𝓓𝓪𝓻𝓴 𝓛𝓸𝓿𝓮 (𝓙𝓲𝓴𝓸𝓸𝓴) SZÜNETELTETVE

21🕊.⋆

Két nap telt el az esett óta. Ez idő alatt pedig egyikőjük sem hagyta el a házat, csupán lustán pihentek az ágyban vagy éppen a kanapén néhol sorozatot nézve. De sok változtatások csöppentek a fiatal tanár életében ez alatt a két nap alatt. Nem csak az, hogy sokszor bújnak össze a maffiavezérrel mikor a kislánya nincs a közelben, - ugyan nem szeretné ha Haesoo azt hinné, el veszi tőle az apját, de képtelen neki ellenállni-, hanem a többiek viszonyulása hozzá is sok változtatásokat hozott. Többek közt az, hogy Jin Jungkookienak hívta. Amint Haesoo meghallotta kitalált szeretet tanárának egy édes becenevet, persze miután az idősebb közölte vele, hogy ne szólítsa Mr. Jeonnak, mivel többet találkozgat az apjával és úgymond randevúznak. De így jutott a kislány a Kookie becenévhez, amit természetesen csakis ő használhat. Meg persze Jimin, de azt teljesen más körülmények közt.
Éppen a lakásába tart. Igen, a közös lakásba az exével, de messze nem olyan érzés visszatérni oda, mintha o is ott lenne. Összeszedi a maradék dolgait és elkezd saját kis lakást nézni, esetleg egy kisebb házat is akár, ami pont megfelelő neki és aranyos is hiszen csak ő fog benne lakni. Ugyan kellett erre némi meggyőződés Jimin részéről, mivel ő azt szerette volna ha náluk marad,- bár a fiatal tanárnak nagyon csábító volt ez az ajánlat-, szeretett ott lenni, nem csak azért mert Jiminnek szép a háza, tágas, és valóban furcsa érzés volt elmenni onnét, mivel otthon, biztonságban érezte magát. Ugyanakkor nem akart senkinek sem a terhére lenni, főleg nem úgy hogy alig ismerik egymást, mivelhogy a kapcsolatuk elején vannak.
Jiminnek sajnos el kellett menjen dolgozni, pedig örült volna ha segít neki, hiszen azért a lakás keresés nem éppen gyerekjáték, de természetesen megérti. Azonban még mindig nem tett fel neki kérdéseket, hogy mégis mit csinál maffiavezérként meg ehhez hasonlók. De az igazság az, hogy Jungkook fél a lehetséges válaszoktól, ezért inkább eltemeti magában az érdeklődést és igyekszik távol maradni a témától, amennyire csak lehetséges.
Jimin javaslatára vele tartott két testőr is. Akiket ha jobban megnézi az ember, nem mondja megy, hogy a maffiaüzletbe keveredtek, annyira jól néznek ki. Bár ennek az is a lényege, hogy senki se még csak hasonlót se feltételezzen a tagokról, elkerülve minden fel tűnészséget.
Az épület előtt megáll Jungkook és csak nézi az egykori otthonát. Viszont az egyik testőr ezt a habozást látta, mivel enyhe aggodalommal a hangjában beszélt a fiatal tanárhoz.
– Minden rendben Mr. Jeon?
– Igen, igen, jól vagyok – válaszolt neki mosolyogva, majd vesz egy hatalmas levegőt és elindul az épülethez. Idegesnek érzi magát, hiszen mégiscsak az egykori otthonáról van szó, mégsem bír tovább ott élni. Átfut a gondolatai közt, hogy megkéri legjobb barátját, hadd legyen ott míg nem talál magának egy kis lakást. Bár biztosan ezt kérnie sem kell, hiszen Taehyung mindig segített neki még akkor is ha nem volt rá szükség. Erre az apró kis gondolatra elmosolyodott, ami azonban hamar el is tűnt, hiszen a bejárati ajtóhoz ért.
Furcsa érzés volt kinyitni azt. Olyan idegen, mintha soha nem is lett volna az ő lakása.
– Jungkook? – hallotta meg annak a nőnek a hangját, akit legszívesebben eltenné a föld alá. Tágra nyílt szemekkel nézett a fiatal férfira, miközben a nappali közepén állt. Valószínűleg nem számított rá, ahogy ő sem. De még mielőtt bármit is mondhatott volna, a fiatal tanár feltartotta a kezét.
– Nem akarom tudni hol van, és őszintén nem is érdekel. Hacsak nincs itt, mert akkor visszajövök máskor – nézett körül mint aki éppen keresné az exét, de természetesen nagyon jól tudta hol van és mit csinálnak vele. Azonban nem árulhatta el Jimint. Így nem volt más választása.
– Épp ez az, hogy én sem tudom hol van. Pár napja mondta, felkeres téged, hogy beszéljétek meg, de azóta nem tudok róla semmit – egy pillanatra megsajnálta, ahogy szomorúan nézett maga elé, de akkor újra felvillantak a képek, aminek csináltak a közös halószobájukban. Nem akart szólni semmit, sokkal inkább minél hamarabb összeszedni azt a pár ottmaradt holmiját, s gyorsan elmenni, ellenben ez a nő teljesen kihozta a sodrából. Bár jó maga sem értette miért reagál így, hiszen nem az a fajta aki megítél másokat, viszont ezúttal képtelen volt uralkodni indulatain.
– Valóban? Ahogy nézem, már ide is költöztél, ami még mindig az én lakásom is. Kétlem, hogy nem beszélt volna veled. – tisztán érződött Jungkook hangjában a gúny, amivel magát is meglepte. Nem akarta elhinni az olcsó kifogásait, miszerint nem akarta csakúgy megtörtént, mivel akkor nem lenne itt. – Mellesleg akarni sem tudom hányszor kurtatok a hátam mögött, ahogy a további semmirekellő kifogásaid sem. Szánalmasak vagytok mindketten. – talán az utolsó szavakat nem kellett volna hangosan kimondania, ugyanis egy hangos csattanásra, illetve minimális fájdalmat érzett az arcán. Soha életében sem pofozta fel egy nő sem, ezért nem tudta hogyan kezelni ezt így csak gúnyos mosolyra húzta ajkait majd megvonta a vállát. Annyira lefoglalta ez, hogy észre sem vette a biztonsági öröket, akik gyanakodtak, hogy olyan sokáig van a lakásban, tehát mentek megnézni mi történt.
– Mr. Jeon jól van? – érdeklődött az izmosabb fiatal férfi, mire az említett a válla fölött átnézve vette őket figyelembe.
– Vidd ki a lakásomból, kérlek – nyomta meg az otthonra utaló szót, majd biccentett a nő felé.
– Várj, Jungkook. Nem tudod kivel kavarsz – kiáltott fel amint megragadta az egyik a karját. Az exe is hasonlót mondott, most mégis hol van. Nem foglalkozva mondatával, Jungkook egyszerűen csak rácsapta az ajtót.