A Vámpírsziget

40. Elölről kezdve

Tudom hogy mi történt. Tisztában vagyok mindennel. Csak azokat felejtettem el, akik nagyon befolyásolnak vagy akik félelmet keltenek bennem.

Az előttem álló személy minden szava elakadt.
- N..... Nem tudod ki vagyok? Ugye csak viccelsz?

Ráztam a fejem.
- Tényleg nem.
" Úgy fel van háborodva, mintha kötelező volna tudnom hogy ki ő. Biztos ő az egyike azoknak akikre nem akarok emlékezni. Mondjuk ez után a reakció után megértem a döntésem. "

Láttam hogy röviden elgondolkodott, majd mintha rájött volna valamire, rám nézett.
- Az a démon volt igaz...? Törölte az emlékeidet.

- Én kértem rá. Hogy újra önmagam lehessek, feláldoztam az emlékeket azokról, akik akadályoznak abban hogy jobb legyek.

- Akadályoz- - Ezután komoly lett az arca. - ....Ahogy gondolod........

Éreztem valami furcsát. Mintha sértődöttség lett volna, amit nem értettem hiszen én nem sértődtem meg. Az érzés után ez a fiatal, vonzó, de idegesítő férfi elhagyta a szobát, engem Dorothy-val kettesben hagyva.

Dorothy rám nézett.
- Nem emlékszel Amir úrfira?

- Amir...? Nem rémlik. Ki ő?

Dorothy elmeséle hogy ő az igazgató fia és helyettese, én pedig a Kelyhe voltam.

- Még így sem ismerős. És hogyhogy csak voltam?

Dorothy értetlenül nézett rám.
- É-Én nem tudom a részleteket, de annyi biztos, hogy Anne véréből azóta sem ivott.

" Tényleg, Anne! "
Közelebb hajoltam Dorothy felé.
- Anne jól van??

- I-Igen, semmi baja. Hála neked. De te jól érzed magad? Kissé sápattnak tűnsz.

- Persz- Cih!!

- Lilith, te megfáztál? - Jött közelebb aggódó tekintettel. -

- Nem hiszem. Ritkán vagyok beteg. Csak úgy szoktam megfázni ha sokáig vagyok hidegben, de nem rémlik hogy lettem volna- Cihh!

- Megyek, idehívom Avenir úrfit! - Rohant ki Dorothy a szobából. -

" Némár! Most kaptam új esélyt, erre napokig megint nem mehetek ki az ágyból! "

Később Avenir bejött hogy megnézze milyen állapotban vagyok.

- Semmi kétség. Lázad van. Készíthetek gyógyszert, de ahhoz tudnom kell, hogy hogy betegedtél meg.

- Őszintén szólva fogalmam sincs...

- Én tudom. - Lépett be az ajtón Auberon. -

Meglátva őt elpirultam és elfordítottam az arcom.
" Miért van itt? Ellenőrzi hogy nem árulom-e be? De...várj....kinek kéne őt lebuktatnom.... "

- Hideg vízben volt. Hiteles információból tudom, ugyanis az mondta el, aki belelökte.

- Ki lökte bele? - Lepődött meg Avenir tudva hogy én nem vagyok valami könnyű célpont aki hagyja magát lökdösni. -

- Amir. Pár napja. - Válaszolt Auberon egyenes arccal. -

" Az az alak...! Hogy tehet ilyen dolgot a Kelyhével...? Egyáltalán mit tettem amivel kiérdemeltem ezt a bánásmódot? "

Auberon elmosolyodott.
- Naa, ne nézz így. Tudnod kell hogy csak azért mondta el és küldött engem ide, mert így akar bocsánatot kérni.

- Akkor jöjjön ide ő maga, és tegye meg. - Mondtam hideg hangon. -