𝓓𝓪𝓻𝓴 𝓛𝓸𝓿𝓮 (𝓙𝓲𝓴𝓸𝓸𝓴) SZÜNETELTETVE

22🕊.⋆

Jungkook a kanapén ült, a jégcsomagot a másik arcához tartotta, hogy le tudja csillapítani a duzzanatot, ugyanis az a nő erősen pofon vágta. Az egyik testőr, aki elkísérte őt egykori lakásába, felsóhajtott miután alaposan megvizsgálta és az arcán lévő ütés nyomon semmilyen más sérülést nem talált.
– A főnök nem fog örülni, hogy egyedül hagytuk önt. Jobban oda kellett volna figyelnünk. Szerencse, hogy nyitva maradt az ajtó, ki tudja milyen őrültséget tett volna az a nő.
– Ne aggódj Jimin miatt, beszélni fogok vele – mondta Jungkook egy szelíd mosollyal ajkain.
– Köszönt, viszont azt akarja, hogy ott éljen vele. Pakoljuk össze az összes dolgait és menjünk haza – javasolta a testőr mire a fiatal tanár nagyokat pislogott.
– De hát nem költözhetek oda hozzá. Hova teszem ezt a sok holmim? – mondta Jungkook sokkal inkább magának mintsem a testőrnek.
– A főnök azt mondta, hogy ha kényelmesebben érzi lehet saját szobája, és a nagyobb tárgyakat akár el is adhatja, vagy tárolhatja a raktárba – a fiatal tanár válaszként bólintott, miszerint értette, azonban nem akarta azokat a bútorokat vagy más tárgyakat, amelyeket egyszer vele osztott meg, úgyis csak visszahozná a nem kívánt emlékeket. Az volt minden amit el akart felejteni.
– Rendben, akkor viszont el szeretném adni őket – fejezte be határozottan Jungkook. – Csak a ruháimra és a személyes dolgaimra van szükségem. Bármi más mehet, még az ő holmija is. Úgysem lesz rá szüksége – válaszolt semleges hangon. Nem volt semmi kedve többet csevegni róla, és ezt tudatta is a testőrrel, aki egyből értette is.
– Esetleg szüksége van segítségre? – érdeklődött óvatosan nehogy megbántja a fiatal tanárt.
– Nem, köszönöm. Úgysem tart sokáig – mosolygott kedvesen mire a testőr bólintott majd magára hagyta a fiatal férfit, arra hivatkozva, hogy kint az ajtó előtt megvárja. Ezután Jungkook felállt a kanapéról és a hálószobába indult, hogy összeszedje a cuccait. Mivel nem volt semmi doboz, így kénytelen volt mindent pár bőröndbe és nagyobb sport táskába rakott. Értelemszerűen az értékesebb holmikat a bőröndbe tette, a biztonságosabb utazás érdekében, míg a ruhái a táskába kerültek.
Miután végzett, a testőr segített neki mindent bepakolni az autóba. A tanár folyton azon gondolkodott, hogy ez vajon helyes-e. Hogy ilyen hirtelen költözzön az egyik diákja apjához. Vagy csak egyszerűen utasítja vissza, és hívja fel Taehyungot? Ez rossz lenne? Viszont akkor miért érezte a legjobb döntésnek? Úgy érezte, oda való a maffiavezér otthonába. Oda húzza a szíve bármennyire is mond ellent az eszével.
Jungkook megrázta a fejét, abban bízva így hátha eltűnnek az efféle buta, negatív gondolatok, s felváltja a pozitív.
Jó lesz neki ott, hiszen egy nagyon biztonságos házba költözik, egy édes kislánnyal, aki imád és az apukájával, akivel nem tudd betelni. Ezek gondolatok után Jungkook elégedetten mosolyogva tudta, hogy ez a helyes döntés. Már csak legjobb barátja reakciójától félt kicsit. De el kell neki mondania még mielőtt mástól tudja meg, tehát vette a mobilját és tárcsázta a számát.
– Te viccelsz Kook? Egy hete ismered ezt a srácot és már vele is élnél? Tudod mennyire fogok aggódni, hogy egy maffiavezérrel élsz? Mi van ha nem engedi, hogy velem maradj? Mi lesz a filmes hétvégékkel? Mi van ha meg kell ölnöd valakit érte? – az utolsó kérdésre Jungkook hirtelen meghökkent. Azt sem tudta mihez kezdjen. Csupán a feltételezés is értetlen volt, hiszen minek kérné ilyesmire Jimin?
– Nyugodj meg Taehyung, nincs semmi bajom. Nem tart túszul, nem kényszerít olyasmire, amit nem szeretnék, és nem is ellenzi a barátságunkat. Szóval ahogy eddig is, bármit csinálhatunk, a hétvégi film maratont is – igyekezett megnyugtatni legjobb barátját, hogy ne gondoljon több ilyen butaságra.
– Tényleg nem akarom, hogy megsérülj
– Istenem hyung. Nem lesz semmi baj, ígérem – persze azt nem felejtette el a fiatal tanár megemlíteni, hogy mennyire helyesnek érzi ezt a döntését, s nem fogja megbánni. Ugyan ez sem nyugtatta meg teljesen őt, hiszen látta a fiatal tanár legmélyebb pontját, és félt, hogy újra úgy kell látnia Jungkookot. Ezért igyekezett mindentől megóvni őt.
De hálás volt neki a fiatal tanár, miszerint hallgatott rá, különben Taehyung addig tombold volna míg nem megy vele a régi otthonában.
~ ~ ~
– Meddig fogsz velünk élni Kookie? – kérdezte boldogan Haesoo, aki éppen a tanára ágyára ugrott.
– Először is, kérlek ne ugrálj az ágyra, édesem. Nehogy megüsd magad. Másodszor pedig nem igazán tudom – a komód fiókját becsukva, fordult teljesen szembe a kislánnyal. Egy utolsó ugrással keresztbe tette a lábát a levegőben, és lassan a fenekén landolt.
– Remélem örökké itt maradsz. Szeretlek itt látni – Jungkook szélesen mosolygott a kislány szavaira. Örült, hogy ennyire jól áll a dolgok elé, és így már nem is izgult mit fog mondani Haesoo erre az egészre.
– Meglátjuk mi lesz, de addig menjünk sütni, rendben? – kitárta a fiatal férfi a karját, mire a kislány egyből megfogta és leugrott az ágyról.
– Készíthetünk csokis sütit? Az a kedvencem, kérlek Kookie – könyörgött aranyosan a kislány, miközben erősen fogta a fiatal férfi kezét. Jungkook megszólalni sem tudott annyira édesnek találta, így csak kuncogott.
– Természetesen Haesoo.