A Vámpírsziget

50. Fogvatartva III.

" Érzem Lilith jelenlétét. "

" Rosszat sejtek. Egy ideje nincs még a vérének sem szaga. "

Amir minél közelebb ért, annál jobban érezte a bénító virág hatását, és az sem javított a helyzeten, hogy a vérhiány miatt igen gyengült volt fizikailag.

Már nagyon közel, a lehető legkisebb távolságig ment a ház közelébe, ahol már csak egy fába kapaszkodva tudott állva maradni.

" Rohadt élet... Mi a franc ez? Zsibbadnak a végtagjaim. "

Amir még tett pár lépést, mielőtt összeesett.

Eközben a férfi eltűnt egy kis időre.
Még mindig lekötve gondolkodtam a szökésen.
Hirtelen felkaptam a fejem.

" Nem érzem amit Amir. Mi történt?? Még sosem volt ilyen! "
Felnéztem az asztalra.
" A kard! "

Aggodalomtól és hirtelen adrenalintól fűtve, többször nekilöktem magam az asztal lábának.
Sokadik fájdalmas próbálkozás után végre leesett a kard. A lábammal magamhoz húztam és a térdeim közé ügyeskedtem, élével magam felé.

" Nem vagyok elég hajlékony hogy a hátam mögé a lánchoz szúrjam. Akkor azt hiszem csak egyet tehetek... "

Előrébb hajoltam és megvágtam a karddal a vállam, aztán hátradőlve nekipaszíroztam a sebem az asztalnak, hogy több vért tudjak kipréselni.
Azt akartam, hogy a vérem ráfojjon a láncra, hogy a benne lévő méreg szétmarja. Így is történt.

Amint szabad voltam, az udvarra futottam.
Ledermesztett a látvány egy pillanatra.
Amir a rövid, zöld fűben feküdt, a vadász pedig éppen kibiztosította a fegyverét.
Olyan gyorsan futottam oda, amennyire csak tudtam. Szerencsére közel voltak.
Erősen meglöktem a férfit a vállammal miközben elfutottam mellette.

Saját testemmel védtem Amir-t, mellé térdelve, felsőtestére téve fejem és karjaimmal próbáltam ösztönösen minél jobban takarni őt, miközben ijesztő, gyilkos pillantással meredtem a férfira, aki még így is Amir-ra szegezte a fegyverét.

Látva véres karom, sajnálva nézett egy kis ideig.
- Eszednél vagy? Mozdulj! - Utasított semleges hangon. -

- NEM! - Fordultam felé jobban. -

A vadász ekkor levette a maszkját.
Egy rettentő sármos férfi arca volt alatta, egy hatalmas heggel, ami átlósan, a homlokától az álláig haladt végig.
- Téged nem akarlak megölni. Csak őt.

- Ha meg akarod ölni végezned kell velem is. De hidd, feladom harc nélkül! - Mondtam megingathatatlan elhatározással. -

- Miért véded ilyen hevesen?! Ez egy gyilkos szörnyeteg! Hagyd hogy megöljem... - Szorított egy kicsit jobban pisztolyára. -

- Miért? ...Miért pont azt a vámpírt akarod ennyire megölni, amelyikbe szerelmes vagyok..!? - Mordultam kiabálva rá. -

A vadász le sem tagadhatta volna mennyire sokkolta ez a mondat.
Hallottam Amir-t, amint egy nagyobb lélegzetet venni. Felé fordultam.
Szemeim hatalmasra kerekedtek.
Amir szeméből egy könnycsepp csordult ki épp.
Alig hittem a szememnek, ahogy a vadász sem.

A vadász felé néztem dühösen.
- Csináltál vele valamit? - Néztem rá gyanakodva. -

A vadász a fejét rázta.
- Nem... A virág lebénítja a testét, de az elméje éber. Te mondtál valamit ami kiválthatta...

" Tényleg. Amir mindig is hallani akarta ezt tőlem, de eddig képtelen voltam kimondani. Olyan kár hogy egy ilyen helyzetben mondtam ki először... De érzem milyen óriási az öröme most. "