𝓓𝓪𝓻𝓴 𝓛𝓸𝓿𝓮 (𝓙𝓲𝓴𝓸𝓸𝓴) SZÜNETELTETVE

04🕊.⋆

Nem pihent sokat, mivel a mobilja megzavarta ebben, miközben buzgón rezget a kis éjjeli szekrényen. Nagyot sóhajtva felült az ágyon majd a készülékért nyúlt és felvette anélkül, hogy megnézte volna ki az.

– Tessék? – szólt bele a férfi semmitmondó hangon.

– Szia Jimin

– Namjoon. Mi történt? – kérdezte felvonva szemöldökét, ugyanis ilyen későn nem szoktak egyikük sem keresni, kivéve ha valami gond történt.

– Hol vagy? – kinyitotta a száját, miszerint leszidja a barátját, hiszen mindenki tudja hol van ebben az órában, nincs szükség ilyen idióta kérdésekre, ám mégis visszafogta magát. Egy pillanatra lehunyta szemeit, majd kifújta a levegőt igyekezve értelmesen válaszolni.

– Mégis hol lennék Namjoon? Otthon vagyok. Nemrég fektettem le Haessot – a kislánya nevén elmosolyodott, hiszen belegondolt mennyire édesen szokott aludni. Főleg mikor kissé nyitva vannak ajkai és élesen veszi be a levegőt majd nyammogni kezd. Talán túlzottan is szoros köztük az apa-lánya kapcsolat, de Jimin egyáltalán nem bánta, sőt. Mindent meg akart adni gyermekének, ami neki esetleg nem volt és, hogy szerető családban nőjön fel.

– Elfelejtetted? – ismét feltett egy kérdést, pár másodperc elteltével, ám mikor látta, nem válaszol, folytatta mondatát – Ma nyit ki a klubom és azt mondtad ott leszel, viszont nem látlak sehol – az utolsó szavakat poénosan mondta, hiszen tisztában volt vele, nincs ott miután közölte vele a tartózkodását.

– A francba – szitkozódott beletúrva hajába. Elszégyellte magát, ez nem kérdés, mert valóban megígérte, hogy ott lesz a megnyitón, elvégre Namjoon is folyton ott van neki ha szükség van rá. – Nagyon sajnálom, de hamarosan ott leszek – gyorsan adta tudatára, nehogy megsértődjön barátja, majd még párszor elnézést kért, hogy biztosra menjen, nem haragszik rá, majd elköszönve bontotta a vonalat. Hatalmasat fújva az ágyra dobta a mobilt majd felállt és a szekrényhez lépett. Valami kényelmeset szeretett volna magára venni, de mégis olyat amin mindenki szemem megáll. Így esett választás egy nem túl szűk fekete bőr hatású farmeren és egy ugyan ilyen színben pompázó zakón, illetve az elmaradhatatlan fehér ing is hozzá került. Az ujjait egészen a könyökéig feltűri majd az alját a nadrágba rejti, ezzel is még vonzóbbá varázsolva külsejét. Ez után a mosdóba sietett, hogy fogat mosson és az egyik erős illatú parfümjéből fúljon magára egy keveset, és máris késznek nyilvánította magát. Magához véve mobilját és pénztárcáját, hagyta el a hálószobáját, de nem jutott messzire úgyis a folyóson összefutott Seokjinnel, amint az exe szobájából jött ki egy zacskóval a kezében. Nem is kellett kérdezze mit keres még ott, mivel már válaszolt is.

– Hallottam, mikor említetted, hogy semmit sem akarsz látni, ami hozzá tartozik – emeli fel a kis zacskót, amiben valószínűleg apró dolgok lapultak benne, mire elmosolyodik a ház ura. Seokjin egész kicsi kora óta ismeri őt, így talán ő az egyetlen akire igazán hallgat a fiatalabb, illetve bármit elmondhat neki anélkül, hogy attól félne úgy jár mint azok akik elárulják. Számos nehéz időszakban mellette volt, mikor a legboldogabb, illetve a legmélyebb pontján volt Jimin. Az idősebb férfi mindig ott volt akárcsak egy báty, ki védi szeretett testvérét. És ez fordítva is igaz volt.

– Nem lenne gond ha ma éjszakára itt maradnál Haesooval? Korábban megígértem Namjoonnak, hogy ott leszek a klubja nyitásán, ami ma este van – magyarázta kedvesen, mire az idősebb csak feltartotta a kezét, jelezve ennyi elég volt.

– Először mikor szóba jött, mondtam, hogy aznap este vigyázok én rá. Szóval ne aggódj – meglepetten húzta fel a ház ura a szemöldökét, habár nem kellene hiszen Seokjin minden fontos eseményről tudd. Legyen az üzleti vagy éppen baráti társaságban, és ami a legfontosabb, hogy vele ellentétbe hyungja soha nem felejti el ezeket.

– Köszönöm – hálásan pillantott barátjára, majd elindult a kijárat felé, bezárva maga mögött az ajtót. Ahogy megfordul észreveszi miszerint a sofőr oda is hajtott a kocsival, ami újabb mosolygásra készteti. Az említett csak int neki, mire viszonozza majd beül az anyós ülésre. Jung Hoseok is a legjobb emberei közé tartozik, méghozzá az ország legjobb hackereként. Nincs olyan biztonsági rendszer, amit a fiatal férfi ne törne fel. Jinhez hasonlóan, ő is nagyon sokat segít neki, annyi különbséggel, hogy Hoseok sokkal energikusabb mint az idősebb férfi.

– Csak nem gondoltad, hogy egyedül mész? – húzta fel játékosan szemöldökét a sofőr majd a gázra is lépett, mire Jimin felnevetett.

– Azt mindjárt gondoltam, hogy te is ott leszel hyung, de ám én is tudok vezetni – csipkelődött vele, mire az elhúzta ajkait. Természetesen hálás volt, amiért nem neki kellett vezetnie, mivel különösen fáradtnak érezte magát ehhez. Nem igen szóltak egymáshoz az ut legtöbb idejében, mindketten elvoltak a saját kis világukban, azonban Hoseok figyelmes lett a fiatalabb stresszes valóján és gondolkodás nélkül tette fel a következő kérdést.

– Nyúzottnak tűnsz. Mikor lazultál úgy igazán utoljára? – amint feltette a kérdést, meg is bánta mivel Jimin nem az a fajta, aki ha kikapcsolódni megy, a gondjairól szeret beszélgetni. Éppen annak érdekében mozdul ki, hogy elfelejtse őket. Még mielőtt válaszoltatott volna gondterhelten felsóhajtott.

– Őszintén nem tudom – válaszán Hoseok elmosolyodott.

– Mindenesetre most itt a lehetőség, hogy teljesen levezesd a feszültséget.

– Lehet ezúttal nem mondasz akkora baromságot – egy pillanatra elgondolkodott Jimin, majd mosolyogva tekintett ki az ablakon. – Lehet egy kiadós szexre van szükségem.