𝓓𝓪𝓻𝓴 𝓛𝓸𝓿𝓮 (𝓙𝓲𝓴𝓸𝓸𝓴) SZÜNETELTETVE

26🕊.⋆

Az orvos elhagyta a szobát, a két férfit magukra hagyva a kisbabájukkal. Mindkét férfi arcára állandó mosoly ült. Jimin az ágyon foglalt helyet, egyik kezével a lapos hasát simogatva párjának, a másikkal pedig szorosan tartotta a fiatal tanárt. Egyikük sem akart kimenni a szobából. Szerették volna még egy kicsit élvezni ezt az emlékezetes pillanatot.
– Kisfiút vagy kislányt szeretnél inkább? – kérdezte Jungkook, miközben fejét a másik vállára hajtotta.
– Igazából van már kislányom, szóval nem bánnám ha kisfiú lenne. De végül is tök mindegy csak egészségesek legyetek mindketten – válaszolta a maffiavezér majd megcsókolta kedvese homlokát.
– Én is így szeretném – bólint helyeslően Jungkook. Tetszett neki az a fajta szeretetteljes légkör ami köztük van. Viszont ennek hamarosan véget kellett vetni, hiszen nem maradhatnak ott örökké a kisbabát bámulva.
– Kopp kopp – mindkettejüket megdöbbentette a hangos zaj, így összerezzentek, Jimin pedig bosszúsan fordult az ajtó irányába – Elnézést, hogy félbeszakítottam valami fontosat, de van egy ügy, ami figyelmet igényel – dugta be a fejét Yoongi huncut mosoly kíséretében.
– Szeretnél megvárni vagy hazamenni? Hoseok elvisz ha szeretnéd – fordult párja felé, aki viszont gondolkodni kezdett. Szeretett volna hazamenni és Haesooval foglalkozni, viszont itt is szeretett volna maradni. Kíváncsi volt, hogyan dolgozik Jimin mint maffiavezér, még ha annyira nem is akart belefolyni ebbe. Viszont ha már együtt vannak nem árt tudnia pár dolgot, nemde?
– Itt maradhatok? – kérdezte félénken tartva a visszautasítástól. A vezér válasz helyet csupán kinyújtotta a kezét mosolyogva, amit a fiatalabb kétségtelenül el is fogadott, majd összefont ujjakkal követték Yoongit.
Jungkook csodálta milyen szép minden. Olyan modern és elegáns minden, amire nem számított egy maffiavezér bázishoz.
Folytatták az útjukat a lépcsők felé, miközben az emberek elképedve pillantottak rájuk, de rögvest meg is hajoltak, ahogy észrevették Jimint. Egyikük sem tudta hogyan reagáljon, hogy a főnök egy ismeretlen férfival sétálgat, hiszen nem igen vitt oda senkit. Viszont hamar elmentek onnét a kíváncsi szemet félve attól, miszerint felzaklatják főnöküket.
Jungkook ugyan kényelmetlenül érezte magát m8ikor elkapta néhány ember tekintetét, de nem szólt semmit. Megérti döbbenetüket, hiszen azért egészen meglepő ha hirtelen párja van valakinek, akiről ráadásul biztosan nem beszélt, és mellé még férfi is az illető. Már azon gondolkodott, hogy inkább mégis hazamenni a kislányhoz, mikor is megragadta figyelmét egy festmény.
Tágra nyílt szemekkel egyenesen a festmény felé lépett, ezzel elengedve Jimin kezét. Ki megfordult, hogy lássa mi is történt.
– Van Ben Jeffery festményed? – kérdezte a fiatal tanár még mindig hitetlenkedve, megfogja jobb kezével az említett alkotást. Valódi volt, nem álom, nem másolat. Ez valódi Ben Jeffery festmény volt.
– Igen. Ismered őt?
– Imádom a munkáját. Rendkívül tehetséges – ámulattal mesélte kedvesének, aki mosolyogva hallgatta – Csak remélni merem, hogy egyszer olyan jó leszek mint ő.
– Veszek még egy festmény a házunkba – óvatosan Jungkook kezéért nyúlt majd finoman elrántotta onnét, hogy tovább tudjanak menni.
– Tényleg megtennéd? – kérdezte izgalommal a hangjába akárcsak egy kisgyerek.
– Persze édesem, amit csak akarsz – bólintott hevesen az idősebb, hatalmas boldogságot okozva ezzel neki, minek következtében egy gyors csókot nyomot az idősebb arcára. Erre természetesen kissé elpirult, de hogy ne legyen feltűnő kissé feltartotta fejét, valamint felgyorsította lépteit, míg az irodájába nem értek, ahol viszont beleült a megszokott székébe.
Jungkook is éppen helyet szeretett volna foglalni a kanapén, mikor is a vezér visszahúzza őt egyenesen az ölébe. A fiatalabb arca azonnal vörösre vált, ahogy tudatosult benne, bizony nincsenek egyedül, hiszen Yoongi ott áll az ajtóban.
– Mi az ami a figyelmemet igényeli? – szólal fel Jimin tekintélyesen.
– Ő itt Mr. Wang, a Wang klánból. Találkozót kér veled. Igyekeztem több részletet megtudni, mit akar de kitartóan csak azt hajtogatta, veled akar beszélni – tájékoztatta Yoongi, miközben az íróasztal elé lépett.
– Add meg a számát és majd beszélek vele – sóhajtott fel, mivel nem volt semmi kedve ilyesmivel foglalkozni.
– Már itt van – nyújtott felé egy papírfecnit amire egy ismeretlen telefonszám volt írva. Ezek szerint az a bizonyos Wangé.
– Köszönöm. Mehetsz – intett kezével, amire Yoongi válaszként bólintott és kisétált az irodából.
– Akkor szerintem jobb ha a kanapéra ülök míg beszélsz vele – motyogta Jungkook és már készült felállni az idősebb öléből, mire az még jobban magára húzta.
– Talán nem kényelmes a combom? – kérdezte félmosolyra húzva ajkait, majd meg sem várta a másik válaszát – Úgysem tart sokáig – válaszként bólintott majd úgy döntött kedvese mellkasára hajtja a fejét. Ami ugyan utólag jobban belegondolva nem volt valami jó ötlet hiszen, akaratlanul is felizgatta illata, minek következményeképp farka megrándult az alsójában. Igyekezett nem rágondolni arra, hogy Jiminnek mennyire finom illata van, de képtelen volt erre főleg mikor a maffiavezér szigorú hangnemben beszélt.
Fejét a nyakába furta, mély levegőt szippantva édeskés illatából. Nem tudta visszafogni magát, így könnyed csokokat lehelt az emlitett börfelületre mire az idősebb megmerevedett egy pillaantra.
- Megértem. Hadd gondolkodjak rajta. Addig is beszéljünk meg egy találkozót jövőhónapra – kicsit eltávolodott tőle Jungkook, de mivel nem tiltakozott ellene a maffiavezér, folytatta tovább tevékenyégét.