𝓓𝓪𝓻𝓴 𝓛𝓸𝓿𝓮 (𝓙𝓲𝓴𝓸𝓸𝓴) SZÜNETELTETVE

13🕊.⋆

Ahogy elhagyták Jimin birtokát, nem tudta nem csodálni, hogy milyen nagy a hely. Tisztában volt azzal, hogy belülről nagy, de kívülről látni egy teljesen más történet. Az este ebből semmit sem vett észre a fiatal tanár, hiszen kicsit el volt mással foglalva, és nem volt ideje a környezetre figyelni. Még egy biztonsági kapu is van, amit mellesleg nem kicsit furcsállt, mivel nem gondolná, hogy egy üzletembernek erre szükség van. Bár ki tudja mekkora befolyása van, mindenesetre Jungkook hamar elkergette buta gondolatait, s inkább az oroszlán oszlopra figyelt. Tetszett neki a finom, kifinomult munka s szinte biztos volt benne, hogy kézzel készült. Legalábbis azokat a finom részleteket ennyire precízen, egészen nehéz lenne máshogy megoldani.
– Mi a címe uram? – kérdezi a sofőr visszapillantva rá, mire észbe kap és nem bambul ki annyira az üvegen. Megköszörüli a torkát majd gyorsan leadja a címet, de szeme szinte azonnal összehúzódott, hiszen az exével közös lakásuk címét adta meg.
– Bocsánat, nem oda mennék – javította ki magát gyorsan, zavarában ujjait tördelve, reménykedve abban, hogy nem fogja senki sem szóvá tenni. Nagyon örül, hogy időben kapott észbe, de még így is rettenetesen szégyelli magát. Mekkora idiótának nézi most a sofőr, hogy azt sem tudja hova vigyék...Ezt eltekintve hálát adott az istennek, hogy volt annyi esze és gyorsan leadta Taehyung címét. Igazán kínos lett volna ezek után találkoznia azzal a szeméttel, ne nem mintha annyira szeretett volna.
– Ez nem probléma Mr. Jeon – mosolygott barátságosan a sofőr, mire a fiatal tanár is kissé jobban felengedett. Úgy látszik mégsem érdekli miért mondott elsőre téves címet. Bár nem is az ő dolga lenne, szóval nem is tudja miért aggódik ennyire.
Megkönnyebbülten felsóhajtott miközben hátra dőlt amennyire az ülés engedte, és figyelte, ahogy a táj famezőkről városi utcákra változik. Ugyan senki sem ejtett egy szót sem, de tökéletesen el volt ezzel a fiatal tanár. Talán így volt kis idilli a pillanat. Nem kell folyton beszélni az embernek. Egészen addig nyugodtan figyelte a tájat míg nem érezte, hogy valaki bámulja. Tudta, hogy Jimin az, viszont nem akart vele szembenézni, ugyanis megint elpirulna és talán még össze-vissza makogna ott neki, teljesen idiótává téve saját magát előtte. Erre egyébként nem volt szüksége, így csak tovább tette amit az út addigi részében. Többször elpirult tőle ennyire rövid ismeretség után, mint egész addigi életében. Általában nem ennyire szégyenlős mások előtt, viszont Jimin kiváltja belőle, és fogalma sincs miért. De azt azonban tudja, hogy jobb nem foglalkozni vele, mivel csak a gondolatra is elpirul.
Egy bő fél óra elteltével, hogy elindultak az idősebb birtokától, megérkeztek legjobb barátja lakásához. Kicsit szomorú volt Jungkook, hiszen a csend ellenére jól érezte magát. Maga sem tudja miért, de valami többre reménykedett. Azonban nem akart ragaszkodónak tűnni, s voltaképp ezért nem is kezdeményezett egész út alatt. Ezért pedig a legrosszabb döntést hozta meg, méghozzá azt, hogy vett egy mély levegőt majd kinyitotta az ajtót. Már indult is volna, miszerint kiszáll a járműből és majd csak utána köszönni meg a másik kedvességét, azonban Jimin gyorsabb volt.
– Ma este szeretnélek elvinni vacsorázni – mondta az idősebb reménnyel a szemében miközben édesen mosolygott rá.
– Sajnálom, de a ma este nem jó – válaszolta a tanár őszintén. Bármennyire is volt ettől boldog, hogy nem csak ő az egyetlen kettőjük közül, aki többet szeretne lenni a másikkal, aznap este valóban nem volt alkalmas.
– Elfoglalt vagy? – érdeklődött, hangjában egy csepp csalódottság sem volt, ami mosolygásra késztette Jungkookot. Megértette, hogy más dolga is van, voltaképp számított is erre Jimin, hogy nem fog igent mondani egyből, de meg kellett próbálnia. A választ hallva pedig egyáltalán nem lett letört vagy hasonló.
– Igazából nem, csak nem akarom, hogy furcsán nézzenek rám az emberek, amiért görnyedten sétálok mint az öregek – húzta el a száját gondolatban megsimogatva hátsóját.
– Akkor mit szólnál a hétfőhöz? Amikor elhozom Haesoot az iskolából, te is csatlakozhatnál – mosolygott édesen Jimin megérintve a fiatalabb kezét. Talán nem volt itt helye, de úgy érezte meg kell érintenie különben megörül.
– Persze. Szerintem az tökéletes lesz – kuncogott hiszen hogyan is mondhatna egy ilyen édes kérésnek nemet? Ezek után egyikük sem szólt semmit, és pár pillanatra dermedten néztek egymás szemébe, majd Jungkook néhány másodperc habozás után odahajolt, hogy puszit nyomjon a másik arcára. Mindenképp szeretett volna egy apró kis közeledést kezdeményezni mielőtt elmegy, s ez tökéletes volt. Még mielőtt bármit is reagálhatott volna az idősebb, Jungkook gyorsan elköszönt majd a legjobb barátja lakása felé indult.
Arra számított, hogy az ajtó előtt a mindig vidám barátja fogja várni, huncut mosollyal ajkain, de helyette egy igencsak dühös Taehyungot talált.
– Úristen – kiáltotta majd szó nélkül behúzta barátját a lakásba, így nem volt ideje csupán a lábával bezárni az ajtót. Kiskoruk óta soha nem látta Jungkook őt ilyen állapotban ezért nagyon is megijedt, de még mielőtt bármit is mondhatott volna, az idősebb folytatta. – Egész délelőtt próbáltalak elérni! Hívtalak, írtam üzenetet is, de semmi. Soha sem maradtál ki éjszakára, anélkül hogy ne szólnál. A francba is Jungkook, tudod mennyire megijedtem? – kiáltotta el magát, mire a fiatalabb kissé összehúzva tűrte a másik szavait. – Azt hittem valamelyik idióta csináld veled valamit, megerőszakoltak, vagy vissza mentél ahhoz a baromhoz – csak úgy pislogott a fiatalabb a jobbnál jobb feltevéseknél, amitől igazán megrémült Taehyung. Persze az nem fordult meg még véletlen sem a fejében, hogy igazán jól érezte magát valaki társaságában, nem mellesleg ő maga engedte el Jiminnel. De ezek nyilván részlet kérdések, ha Taehyung állapotát veszi alapul, az estével kapcsolatban.
– Sajnálom hyung. Lemerült a mobilom és kiment a fejemböl, hogy feltöltsem – suttogta bűnbánóan, mire az idősebb bólintott – Különben is nem mennék vissza semmi pénzért ahhoz a bolondhoz.
– Ez nagyon helyes Jungkook-ah, nem is vártam mást tőled de...baszod – kiállt fel mire az említett megremeg a hirtelen hangtól – Emlékezetem szerint nem ez a ruha volt rajtad, különben is úgy állsz ott mint akit seggbe kurtak – szalad ki Taehyung száján meggondolatlanul, de amint látja, hogy Jungkook füléig vörösödik, büszke mosollyal húzz egy széket maga elé, barátját pedig a kanapéra lökdösi – Mindent el kell mondanod, érted? Minden egyes részletet – csillantak fel szemei, és Jungkook nem tudta, hogy az előbb volt ijesztő vagy abban a pillanatban.
– Azért mindent nem mondhatok el – motyogja orra alatt mire az idősebb legyint egyet.
– A szex pontos részletei nem érdekel, csak az hogy ki tette tönkre a lyukad.
– Jézus Mária Taehyung, te bolond vagy – kiállt fel rémülten a fiatalabb mire az idősebb még közelebb hajol hozzá.
– Az a törpe volt igaz? Aki a VIP részlegre vitt minket.