𝓓𝓪𝓻𝓴 𝓛𝓸𝓿𝓮 (𝓙𝓲𝓴𝓸𝓸𝓴) SZÜNETELTETVE

30🕊.⋆

Taeyang nem tudta befejezni mondatát, mivel valami vagy inkább valakik félbe szakították, ugyanis a fiatal rajztanár nyitotta ki az ajtót.
– Kim Taehyung! Utoljára mondom, nem! – kiálltja el magát Jungkook, miközben az osztályterembe lépnek, ahol a két férfi kissé sokkos állapotban állnak. Attól félnek, hogy talán meghallotta a beszélgetésüket, ami sajnos nem vinné őket semmi jóra.
– De ez csak egy nyalóka. Nem tudnál egy kicsit adni a legjobb barátodnak belőle? – panaszkodott Taehyung lebiggyesztve ajkait, ami igazán aranyossá tette őt abban a pillanatban, majd becsukta maga mögött az ajtót.
– Nem, mert segít kordában tartani a hányingerem. Mégis milyen lenne ha elvennéd tőlem és telibe hánylak? – Taehyung erre természetesen mi más megoldást talált, mint hümmögve keresztbe téve karjait, majd kioltotta nyelvét barátjára, aki csak a szemeit forgatta a másik hülyesége láttán, aztán a másik két férfira fordította figyelmét. – Szóval későn érkeztél? – kérdezte vidám mosollyal ajkain, mintha pár másodperce nem a nyalókáról vitatkoztak volna. Taeyang furcsán pislogott rá hiszen nem értette kérdését, amit a fiatalabb észre is vett – Úgy hallottam, a lakásomra mentél.
– Oh igen. De egy idegen volt ott valami ribanc kinézetű csajjal – húzta el ajkait. Most Jungkookon volt a sor, hogy kidülledt szemekkel nézzen rá, mivel az exe nem lehet, ugyanis akkor így említette volna Taeyang, másrészt...kedvese tett róla, hogy soha többé ne bántja őt. Így arra jutott, hogy az a nő akivel megcsalta, valóban egy ribanc. Na nem mintha ez annyira érdekelné őt, viszont legalább a lelke megnyugodj, hogy nem egy előkelő hölggyel tette azokat az erkölcstelen dolgokat. Végül is ha nem kellett neki a jó, mást nem érdemel. – Nem szóltál, hogy elköltöztél, így nem tudtam hirtelen hova menjek, de aztán eszembe jutott a munkahelyed és csak reménykedtem, hogy itt talállak.
– Sajnálom, elfelejtettem szólni a költözésemről. De megadhatom az új címem – hadarja el gyorsan elszégyellve magát, hogy nem szólt majd már meg is ragad egy papír fecnit, amire ráírja Jimin lakása címét, hogy aztán odanyújtotta Taeyangnak, viszont nem kerülte el figyelmét a testőr furcsa viselkedése. Nagyon is szótlan volt, ami nem vall rá. Várta volna, hogy közbeszóljon miszerint előbb ezt meg kellene említse Jiminek, vagy hasonló, de nem tett semmit. Csak maga elé bámult ajkait rágcsálva.
– Köszönöm, de most már mennem kell. És ha nem baj a közel jövőben meg foglak látogatni – biztosította mosolyogva amire a fiatal tanár is hasonlóképp reagált. Miután elment, Taehyung is követte példáját, majd amint elköszöntek, Jungkook nem is várt, egyből rákérdezett a testőrre, hiszen látta valami nincs rendben.
– Minden rendben? – kérdezte óvatosan, hogy azért mégse legyen annyira tolakodó. Vagy legalábbis igyekezett, nem ezt a látszatot kelteni. Először a férfi csak mosolyt vetett rá válaszként, ami kissé ugyan erőltetettnek tűnt a fiatal férfi számára.
– Persze, minden rendben – végül csak rászánta magát, hogy szavakban is válaszoljon ne csak bólogasson mint egy idióta.
– Ha szükséged van valakire akivel beszélhetnél, mindig itt leszek – a fiatal tanár kedvesen mondta a testőrnek, miközben megveregette a hátát.
– Köszönöm – motyogta maga elé bámulva a testőr, ekkor viszont kinyílt az osztályterem ajtaja az utolsó csoporttal együtt. Jungkooknak ez volt a kedvenc csoportja, persze mindegyik diákját nagyon szerette, viszont itt volt Haesoo, aki jóval fontosabb számára mint a többi kisgyerek. Ez persze korántsem jelentette azt, hogy kivételt tesz, azonban a szíve mélyen mindig is kedvesebb lesz neki ez a kislány.
– Süti – kiálltja egy édes hang majd oda szalad a tanárjához, mire a fiatal tanár válaszul letérdelt széttárt karokkal.
– Szia Haesoo. Milyen napod volt eddig? – érdeklődött kíváncsian boldogan köszöntve a többi diákját is.
– Mondhatni jó, de hogy van babzselé? – most a kicsin volt a sor, hogy érdeklődjön, amit ugyan a tanár fülébe suttogott nehogy meghallja más diák is a kis titkot, majd észrevétlenül óvatosan végigsimította a fiatal tanár hasán a kicsi kezeit. Ami Jungkooknak igazán jólesett és a lehető legjobban hatódott meg. Igaz nem mutathatta ki mert még a végén feltűnő lenne és aggódnának érte a gyerekek, de igazán jól esett neki, mennyire boldog a kislány.
– Nagyon jól érzi magát – suttogja vissza a kislány fülébe, aki kuncogva reagál válaszul majd egy gyors szintén észrevétlen puszit nyom a kistestvérének. Mármint a tanár pocakjára de Haesoo szerint azt nem Jungkook kapja hanem a kicsi, és pontosan az arcára, ahogy az édesapja szokta neki adni lefekvéskor. Jungkook nem bánta, hogy ennyire nyíltan ragaszkodik a születendő gyermekéhez, sőt örült is neki hiszen ez azt jelenti, nem lesz féltékeny a kicsire és szeretni fogja. Annak pedig külön örül, miszerint tudja az iskolában vagy a házon kívül nem szabad annyira ragaszkodónak lenni. Nem maga miatt hanem a kislány miatt aggódik, hiszen nagyon előítéletesek az emberek, és mit gondolnának, hogy egy kislány puszilgatja egy felnőtt férfi hasát…
Eközben a testőr szüntelenül azon gondolkodott, hogy mondja el a főnökének, amit megtudott Taeyangtol, vagy inkább ne. Ugyanakkor nagyon kíváncsivá tette, ki akarta éppen megölni Jungkookot a családjával együtt.