𝓓𝓪𝓻𝓴 𝓛𝓸𝓿𝓮 (𝓙𝓲𝓴𝓸𝓸𝓴) SZÜNETELTETVE

32🕊.⋆

 – Baby – suttogta Jimin párjának, aki lassan kinyitotta szemeit és látta, hogy a maffiavezér egyenesen rá néz, valamint gyengéden simogatja az arcát. – Ébredj fel drágám! – továbbra is suttogta, hiszen nem tudta mit álmodott és nem akarta megijeszteni. Már amúgy is meg volt kissé rémülve. Még pár másodpercig Jungkook csak maga elé bámult zihálva, de aztán párjára kapta tekintetét, mire az idősebb tarkójánál fogva lassan lehúzta és egy puszit nyomott homlokára. Aztán a másik vállára csúsztatta a kezét, és erősen megrázta, miközben kissé hangosabban szólt rá. Jó azért nem olyan durván rázta ő meg, csupán annyira, hogy újra a valóságba érezze magát. Erre persze kissé magához tért, azonban még így is remegett Jungkook, sírt és még majdnem pánik rohamot is kapott. Nehezen tudta felfogni, mi történik körülötte, aminek köszönhetően nem tudott semmire sem koncentrálni. Majd ugyan azt a fájdalmat érezte, mint álmában és felkiáltott. Igyekezett az ismerős hangokra összpontosítani, ám a fájdalom arra késztette, azt higgye, még mindig álmodik.

– Nyugodtnak kell lennie! Nem szülhet ilyen hamar – szólalt meg Jin, próbálva nem pánikolni, miközben Namjoonnal oda meg vissza járkáltak a szobában, és igyekeztek megnyugtatni saját magukat, valamint a fiatal tanárt is. Jiminnek első dolga volt őket hívni, mikor szerelme remegni kezdett álmában, de ennek ellenére nem engedte, hogy bárki is hozzá érjen.

– Azt hiszed nem tudom – vágta rá a maffiavezér dühösen, majd kétségbeesetten próbálta rá bírni párját, hogy a szemébe nézzen. Annak ellenére, nyitva voltak, nem reagált semmire. Mintha nem is látta volna őt. Hirtelen kinyílt a hálószoba ajtaja, feltárva az igencsak meglepett Taehyungot.

– Mégis mi a fene folyik itt? – kiálltja el magát, mire páran rákapják tekintetüket. – Engedj oda te barom – szolt oda Jiminnek aki csak hitetlenkedve bámult rá, majd szorosan legjobb barátja mellé lép, hogy a következő pillanatban megfogja kezét. – Csak egy álom volt. Hallasz engem? Már nem vagy ott Kook – mondta lágyan ahogyan mindig is, és most is megtette hatását, hiszen amint meghallotta Taehyung hangját szólásra bírta ajkait. Iszonyatosan fájt így látnia legjobb barátját, még ha ez nem az első alkalom, és jól tudta mit kell tennie. Azonban érezte, itt van valami más is.

– Elvitték a babámat. Elvitték a lányomat és megölték Jimint... – Jungkook szemébe könnyek szöktek, ami miatt majdnem a legjobb barátjának is. Ám nem volt ideje bármit is mondani, mivel a fiatal tanár ismét összehúzta magát a fájdalomtól, valamint nehezen lélegzett. A képek fejében újra és újra ismétlődtek, ezzel nem hagyva, hogy feldolgozza, ez csak álom volt. Ezt látva Jimin is kezdett pánikba esni. Tudta jól mennyire nem tesz jót a kicsinek, most ez a hirtelen stressz, azonban fogalma sem volt hogyan is nyugtassa meg párját. Talán bölcsebb döntés lenne ezt Taehyungra hagyni?

Ám mikor észrevette, ismét összehúzza magát, úgy érezte nem állhat ott többé tétlenül, így hát megragadta szerelme arcét két oldalt és úgymond kényszerítette, hogy a szemébe nézzen.

– Kicsim, nézz rám – szólalt meg kissé szigorú hangnemben, amitől tudta vagyis merte remélni reagálni fog. És igaza is volt, hiszen kizökkentette őt pánikszerű állapotból. – Itt vagyok, és senki sem fog elvinni minket baby – immáron sokkal gyengédebben ejtette ki a szavakat, mire Jungkook szép lassan megnyugodott, légzése pedig egyenletessé vált.

– J-Jimin..?

– Igen baby, én vagyok. Itt vagyok szívem, nincs semmi baj – a maffiavezér szeretetteljes csókot nyomott a fiatalabb ajkára, amelyek már nem remegtek, miközben igyekezett minél gyorsabban letörölni könnyeit arcáról.

– Ölelj meg, kérlek – zihálta lassan, hogy csak ők ketten hallják, de igazából az sem érdekelte ha mások is tudomást vesznek róla. A legfontosabb az volt, hogy érezze, valóban ott van az idősebb. Jimin persze nem habozott, eleget tévé a fiatal tanár kérésének olyan szorosan ölelte meg amennyire csak tudta, és természetesen nem volt veszélyes a kicsi számára.

Jungkook eközben igyekezett teljesen megnyugodni, és hálás volt amiért ez csak egy rémálom volt. Egy szörnyű rémálom.

– Jobban vagy? – érdeklődött Taehyung lágyan pár perc elteltével mikor érezte, kicsit jobban van. Jimin ekkor elhúzódott, de előtte egy csókot lehelt a másik ajkaira, valamint megsimogatta a pocakját. Tudta, hogy most leginkább a legjobb barátjára van szüksége, és ezzel nem volt semmi ellenvetése.

Segített neki felülni, majd a háta mögé tett néhány párnát, hogy kényelmesebb legyen neki.

A fiatal várandós férfi sóhajtva legjobb barátja felé fordította fejét, aki mosolyogva foglalt helyet mellette egy széken, amit nemrég húzott oda.

– Szóval, ha nem tévedek és jól hallottam, kislányt említettél. Tehát kislányotok lesz? – a kérdésre, a szoba elcsendesedett, majd a várandós fiatal férfi kedvesére pillantott, aki csupán vigyorgott rá. Ebből tudta, hogy elmondhatja nyugodtan, őt nem zavarja.

– Igen, egy gyönyörű kislány – mondta büszkén, amire persze mindenki ugrálni kezdtek örömökben, majd sorban gratuláltak nekik, illetve vállveregetést sorozatát kapta Jimin. Ami persze nem igazán esett jól neki, de nem szólt semmit. Örült, hogy szerelmének sikerült felfognia, az csak egy szörnyű álom volt.