𝓓𝓪𝓻𝓴 𝓛𝓸𝓿𝓮 (𝓙𝓲𝓴𝓸𝓸𝓴) SZÜNETELTETVE

03🕊.⋆

Jimin édesen felnevet a kislánya gyengeségén. Óvatosan leteszi majd a bejárati ajtóhoz lépkednek.

– Milyen napod volt kicsim? – érdeklődött édesapja a kicsi kezét fogva.

– Nagyon jól éreztem magam. Még új barátom is lett apa – meséli nagy beleeséssel Haesoo, fülig érő ajkakkal, mire a felnőttnek is felfelé görbülnek telt ajkai. Már a születésétől kezdve sokan mondták, hogy tiszta apja a kislány, azonban ő maga nem így látta. Legalábbis míg elkezdett nőni, mivel ekkor ő is észrevette, hogy szeme, ajkai sőt még a kis pisze orrát is tőle örökölte, aminek külön örül. Ugyan nem olyan pufók mint ő volt egykoron, de ezt eltekintve tiszta apja.

– Csodálatos vagy kincsem – kapja karjaiba majd a homlokára add egy csókot és a napaliba leülteti a kanapéra, ugyanis időközben beértek a házba.

– Hát megérkeztetek? – szólalt meg egy férfi kinek igencsak széles válla volt, nem mellesleg egészen helyesnek mondható. A konyhából lépett elő egy bögrével amiben valószínűleg kávé lehetett, majd illedelmesen meghajolt főnöke előtt.

– Szia hyung – mosolyodott el a fiatalabb – Esetleg ha már úgyis a konyhából jössz, nem tudod mi lesz a vacsora? – húzta huncut mosolyra ajakit, hiszen tudta ma az idősebb fog rájuk főzni.

– Jin bácsi, úgy hiányoztál – kiáltott fel a kislány az említett felé szaladva majd megölelte őt, már amennyire apró termete engedte. – Hoztam neked valamit apa – hirtelen szaladt a táskájához amiben lelkesen keresett valamit, eközben az idősebb közölte a ház urával, hogy spagetti lesz a vacsora a kislánya kérésére, ugyanis-bár nem szeretett volna vele dicsekedni-, de az ő spagettije a legjobb a világon. Legalábbis Haesoo szerint, de valójában nem áll messze az igazságtól.

A kislány egy pillanatra elszomorodott, hogy esetleg elveszett, amit oly annyira édesapjának szeretett volna adni, viszont ahogy megtalálta hatalmas mosolyra húzta ajkait, majd apjához fordult.

– Csukd be a szemed apa – az említett úgy tett ahogy azt kérték tőle. Lánya erre természetesen édesen elkuncogta magát majd a felnőtthöz sietett elé tartva ajándékát, majd vigyorogva mondta, hogy kinyithatja a szemét. Jimin így is tett és a következő pillanatban egy aranyos rajz tárult elé. Egy zöld fa helyezkedett el bal oldalt, egy hatalmas nap a papírlap közepén, tipikus kék színben pompázó égbolt néhány felhővel, illetve pár színes virág, egy hatalmas ház, ami gyanította, hogy a lakásuk. De ami jobban a szívébe marad, az a férfi volt aki fogta a kislány kezét. Természetesen ők voltak azok.

– Mi vagyunk apa. Tetszik? – nézett apjára hatalmas kiskutya szemekkel, mire az bőszén bólintani kezdett.

– A leggyönyörűbb ajándék kincsem, oly annyira, hogy a dolgozó szobám falára fogom tenni – mosolyodott el a kicsi reakcióját várva. Haesoo szemei ragyogni kezdtek apja szavaira és izgatottabb lett mint valaha.

– Tényleg?

– Persze kicsim. Hadd lássa mindenki mennyire ügyes hercegnőm van nekem – vette ki a kicsi kezeiből a rajzot továbbra is mosolyogva figyelve azt. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy neki készítette. Persze nem volt a legszebb azonban a szándék, hogy boldoggá akarta tenni apját, sokkal fontosabb volt.

– Csak vigyázz apa, nehogy elrabolják a szívem – húzta huncut mosolyra ajkait majd elviharzott apja elöl, aki hitetlenkedve bámult maga elé.

»««

– Megmostad a fogaid kincsem? – nyit be Jimin a gyermeke szobájába, hogy aztán lassú léptekkel közelebb menjen hozzá, segíteni betakarni őt.

– Igen apa, mint mindig – mutatta meg fehér frissen mosott fogait, és hogy bizonygassa igazát, tenyerére lehelt majd apja orra elé helyezte említett testrészét, aki így érezte a menta illatát.

– Ügye vagy kicsim. Aludj jól, de bármi van azonnal szólsz nekem, rendben? – mutatott a bébiőrre, ami a kis éjjeli szekrényen foglalt helyett. Egy édes csókot adott homlokára majd mosolyogva elhagyta a szobát és a sajátja felé indult. Óvatosan lenyomta a kilincset ezzel kinyitva az ajtót, majd ugyan így zárta be és vetődött az ágyra, ami mostantól már csakis a sajátja lesz. Végre megszabadult tőle. Szerette Haesoo édesanyát, nem erről volt szó, csupán egy jó ideje az a nőszemély csak Jimin pénzére volt éhes, nem is foglakozott a kislányával és mindenek tetejébe, fűvel-fával megcsalta őt. Pont mint az anyja...gyermek korában soha nem értette apja miért csak eltűri az anyát és miért nem szereti, miért nem viselkednek úgy mint ahogy másoknál látta vagy éppen a filmekben. De mostanra már megértette, ahogy azt is, miszerint nem elég csak szeretni valakit. Ő is képes lett volna eltűrni maga mellett csak a kislányáért, azonban amint elszökött az a nő, világos volt Jimin számára, hogy annak a nőnek soha nem számított a kislány. Az utóbbi időben már nem is aludtak együtt, sőt volt külön szobája, ahova mindig ment miután Haesoo elaludt. Sóhajtva nyújtja ki elgémberedett izmait majd a plafont kezdi el bámulni.

– Talán ennek így kellett lennie – motyogja magának keserű mosollyal ajkain.