A mardekáros Potter

Egy egész életen át

Hideg van álapitotam meg mikor leszáltam a vonatrol. Felmértem a terepet ,röviden rohat sok gyerek meg egy óriás aki azt üvölti hogy elsősök ide . Szóval felé vetem az irányt . A bátyám meg pont vele folytatot bájcsevejt. Megköszörültem a torkomat . Erre mind a hárman rám pilantotak igen hárman ott volt egy vörör hajú fiú is.
-Lucy ! Hogy vagy teszet az ide út ? Üvöltöt rám Hagrid.
-Most menem kell gyertek ti is csak ovatosan nyagyon csuszos a talaj ám . Lépet el tölünk a szakálas. Én bolintatam ,meg vártam amig elmegy és szemre hányóan Herryre néztem .
-Egyszer semi baj, Kétszer meg esik, de háromszor háromszor egyedül hagyni a pánik beteg hugodat na az pofátlanság !! Szíszegtem testvérem arcába a másikat figyelmen kivül hagyva.
-Én sajnálom annyra magával ragadot az egéz helyzet . Kérlek ne haragudj rám !! Szemében megbánás látszot . Én meg is sajnáltan még is csak ő van egyedül nekem ezen a világon .
-Renben de még kikel engesztelej ! Jelentetem ki és el indultam Hagrid után. A két fiú meg futott utánam .
-Te kivel utazál egyut ,ugye nem voltál egyedül? Kérdi bátyám.
-Nem egy kedves negyed éves mardekáros fiú segitet nekem és mesélt a sulirol. Újságoltam neki .
-Mardekáros meg kedves ! Ugyan már nem fér el egy mondatban . Horkantot fel a vörös haju .
-Mért mondod ezt ? Nem is ismered őket . Korholtam a srácot.
-Meg amugyis mi a neved ? Neztem a szemében ,nem sok értelem látszot bene.
- Ron Weasley vagyok te ?
-Lucy Potter. Vágtam rá.
-Itt is vagyunk . Csónakonként négy nem több ! Halatszot Hagrid hangja elöröl. Egy tóhoz érkeztünk a víze feketén csilogot . Mese szép! Én Harryékel ültem egybe meg egy másik fiúval.
Ahogy suhantunk át a vízen az leirhatatlan volt .
-Fejeket le ! Kiált megint a vadőr. Aztán meglátuk az iskolát , ha a tó szép volt akor ez gyönyörű . Száz meg száz torony és meg több ablak egyszer tünt zordnak és barátcságosnak. Pár perc múlva oda elérkeztünk a úticélunkhoz . Át mentünk egy nyírkos barlang szerű valamin majd Hagrid bekopog akarom mondani beveri az ajtót. Ajtó kinyil és egy magas szemüveges idős hölgy lépet elő . Intett hogy menjük ütána . Amint beléptünk az épületbe megcsapot a kelemes meleg . Egy kisebb terembe érkeztünk ahol festmények ezrei logtak a falon meg furcsa átlátcó alakok repültek fel alá . (Ha nem bányátok én ki hagyom a szónóklatot, nagyon türelmetlen ember vagyok ) A profeszor asszony mesélt nekünk a házakrol amint én már tutam és szerintem nem csak én , most itt várunk hogy bemeseünk . Kiváncsi vagyok hogy miképp osszzanak be mert arrol Kris nem mesélt .

♠️♠️♠️♠️♠️♠️♠️♠️♠️♠️♠️♠️♠️♠️

Beléptünk a nyagy terembe és a lélegzetem is elált , a plafon a kinti égbolt tejes mása és rengeteg gyergya éget halk morajlás adta az alap zajt.
McGalagyon sorba hivta ki a gyerekeket . Az első lány Hugrabukos lett . Nekem is szipi volt az ház a Mardekáral egyetemben . Elmélkedésemt bátyám neve zavarta meg .
- Potter Harry!
Tesvérem szépen ki sétált a terem elcsendesült . Hát persze mindenki kiváncsi volt rá . Lasan 10 perce van rajta a süveg mire az elkiáltota magát
-GRIFFENDÉL!! A vörös ház lakói  álva tapsoltak bátyámnak .
- Potter Lucy!
Kihuzva a hátam büszkén sétáltam a székhez . Nagyon remélem hogy olyan házba ossztanak ami teszik bár lehet ez örökre megváltoztat majd. Leültem ,majd a proffeszor rám rakta a beszélö süveget
-Á még egy Potter ! De te más vagy mint a tetvéred söt még az apádnál is másabb vagy . Jelentet ki a kalap . Egyébként nem lepötem meg  hogy tud beszélni itt minden képes mindenre.
-Szervusz süveg hog vagy ezen a szép estén ? Érdeklötem nem akartam tiszteletlenek lásztszani.
-Hahaha te aztán érdekes vagy . Na de lásuk csak. Hollóháthoz túl izgága vagy , a Griffendélhez meg túl megfontolt . A Hugrabuk az eséjtelen nem vagy gyámoltalan . Ugyhogy maradta a Mardekár. Neked nics elen- edre kicsilány ? Kérdezte . Nemkem tejesen jó, nem baj ha nem leszek Harryvel egy házban .
-Nekem tejesen megfelel . Vágtam rá.
-MARDEKÁR !! Üvöltöte a süveg . McGalagyon levete a fejemröl a süveget , szétnéztem és meglepödöt arcokat látam minden hol , de komolyan még a tanárok is.
-Meny csak a házadhoz ! Biztatt az idős nő. Ugyanolyan magabiztos léptekel indultam a Mardekár asztalához mint amilyenel a székhez mentem .
-Hé kislány ! Szólt Kirs az asztaltol . Örültem hogy látom mert csak őt ismertem .
-Gyere üj ide nyugotan. Hívott oda.
Én bolintotam és elindultam feléjük , meléültem .
-Fiúk ő it kislány . Kislány ők itt a fiúk. Elég rövidre fogta a bemutatkozást .
-Na necsináld már ! Én Adrián vagyok . Mondta egy szőke srác
-Ő meg Marcus . Bököt egy barna hajú felé.
-Az én nevem meg Lucy . Bicentetem feléjük.
-Én tutam hogy te is Mardekáros leszel . Közőlte Kris.
-Ugyhog most már egy életen át ide tartozol. Mosolygot Adrián