𝓓𝓪𝓻𝓴 𝓛𝓸𝓿𝓮 (𝓙𝓲𝓴𝓸𝓸𝓴) SZÜNETELTETVE

16🕊.⋆

Nem találta a karkötőt és egy tanárt sem, hogy segítséget kérjen. Nagyon fontos volt neki az az ékszer, hiszen az apjától kapta ajándékba. Végül Mrs. Lee-t kérte meg, hogy segítsen neki megtalálni a kedvenc karkötőjét.
– Biztosan a közelben van Haesoo, ne aggódj, megtaláljuk. – mondta a tanárnő, akit megkért a kislány, hogy tartson vele a kereset ékszert fel kutatni. – Emlékszel, hol láttad utoljára magadon? – kérdezte érdeklődve a felnőtt.
– Nem. Mindig a felső alá szoktam rejteni, nehogy kárt tegyek benne. Nagyon nem szeretném ha valaki más találná meg, vagy ha örökké elveszítenem. Apa nagyon szomorú lenne – motyogta a kislány szinte már könnyes szemekkel, ahol maga elé képzelte apja csalódott valóját. Noha, Jimin soha sem haragudna ilyesmiért, hiszen van ékszer bőven a világban, viszont ez Haesoonak igen is fontos volt.
– Jól van Haesoo, de gyorsnak kell lennünk, mert pár perc múlva bezár az iskola – válaszolt mosolyogva a kislánynak bízva abban, hogy ettől kicsit jobb kedvre deríti. Felpattan a gyerek és rohan a teremhez ahol utolsó órája volt, történetesen a rajz. Remélte, hogy ott megtalálja vagy ha mégse, akkor Mr. Jeon megelőzte őt és eltette, hogy majd másnap odaadja neki. Nem is foglalkozott a tanárnővel, vagy mennyire tiszteletlen csak úgy otthagyni csak végre szerette volna visszakapni az ékszerét. Már éppen nyitotta volna ki a terem ajtaját, mikor figyelmes lett furcsa zajokra. Sokkal inkább kiáltásokra hasonlított. Azonnal megtorpant a kislány és kissé visszahúzódott, félt kinyitni, hiszen nem akart beleavatkozni a nagyok dolgába. Apukája mondta, hogy még nagyon sok dolgokra kicsi, nem elég érett és ha két felnőtt hangosabban beszél akkor meg főleg nem szabad beleavatkozzon. De amikor meghallotta szeretett tanára ideges hangját, valami olyasmit mondván „Hagyj békén, engedj ki”, képtelen volt csak úgy csendben állni. Így tehát bármennyire is ellentmondott édesapja szavainak, nem tudta visszafogni magát és berohant a terembe. Csakhogy ami ott fogadta, elkerekedett a szeme. Egy idegen férfi az íróasztalára lökte a tanárt és lefelé tartotta a kezét, megakadályozva, hogy védekezni tudjon. Jungkook igyekszik elhúzódni, de nem megy neki. Még nem látták meg a kislányt, sőt nem is igazán lettek figyelmesek arra, hogy valaki benyitott, hiába nem volt az túl csinosan elvégezve, de ezt kihasználva Haesoo oda rohan az idegen férfihoz és minden erejével ütni, illetve rúgni kezdi a lábát, ahol csak éri.
– Hagyja békén Mr. Jeont!
– Kis szaros – löki arrébb lábával a kislányt, mire az nagyot esik a földre. Fájt neki, hiszen még csak gyerek, szinte azonnal könnybe lábadt a szeme, de nem hagyhatta magára szeretett tanárát. De mit tehetett volna? Még gyerek, nagyon gyenge egy felnőttekhez képest, főleg a férfiakhoz.
– Ne merészelj hozzányúlni, vagy így beszélni vele – figyelmes lesz ahogy a fiatal tanár megszidja az idegen férfit, aki továbbra is lökdösi az íróasztalra. Igyekezett kiszabadulni, de a másik sokkal erősebb volt nála, így úgy érezte Haesoo tennie kell valamit, hogy legyen egy kis esélye tanárának védekezni. Körülnézett hátha talál valamit ami segítségére lehet, és akkor meglátott egy ollót a padló, ami valószínűleg a dulakodás eredményeképp került oda. Elhatározta a kislány, hogy azt teszi amit az apja tanított neki ilyen esetben. Ha van egy rossz ember, aki bántani akarja, fogjon egy éles vagy nehéz tárgyat és üsse meg amilyen erősen tudja, majd rohanjon el. Ne foglalkozzon a következményekkel csak cselekedjen. Így is tett Haesoo. Szemét megdörzsölve állt fel az ollóhoz sétálva, majd azt felkapva mászott a székre, onnét pedig az asztalra, ezt követően az idegen férfi felé ugrott az éles tárgyat a hátába döfve.
– Szemét geci. Mondtam, hogy hagyja békén Mr. Jeont – kiáltotta a kislány majd még kétszer megszúrta a férfit, aki a következő pillanatban lelökte magáról a gyereket. Nagyot esett, de szerencsére nem verte be semmijét komolyabban.
– Fuss Haesoo, amilyen gyorsan csak tudsz – kiáltott rá Jungkook, most életében először, egyik diákjára. A kislány tette amit mond, de előtte még az idegen férfi lábába döfte az ollót. Gyorsan visszasiet ahonnét jött, és szerencsére Lee tanárnő ott volt.
– Te jó isten Haesoo, jól vagy? – siet oda hozzá a felnőtt megvizsgálva a gyereket, de szinte azonnal el is sápad mikor meglátja a vért. – Ez vér a kezeden? Mi történt?
– Apát...apát akarom – zokog fel a kicsi, nagy nehezen kinyögve mit szeretne. A nő azonnal tárcsázza az apuka számat. – Apa
– Haesoo? Kicsim, mi a baj? Bántottak? – hallatszik Jimin ideges hangja, ami nem csoda, hiszen kislánya még soha nem hívta fel az iskolából, főleg nem zokogva.
– Egy rossz ember bántja Mr. Jeont. Engem is a földre lökött – sírt fel a kislány egyre jobban azt érezve, szüksége van az apjára.
– Ne félj kincsem. Apa máris úton van érted – szólt neki lágy hangon, mitől tudta, hogy megnyugszik valamennyire. – Most add oda a telefont Mrs. Lee-nek, rendben kicsim? Ne félj, apa mindjárt ott lesz – a lány tette amire kérték, és miután a tanárnő letette a telefont, kitört belőle a keserves zokogás. Félt, hogy az a férfi utána jön, mivel rátámadt.
Eközben Jungkook igyekezett megvédeni magát az exetől. Nem gondolta volna, hogy ennyire el fog menni az esze, ezért is küldte el Haesoot, nehogy bántsa. Valahogyan megtudta, hogy egy klubba ment, valamint lefeküdt egy személlyel, amitől teljesen elment az esze. De egyáltalán mi a fenét érdekli? Elvégre nem Jungkook volt aki félrelépett.
– Az a rohadék! Átkozottul leszúrt a piszok kölyök! – fájdalmasan felkiáltott, ahogyan kirántotta a lábából az ollót. Sérült állapotát kihasználva Jungkook egy erőteljes mozdulattal felemelte a térdét ezzel pedig szépen eltalálva a másik férfi intim részét, majd igyekszik feltolni magát az asztalról és az ajtó irányába sietni. Ám ahogy tesz néhány lépést, mire megragadja Jungkook bokáját és húzni kezdi, amitől durván arccal előre landol a kemény talajon. Reagálni sem volt ideje, olyan gyorsan történtek a foldok a következő pillanatokban. Csak azt vette észre, hogy az exe fölötte van és olyan módon próbál hozzáérni, ahogyan Jimin azon a forró éjszakán. Igyekezett tiltakozni ellene, de akkor az exe egyik kezével megragadta ing gallérját és a fiatal tanár arcába ordított. – Hagyd abba – a következő pillanatban pedig valami keményet érzett az arcába. Megütötte. Ez volt az a pont ahol észbe kapott és hatalmas erőt véve magán taszította le magáról a férfit, aki elvesztette az egyensúlyát és hátra esett. Jungkook rögtön felpattant majd ütni kezdte exet, saját magát is meglepve cselekedetével. Soha nem volt az a verekedős típus, azonban túlságosan is fájt az amit tett vele ez a férfi, ki oly sokat jelentett számára, azt meg főként nem tudta megbocsátani, hogy kezelt emelt egy gyerekre. Az egyik diákjára, Jimin kislányára.
– Elég lesz Jungkook, én vagyok az – suttogta egy édes hang fülébe hátulról megölelve, mire engedelmeskedett neki.