𝓓𝓪𝓻𝓴 𝓛𝓸𝓿𝓮 (𝓙𝓲𝓴𝓸𝓸𝓴) SZÜNETELTETVE

12🕊.⋆

Jungkook befejezte a tisztálkodást és most a ház urán volt a sor. Most a fiatalabb az, aki félénken vár az ágyon, miközben Jimin gyorsan lezuhanyozott. Ujjaival babrált, és türelmesen várakozott a tegnap esti ruhákkal, amelyeket szépen összehajtogattak maga mellé. Jungkook újrajátszotta az éjszakát ezzel a fejében, és itt- ott elpirult valahányszor eszébe jutott, milyen erős érzelmek vették hatalmába. Csak azért imádkozott, hogy Haesoo nem hallott semmit. Vagy akár ez a személy Jin, akit Jimin korábban említett. Ahogy a gondolatai folytatódtak, az arca elsötétült. Jimin teljesen felöltözve jön ki a fürdőszobából, és készen áll a napjára. Ahogy az ajtók becsukódtak mögötte, tekintete a legfiatalabbra fordult. A Jungkook testén tükröződő szépség miatt Jimin megdermed egy pillanatra. Ahogy a nap rásütött gyönyörű arcára, Jimint arra készteti, hogy az ajkaival támadja meg a másik puha testrészét. A vezető láthatja, mennyire elmerült a tanár. Ahogy Jungkook összeráncolta a szemöldökét, komoran az ajkát harapdálta és a falat bámulta maga előtt, az idősebb pedig tudni akarta, mire gondol. De mivel nem akart feltűnően faggatózni, a legidősebb megköszörülte a torkát, hogy magára vonja a másik figyelmét.

– Együnk. – Jungkook kissé megrezzent a hirtelen hang hallatán, ahogy visszatért a valóságba.

– Nos, hát – a fiatalember tekintete találkozott a másikéval. Jimin szépen fel volt öltözve. Fekete nadrág, begombolt, szaggatott ing volt rajta, a haja tökéletesen hátra volt fésülve. Jungkook esküszik, hogy a férfi abban a pillanatban olyan volt akárcsak egy modell. Olyan lenyűgöző. Tényleg vele szexelt... gondolta magába észre sem véve a másikat.

– Jól vagy? – kérdezte, kissé aggodalmaskodva attól, ahogy Jungkook ránéz.

– Igen, igen, jól vagyok – hebegte az említett, és elpirult. Jungkook mély levegőt véve lassan felállt. Most már tud járni, bár igaz nem valami magabiztosan, de megy neki. Jimin nézi, ahogy a tanár nehezen tud normálisan végigmenni a folyosón. Eleinte büszke volt arra, hogy ő hozta őt ilyen állapotba, de rosszul is érezte magát, mert úgy tűnt, többet szenved, mint gondolta. Amikor Jimin elindult lefelé a lépcsőn, szándékosan egy kicsit lassabban sétált, várva, hogy Jungkook lépést tartson vele. Csak egy lépés kellett ahhoz, hogy a fiatal tanár tehetetlennek érezze magát. Egyedül nem tudta megtenni, de nem akart segítséget kérni, hogy újra járhasson. Kínos volt úgy, ahogy van.

– Gyere ide. – mielőtt Jungkook tiltakozni tudott volna, Jimin már a karjában tartotta, és lefelé sétált a lépcsőn. A pír az arcáról a nyakára terjedt.

– Most letehetsz. – mondja, miután a folyosó végére értek.

– Biztos vagy benne? Elvihetlek az étkezőig – az idősebbek kedvesen felajánlotta.

– Nem. Nem akarom, hogy Haesoo lássa, hogy cipelsz. – Jungkook szavait egy halk kuncogás szakította félbe.

– Apa, miért viszed úgy Mr. Jeont, ahogy engem szoktál? – kérdezte a kislány, miközben kiment a konyhából. Pontosan az történt, amit a fiatal tanár nem akart, hogy megtörténjen. Tágra nyílt szemekkel Jiminre nézett segítségért.

– Mr. Jeon megsérült, emlékszel kislányom? – mondta Jimin simán vállat vonva.

– Oh, igen. Szegény Mr. Jeon. – suttogta lesütve szemeit, mintha elszégyellte volna magát.

– Ne aggódj, Haesoo. Hamarosan meggyógyulok. Ez csak átmeneti.- próbálta jobb kedvre deríteni őt tanára, abban a reményben, hogy segít eltávolítani azt a kis homlokráncolást, ami a kicsi értetlenségét ábrázolta.

– De szerintem akkor sem kéne ölbe vinni – válaszolta ugyan olyan könnyedséggel mint az apja pár pillanattal azelőtt. – Gyerünk, együnk! Jin bácsi sok ételt készített. – szólal meg ismét a kislány ahogy boldogan átugrik a nappaliba. Jimin továbbra is követte boldog lányát Jungkookkal a karjában. Megérkezve, a maffiavezér gyengéden letette a tanárt egy étkezőszékre, maga mellé helyezve őt, Haesoo pedig úgy döntött, hogy leül a tanára mellé. Miután letelepedett, Jin elment edényekért, és az asztal közepére tette. Seokjin észre sem vette a plusz testet az asztalnál, amíg el nem foglalta helyét Jimin mellett.

– Szia! Nem tudtam, hogy úri vendégünk van. – jelentette ki Jin üdvözlő vigyorral. – A nevem Jin, ennek a lököttnek egyik jó barátja. –  Jin megfogja a kezét, hogy átnyúljon az asztal fölött normálisan is bemutatkozva.

– Jeon Jungkook vagyok Hae – nem tudta befejezni a mondatát, mivel a kislány félbeszakította.

– Ő Mr. Jeon, a tanárom – mondta ki büszke vigyorral. –  De korábban már meséltem Jin bácsi, miért nem figyelsz rám? – görbítette be ajkait a kislány, úgy mintha éppen sírni készülne. De aztán, ahogy a legidősebb szólásra nyitotta ajkait, a kislány feltartotta egyik ujját – Jól van, most az egyszer megbocsátok neked, de csak mert túlságosan is örülök, hogy Mr. Jeon velünk reggelizik – kiáltott fel izgatottan a kicsi, egy hatalmas mosollyal, ami úgy tűnt, soha nem hagyja el száját.

– Ah! Igen, hallottam rólad. Elég nagy benyomást tettél Haesoora. és láthatóan az apjára is – mosolygott Jin a fiatal tanárra, amitől egy vörös, tágra nyílt szemű rendetlenség pillantott vissza rá. Valójában Jimint megfulladt a víztől, amit ivott, erre a mondatra. Jungkook most legszívesebben éve elásta volna magát. A mostani zavar sokkal rosszabb, mint amikor Haesoo rajta kapta őket az ágyban. Legalább az ártatlansága kissé elvakította, de Jin nem. De ezt eltekintve könnyed beszélgetéssel reggeliztek. Ráadásul Haesoo volt az, aki mindenkihez szólt, ami merőben megkönnyítette a felnőttek dolgát. Jungkook túl félénk volt ahhoz, hogy sokat mondjon Seokjin megjegyzése után.

– Az étel nagyon finom volt. Köszönöm. – Jungkook mosolyogva dicséri az szakácsot, de már az ajtó mellett áll, készen arra, hogy visszamenjen Taehyung házába.

– Szívesen Jungkook. Jó volt találkozni veled. – Jin hatalmas vigyorral válaszol, és ölelésbe vonja a fiatalabbat. Meglepte szegény tanárt, de persze örült neki mennyire közvetlen. Egy pillanatra megdöbbent, míg végül inkább maga köré fonta a karját. – Gyere máskor is, oké? Szívesen látunk még – erősködött Jin, és otthagyta a legfiatalabbat. Jungkook nem tudja, hogyan válaszoljon, csak mosolyog, és röviden bólint.

– Viszlát Mr. Jeon! – kiáltotta Haesoo, miközben átölelte a tanár derekát. A fájdalmat lenyelve óvatosan lehajol, hogy megfelelően megölelje a diákját.

– Hétfőn találkozunk drágám – Jungkook elhúzódik az ölelésből, és mutatóujjával megböki az orrát, aranyos kuncogást váltva ki a kislányból. Jimin kinyitja a háza bejárati ajtaját, és egy terepjáróhoz kíséri Jungkookot, ahol már a sofőrje várja őket. Sofőrje, mindkét férfi előtt kinyitja az ajtót. Jimin udvariasan int Jungkooknak, hogy lépjen be először.

– El kell intéznem néhány dolgot, pár órát biztosan az irodában leszek. – tudta Seokjin, hogy estig nem fog hazamenni, így csupán bólintott válaszként.