véréből, amit rettentő nagy sebességgel dobott el, az éppen velem foglalkozó öcsém felé.
Ethan viszont nem vette észre időben.
A szívét találta el.
Ethan összeesett, a nem sérült kezemmel pedig megtartottam hogy ne essen a földre.

- Sajnálom, hogy így talalkoztunk utoljára. Szerettem volna veled menni mégegy...hajóútra.....

- Ethan? Ethan! - Szólítgattam, pedig tudtam, hogy már hiába, mozdulatlan teste pedig kicsúszott a kezemből. -

Hirtelen egy erős energiát éreztem, de ez nem Iris-é, vagy közülünk volt valakié. Ez egy tiszta, szinte mennyei erő volt.
Lilith felé fordultunk, aki ennek az energiának a forrása volt. Tiszta fehér fény vette körbe, ami ezután feltört az égbe, rést hasítva a felhők közé.

Erre Iris ijedt lett.
- Óh, ne...!

Mikor épp távozni készült egy kampós végű aranylánc tört ki a kettéhasadt felhők közül, ami egyenesen átment a vállán a kampó pedig megtartotta.
Ijedten nézett fel a fénybe, ahonnan ezután mégtöbb lánc, sorban ért benne célt. Rémülten próbált szabadulni, de még a szárnyaiban is voltak aranyláncok, amik megfeszültek, és húzni kezdték őt.

Értetlenül álltam a jelenet előtt, aztán Auberon mellém lépett, én pedig kérdeztem.
- Mi történik itt?

- Lilith lelke nem távozott el, mert még dolga van itt. Idehívja vele a Menny szolgáit, mert Iris elég erős ahhoz hogy lezárják a Pokolba. De ha végeztek, valószínűleg Lilith lelkét elviszik, hogy reinkarnálódhasson. - Válaszolta Auberon. -

Lilith-re néztem aki viszont az ég felé.
A megnyílt felhők közül ragyogó, dupla szárnyú, fehér ruhás és ugyanilyen színű maszkot viselő lények szálltak le közénk, méghozzá három. Ebből kettő ugyanolyan teljes arcukat eltakaró maszkot viselt, a harmadik maszkjának homlokán viszont egy arany színű kereszt volt.
Miután lábuk a földre ért, Lilith összeesett, de amelyiken a kereszt volt, elkapta.

Nem fogott rajtuk az eső, mindenük száraz és tiszta maradt.
Amelyik Lilith-et fogta, tett egy gyengéden söprő kézmozdulatot anélkül hogy hozzáért volna, amire Lilith-ről az összes víz távozott, amit az idegen egy vízgömbbe sűrített, majd letette azt hogy szétfollyon a földön.
Amíg a másik kettő támadásképtelenné tette Iris-t, ő a mutató és középső ujját Lilith mellkasára tette, majd mintha meglepődött volna. Egyik társára nézett, aki odament, és mintha beszéltek volna valamiről.
Amelyiken kereszt volt, gyengéden a földre fektette Lilith-et, aztán távozni készültek.

Ingerülten utánuk kiabáltam a fájó vállamat fogva.
- Várjatok! - Felém fordultak, várva a kérdésem. -  Miért hagyjátok őt itt?!

Összenéztek, majd a keresztes válaszolt.
- Valaki megszennyezte a lelkét. Nem vihetjük el. Nem tudna tisztán újjászületni a lelke egy másik testben.